Roham [BEFEJEZETT]

스물 - húsz

Reggel haza mentem, ugyanis Chim-nek és apjának kellett egy kis idő. Biztosan nehéz, hogy újra feljöttek az emlélek. Nem tudom pontosan mit tehetnék, de egy biztos, végig Jimin mellett leszek.

Az iskolában meglepetés fogadott. Jimin ült aranyosan a helyén, és felkapta érkezésemre a fejét. Nem hívtam, és írni is csak keveset, hagyni akartam őket, így nem jött témába az, hogy jön-e suliba.

-Hogy vagy? -tártam ki karom, mikor felém lépkedett. Lassan hajtotta fejét mellkasomra, én pedig egy csókot nyomtam fürtjei közé.

-Jól. Tényleg, csak hirtelen sok volt ez... Ez az egész. -mondja halkan, majd leülünk a helyünkre -Beszéltem apával is, és végül úgy döntöttem, hogy nincs miért haragudnom Suho-ra. Bocsánatot kért, és ahogy ő is mondta, ő nem az apja.

-Ez igaz. De ha haragudni akarsz, akkor is melletted állok. Miattam nem kell mást eljátszanod.

-Tényleg nem haragszok, Kook. -mosolygott, aztán kicsit összébbhúzta magát -És volt egy kisebb rohamom is, miközben apával beszéltünk. -cincogta, mire rögtön kétszeresére nőttek szemeim.

-Miért nem szóltál?? Jimin basszus ez nem játék, te is tudod, hogy én gyors megoldás vagyok!

-Kook, nem volt komoly, meg ott volt apa. Tényleg minden rendben, ne aggódj. -hosszasan néztem rá, majd mikor láttam, hogy komolyan mondja, sóhajtva fordultam előre.

-Csak azt akarom, hogy minden rendben legyen. Nem akarom, hogy szomorú legyél. -felé fordulok, és aranyos arcát kezdem nézni -Jimin, én komolyan megverem Suho-t, ha megjön. Csak mond. Komolyan! -hitetlenkedve néz rám a szöszi, és nevetni kezd.

-Jungkook annyira buta vagy. -kacag, majd felém hajol, és számra csókol -De nagyon szeretlek. -néz mélyen szemeimbe, mire én nem bírom megállni, hogy ne hajoljak vissza egy újabb csókért.

Napközben Suho ránk sem mert nézni. Mondjuk miután úgy néztem rá reggel, mint aki megöli szünetben nem is csodálom. Jimin ugyanúgy viselkedett mint máskor, én pedig néha elbambultam őt figyelve.

-Sziasztok. -egy tálca csattan az asztallal. Suho ül le Jimin mellé, miközben eszünk -Beszélhetnénk? -a többiek is leülnek hozzánk, és mint akik moziba vannak, enni kezdenek minket figyelve.

-Persze.

-Nem. -hallatszik egyszerre Jimin és az én válaszom.

-Jungkook. -szól hozzám mérgesen a szöszi, én pedig kicsit engedek magamon, ugyanis csak akkor hív a teljes nevemen, ha mérges.

-Jimin tényleg megverem. Ez az utolsó lehetőséged, még elfogadhatod. -suttogom, mire Yoongi és Jackson röhögni kezd, Jimin pedig egy hatalmas taslit ad -Oké, nem akarod, értettem. -mondtan, majd enni kezdtem, de persze a fülem ott volt.

-Sajnálom. Ezt az egészet. Nem gondoltam volna, hogy valaha találkozok veled. Mármint érted...

-Suho én nem haragszok rád, komolyan. Te nem tehetsz semmiről. Amit apád tett az szavakkal kifejezhetetlen, és sajnos nem lehet visszafordítani, de ennek azt hiszem nem csak én szenvedem a következményeit. -utalt rá is, mire ő bólogatni kezdett -Ne csináljunk belőle ekkora ügyet oké?

-Oké. -mosolygott, majd rám nézett -Te is megbékélsz?

-Persze, haverok vagyunk. -nyúltam át Jimin előtt, és arcon paskoltam -De tudod, hogy Chim-et fogom védeni, bármi is legyen.

-Igen, tudom. Hallottam, ahogy szinte könyörögtél neki, hogy hadd verhess meg. -vigyorgott.

-Még mindig áll a lehetőség! -kacsintottam páromra, mire ő pironkodva a tálcája tartalmába bújt.

-Szuper, hogy ezt is rendeztétek, kíváncsi leszek, mi lesz ennek az egésznek a vége. -mondta sóhajva Jackson, mire felé kaptam a fejem. Ez hülye?

-Miért? Minek mi lesz a vége? -nézett fel Jimin a kajáról, és minket kezdett fürkészni -Haho? Miért vagytok kussban? -nézett értetlenkedve.

-Semmi, Jackson csak hülyeségeket beszél. Ugye Jackson?? -néztem mérgesen szemébe, mire bólogatni kezdett.

-Nem vagyok hülye, mit titkoltok?

-Tényleg semmi, jobb ha erről nem beszélünk. Most jó minden, felejtsük el ezt a kis megszólalást. -mosolygott Yoongi, majd felállt, és a következő óra termébe sietett. A többiek is kussban elkullogtak, én meg már szinte izzadtam az idegtől.

-Jungkook mi ez? -fordult felém, én pedig ki fújtam egy nagy adag levegőt.

-Tényleg semmi, menjünk mi is, jó? -álltam fel gyorsan, és már fogtam a tálcáját, hogy vissza vigyem helyette, de karomra fogott.

-Te most komolyan képes vagy a szemembe hazudni? -kérdezte alig halhatóan, mire azonnal megbántam az egész életemet. Megint miattam szomorú.

-Én nem akarok hazudni neked Chim, de erről tényleg jobb ha nem beszélünk. Nem akarom hogy félreértsd, és hogy balhé legyen. -mondtam a szemébe nézve, mire ő elengedte a karom -Szeretlek. -csókoltam arcára, és elindultam a tálcával együtt a szemetes felé.

Nem arról van szó, hogy nem akarom, hogy megtudja ezt az egész fogadás dolgot, egyszerűen azt nem akarom, hogy azt higgye képes lennék rá fogadást kötni, és ilyen szinten kihasználni. Mert nem.

Jackson-t pedig ki fogom belezni, abban biztos lehet.

Viszont, ha Jimin emiatt lehangolt lesz, vagy csak szimplán mégis akarja tudni az igazságot, akkor nyilván elmondok neki mindent. Joga van tudni, hisz ő róla van szó.
Csak azt remélem, megérti, hogy én már az eleje óta ez ellen vagyok, és még mindig nem mentem bele a fogadásba. Soha nem is fogok. Még a srácokat is leteremtettem.

Hogy tudnék ebből úgy kimászni, hogy ne sérüljön a kapcsolatunk? Mert sajnos úgy érzem, hogy ez lehetetlen lesz.

----

Sziasztok, nagyon nagyon rövid rész ez, de legalább van ennyi😖

Azért remélem tetszett, és már kezdem is a kövi rész írását,
Ti pedig tippeljétek meg, mi lesz ennek a vége.

Puszi, köszönöm, hogy elolvastad!