Roham [BEFEJEZETT]

열둘 - tizenkettő

-Apa, megjöttünk! -kiabál Chim, majd leveti a kabátom, és a cipőt. Én is így teszek, miközben Hayoon már előttünk is terem.

-Jungkook! Hogy vagy? -vereget vállon, majd megöleli fiát.

-Minden rendben, maga hogy van?

-Nem rég álltam neki a vacsorának, remélem éhesek vagytok. -törölgeti kezét egy konyha ruhába.

-Persze. -szólal meg a szőke -Apa mi fel megyünk addig a szobába, Jungkook-nak úgyis le kell pakolnia.

-Jól van, menjetek csak. Majd szólok, ha kész a kaja.

Megindulunk az emeletre, majd mikor a szobába érünk Jimin becsukja az ajtót, én pedig le rakom a 2 táskám. Igen, kettőt hoztam, ugyanis az egyikben a váltó ruháim vannak, a másikban pedig a Jimin-nek szánt pulcsik.

-Bocsi, apa kicsit túl lelkes. -áll keresztbe tett karokkal, és a padlót pásztázza.

-Szerintem aranyos. Bár meglepett, hogy tud főzni. Nálunk nem tud apa. -halkan felnevetek, ahogy bele gondolok hányszor odaégette már a kaját.

-Muszáj volt megtanulnia. -sóhajt a szöszi, nekem pedig azonnal le esik, hogy rossz helyen tapogatózok.

-Kíváncsi vagy mit hoztam a táskában? -terelem a témát, ami be is jön, ugyanis Jimin azonnal mellettem terem, és bólogatni kezd. Felteszem az ágyra, és kicipzározom -Mondtam, hogy hozok. -szedem ki a pulcsikat.

-Kook mondtam, hogy nem kell. Rakd vissza. -tömködi vissza az anyagokat, én pedig vele párhuzamban pakolom ki -Jungkook, és te mibe fogsz iskolába menni? -vonja össze mérgesen szemöldökét.

-Van még bőven ott, ahonnan ez jött. Fogadd el Jimin. -farkas szemet nézünk, végül én nyerek.

-Aish, jó. -sóhajt megadóan, és hirtelen nyakamban terem -Köszönöm. -búgja a pulcsimba, miközben én is átölelem.

-Nincs mit. Ezek csak pulcsik Jimin. -nevetek, mire ő is kuncogni kezd, és eltávolodik.

-Amúgy is már kiment az illatod belőle, most legalább újra benne lesz. -mormogja, miközben újra kipakolja őket, de hallom. Nem teszem szóvá, csendben örülök magamnak -Le szeretnél fürdeni, vagy majd később?

-Te mikor mész? -kérdésemre hirtelen elpirul. Jó, mondjuk ez a kérdés elég félreérthető volt...

-Szerintem most megyek, hogy később ne kelljen ezzel bajlódni.

-Akkor én is megyek utánad. -elő kotrom a pizsim, aztán megvárom míg Jimin végez, és már megyek is. Gyorsan túl esek a zuhanyon, hogy minél több időt tölthessek a szöszivel.

Mikor végzek, egyből mehetek is le, ugyanis elkészült a vacsora. Hármasban ettük, és meglepően oldott volt a hangulat. Jimin apja nagyon kedves, és látszik, hogy a fia a mindene.
Kaja után a kanapéra akartunk telepedni, de eszünkbe jutott az ígéretünk, miszerint nem fogunk filmezni.
Végül Jimim szobájába mentünk.

-Akkor kérdezz - felelek? -zárja be az ajtót, és telepedik le mellém az ágyra. Kezében egy üveg vörösbor van, amit titokban hozott fel, ugyanis az apja már lefeküdt.

-Aha, de csak addig, amíg neked sem kényelmetlen. Ha valamire nem akarsz válaszolni, akkor szólj, és tovább lépünk. -kibontom az üveget, és meg töltöm a poharakat, amiket még vacsora után hoztunk fel, egy üveg cola-val együtt.

-Oké. Köszi, hogy nem erőlteted. -veszi el az egyik poharat, és megkóstólja -Uh, ez fura. Finom, de keserű. -nyammog, majd kortyol még egyet.

-Megígértem, hogy nem erőltetek semmit. Ha pedig így nem az igazi, akkor tölts hozzá cola-t. -így is tesz, majd közli, hogy így tényleg jobb.