Roham [BEFEJEZETT]

열여덟 - tizennyolc

Az egész hétvégét együtt töltöttük. Sokáig aludtunk, és Jimin egyre bújósabb lett. Azt hiszem mer mellettem önmaga lenni, és kimutatni, hogy mennyire aranyos, és bújós típusu.

-Kook.. -szólal meg, mire hümmögve felé fordulók.

-Mond. -megcirógatom kézfejét, majd megszorítom finoman mancsát.

-Te nem félsz?

-Mitől?

-A barátaidtól, az iskolától, az emberektől. Én nem akarok megint a központban állni. Mi lesz ha valaki bántani akar e miatt?

-Hé Chim, nyugi. A srácok végig tudták szerintem, hogy mi a helyzet, és te is látod, hogy nem nagyon izgatja őket. Másoktól pedig szintén nem kell tartanod, az a fontos, hogy te jól érezd magad.

-De mi van, ha kipécéznek? Kook én nem akarom újra átélni azt, ami az előzős iskolában történt. -szabad kezével felkaromra simít, majd közelebb bújik. Meg kell nyugtatnom.

-Figyelj. -megállok, majd magamhoz húzom, és arcára simítva kezdek beszélni -Ha csak meg tudom, hogy ilyesmit terveznek, akkor laposra verem őket. Esküszöm neked Jimin, hogy senki nem fog bántani. Megvédelek. -mosolygok rá halványan.

-Köszömöm. -lassan fel pipiskedik, és egy csókot nyom számra. Már hajolnék is a következőért, de ő számra teszi kezét, és kacagva fejet ráz -Elfogunk késni.

Az egész nap rendben ment, minden nyugis volt, és senkit nem zavart, hogy az eddigieknél is jobban elvonultunk Jimin-nel. Nyilván nem mások előtt fogunk személyes dolgokat csinálni, de persze azért egy kézfogás, vagy arcra puszi még belefér.

-Galambok ott a sarokba! -hallom Jackson hangját, mire elengedem Chim pofiját, és mindketten a barátaink felé fordulunk -Van tervetek délutánra? Nyílott egy új beülőhely. Van hamburger, pizza, és állítólag dögös csajok szolgálják fel, extra mini szoknyában. -Jimin-nel mindketten fintorgunk egyet az utolsó mondaton, majd elnevetjük magunkat.

-Van kedved? -nézek a mellettem ülőre.

-Van. Neked?

-Nekem is. -mosolygok -Mehetünk. -jelzek Jacks-nek, majd újra a szöszinek szentelem minden figyelmem.

Még volt két dráma óránk, amin valami filmet néztünk. Nem igazán koncentráltam, ugyanis mivel sötét volt a teremben, Chim nyogodtan pihenhetett a vállamon, és szórakozhatott ujjaimmal. Órák után aztán a kajálda felé siettünk. Mind éhesek voltunk, Jackson pedig túlságosan kíváncsi a lányokra.

Belépve meleg fogadott minket, és szinte telt ház. Úgy látom sok másik fiú is kíváncsi ezekre a lányokra. Bár ahogy elnézem a fejüket, igen csak csalódottak. Körbenézek, ésazonnal megértem, hogy miért. Ősz hajú, mosolygós nénik járkálnak az asztalok között, és nem pedig rövid nacis csajok.

-Na akkor innen is megjöttünk. Mehetünk. -Jackson már nyitja is az ajtót, de Yoongi a gallérjánál fogva visszarántja.

-Imádlak Jacks, de kurva éhes vagyok, és ha csak azért nem kajálunk, mert nem csinibabák szolgálják fel a dupla húsos, pirított hagymás, sajtbureszt, akkor megöllek. -a szöszi halkan nevetni kezd mellettem, mire én is elmosolyodok. Felém fordul, és arcát belenyomja kabátom újába, hogy elnyomja jó kedvét. Megsimogatom fejét, aztán húzom magammal, ugyanis a többiek találtak egy üres asztalt.

Jó a kaja, aranyosak a nénik, és egész jól elvagyunk, azonban Suho rettentően csendes. A mai nap még alig hallottam beszélni. Csak sültkrumplit kért, azt se valami nagy étvággyal eszi.

-Suho minden rendben? -nézek rá, mire ő először nem is vesz észre, csak miután másodjára is megszólítottam. Felkapta fejét, és nagy szemekkel nézett, mint aki fél -Minden rendben? Csendes vagy.

-Ja....igen, persze.

-Mi a helyzet Suho? Mind haverok vagyunk, elmondhatod. -szorítja meg vállát, a mellette ülő Jackson -Komolyan, bármi van, segítünk. Suho lehajtja fejét, és látom, ahogy könnyek szöknek a szemébe. Nagy levegőt vesz, majd a mellettem ülő Jimin-re néz.

-Annyira...annyira sajnálom. -suttogja, majd magam mellé nézek, hogy most mégis mi folyik -A bulin sem akartalak megijeszteni, de annyira bűntudatom van, pedig nem én felelek apám bűnei miatt. Annyira nagyon sajnálom Jimin, az ő nevében is. Ne utálj ő miatta. -mind csendben ülünk, azt hiszem kisebb sokkot kapott a társaság. Suho még párszor bocsánatot kér suttogva, majd megtörli szemét. Mi a franc van itt?

-Jungkook engedj ki kérlek. -szólal meg nagyon halkan Jimin, mire felé fordulok, és aggódva kémlelni kezdem kipirult arcát, és arcán legördülő könnyeit.

-Jimin mi tö..

-Engedj ki! -hirtelen feláll, és rácsap az asztalra, mire a körülöttünk lévő emberek minket kezdenek nézni. A szőke hangosan veszi a levegőt, és egyre szaporábban. Látszik rajta, hogy ha nem robbanhat ki belőle az a tömérdek fájdalom most azonnal, akkor elájul. Azonnal felkeltem, és hagytam, hogy kirohanjon az épületből. Értetlenül néztem végig a társaságon, de főként Suho-n. Ő csak lehajtotta fejét, és ismét letörölt egy könnycseppet.

Szinte kiszedtem az ajtót, úgy rohantam utána. Még sosem láttam őt ennyire feldúltnak, pedig szinte minden percem vele töltöm, amióta csak megismertem. A kocsihoz futottam, de nem várt ott rám senki. Beszálltam, és úgy jártam végig az utcákat, de őt nem találtam meg. Bizonyára fogott egy taxit, vagy futva ment haza, avgy az isten tudja, csak ne legyen baja.

A házuk előtt parkoltam le, és hivogatni kezdtem, de nem vette fel. Aztán kicsit megnyugotam, ugyanis elkezdett kinyomogatni, tehátnála van a telefon. Végül üzenetet írtam neki, hogy rendben van-e, és hogy otthon van-e.

Itthon vagyok.

Aztán könyörögtem neki, hogy hadd menjek be hozzá, ő is tudja, hogy most rám van szüksége, de nem.

Menj haza.

----

Végre van rész 😭
Úgy szenvedem ki magamból.

Még mindig nincs gépem, és így bármit is összehozni nehéz számomra. Sebaj, lassan csak vissza kapom már...

Remélem tetszett,
ötleteljetek, hogy vajon most mi lesz?