Egy fiú, akiről soha nem gondoltam volna...

2. rész

~ Az új diákunk neve pedig nem más, mint Isac Cooper - hallottam a nagy hangszórókból. Kiakadtam. Határozottan. Eljövök ebbe a tök másik városba, hogy új életet kezdhessek, erre.. itt van.. ez. Nem is tudom mi a megfelelő szó erre a helyzetre. Talán a katasztrófa. De legalább azt hittem, hogy lesz időm felkészülni a tavaszi szemeszterig. Úgy tűnik az élet nevű dolog ki akar cseszni velem.

~ Sarah! Nemár! Miért nem mondtad hogy már ma kezd? - próbálok nyugodt maradni a helyzet ellenére

~ Én sem tudtam! Azt mondta csak a tavaszi szemeszterre bírják betenni. - sóhajtja

Hurrá, meg se érkeztem, el sem kezdődött az iskola, már egy orbitálisan nagy problémába ütköztem. A tervem a következő. Megpróbálom minél többször elkerülni, amikor csak lehet. Nem akarok vele összefutni. Visszajönnének az emlékek a gimiből. Arról a napról...

***

~ Stella! - szakít ki a legjobb barátnőm hangja a gondolataimból - Itt vagy? Hahóóó! Föld hívja Stellát!

~ Itt vagyok nyugi. Csak picit elkalandoztak a gondolataim.. - feleltem

~ Remek. Nézd csak ki tart felénk. - mutat bal oldalra. Egy pillanatig bíztam benne, hogy nem a "kedves" unokatestvére indult el felénk. De amint elfordítottam a fejem, rájöttem, hogy fölösleges volt magam ezzel gyötörni. Ahogy sétált.. és egyre közelebb ért.. egyre több gondolat, egyre több érzés. Bár elnézve nem sokat változott. Magasabb lett, de a zöld szemek, barna haj, kaján vigyor ugyanolyan volt, mint ami az emlékeimben égett. Ideért elénk.  A lehető legtermészetesebbnek kell lennem, és úgy tennem, mintha nem emlékeznék semmire. Remélhetőleg ő sem emlékszik már...

~ Csá Sarah! Remélem meglepődtél. Alig bírtam ki hogy el ne mondjam. - röhögött saját magán

~ Szia, Isac! Hát, talán jobban örültem volna, ha lesz egy félévem nélküled! - kuncogott

~ Tudod hogy ezek után méginkább nem hagylak békén - mondta higgadtan, majd rám pillantott. Végig mért azokkal az iszonyatosan gyönyörű zöld szemeivel, majd mikor újra találkozott a tekintetünk, kaján vigyor jelent meg az arcán. Emlékezett. - Szia Stella!

~ Szia Isac! - köszöntem neki illedelmesen és nyugodtan, miközben éreztem hogy telik a levegő feszültséggel

~ Hogyhogy így együtt? - kérdezi mit sem sejtve

~ Isac! Hányszor elmondtam már hogy Stella a legjobb barátnőm. Új kezdetet akart, én pedig eljöttem vele erre az egyetemre, mert találtam magamnak egy olyan szakot, amit szeretnék kitanulni. Így együtt jöttünk. - mondja Sarah. Tulajdonképpen én rángattam ide. Még szerencse, hogy van irodalom szak. Nem tudom mi lett volna, ha abban az átkozott Henstridge-ben ragadunk. Sokkal jobb hogy mindketten találtunk magunknak megfelelő szakot a Greenwich-en.

~ Jól van bocsi! Annyi barátnőd volt gimis korodban, alig jegyeztem meg a nevüket! - hajtogatta Isac. 

Az első óránk együtt volt Sarah-val, így gondoltam közbe vágok, hogy el tűnjek ennek a bunkónak a közeléből.

~ Sarah lekéssük az első órát! A történelem terem az épület másik felében van! Indulnunk kell! - remélem sikeres volt. Ránéz az órájára.

~ Jézusom! Isac bocsáss meg, tényleg indulnunk kell, fontos a jó benyomás az első napon! Majd még beszélünk! - rohan utánam, mivel én már az út felét megtettem a bejárati ajtó felé.

~ Még összefutunk kis elsősök! - gúnyolódva ordít utánunk.

***

Az óra gyorsan eltelt, megkaptuk a szekrénykulcsokat, a tanár rendes, ha tanulok, rendben lesz minden.  A második órám Jog- előkészítő, ami Sarah-val külön lesz, így egyedül indulok el a 32-es terem felé. Az út egy örökké valóság. Az emberek a szekrényeikhez sietve kiveszik az adott órai kellékeket, majd rohannak tovább, a tantermekbe. Végre meglátom a 32-es számot az egyik fa ajtón. Benyitok. Az előadóteremben velem egy idős fiatal elfoglalta a helyét. Habozok, és tervezem, hova kéne leüljek. Hirtelen egy erős lökést érzek hátulról, majd megfordulok.

~ Stell! Milyen kellemes meglepetés! - kaján vigyora a lelkemig hatol. Ezt nem hiszem el..