Egy fiú, akiről soha nem gondoltam volna...

3. rész

Ezt nem hiszem el. Komolyan. Nem történhet ez pont Velem. Miért? Nem lehetek nyugodt egy napon át sem. Utálom ezt a helyzetet.

~ Hova üljünk? - kérdezi vigyorogva

~ Tessék? Üljünk? Mintha valami nagy barátok lennénk. - nem vagyunk azok. Határozottan semmi közünk sincs egymáshoz. Nem is lesz.

~ Attól még nem ülhetünk egymás mellé? - kérdezi meglepődött arccal.

~ Nem. - vágtam oda egy nagy mosolyt, majd leültem az egyik lány mellé. Isac is leült, valahová mögém, jó távolra. Hála az égnek.

~ Szia! - köszön kedvesen a lány aki mellé leültem.

~ Szia! Jajj, bocsi, meg sem kérdeztem hogy leülhetek.. - mondom kicsit zavarban

~ Semmi gond. Summer vagyok. Örvendek! - nyújtja felém a kezét.

~ Stella! - mosolyogtam rá, majd kezet ráztunk. Még az óra kezdete előtt pár perccel megbeszéltünk holnap délutánra egy talit. Rendes lánynak tűnik, én pedig barátokat szeretnék szerezni.

Az óra elkezdődött. Mr. Hyde sétált be az ajtón, majd miután letette a könyveit, amik, valljuk be irtózatosan vastagok voltak. Reméltem hogy nem ezt akarja velünk elolvastatni.

~ Jó napot minden kedves jelenlévőnek. Mr. Hyde vagyok, de gondolom önök ezt már tudják. Az ügyvédi pálya elég nehéz, ám egyben meghozhatja a sikerét, ha az ember figyel, és elsajátítja azokat a dolgokat, amit majd később az igazi Jog órákon venni fogunk. Addig is, ezek az előkészítő órák bemutatják röviden, milyen út vezet a Jogon át az ügyvédi pályához. - mondta mosolyogva, és eközben felhívva a diákok figyelmét, az elkövetkezendő érdekes órákra

~ Tanár úr! Miért nem magával a Jog tantárggyal kezdünk? Minek vannak ezek a fölösleges előkészítő izék? - hallom az ellenségem hangját valahonnan hátulról. Hogy van pofája ilyet kérdezni? Eszem megáll. Minek van itt ennyi erővel?

~ Ezek nem 'felesleges izék' hanem bemutatják, hogy a tavaszi szemeszterben, és a további három évben miket fogunk részletesen venni. Mondja Mr. Cooper, tudja egyáltalán mit jelent maga a Jog kifejezés? - kérdezi a tanár. Jézusom. Mr. Copper. Milyen idiótán hangzik. 

Csöndben van mindenki, a legjobb barátnőm unokatestvére pedig csak lapít, mintha nem is ő tette volna fel a kérdést. Szánalmas. Ilyenkor nem nagy az arca.

~ Nem tudja, igaz? Persze hogy nem. - nevet - Hiszen ezek az órák tudatják meg elsősorban a fogalmát, majd a szabályait, ennek a remek tantárgynak. - folyamatosan őt nézi. Mintha meg akarná szégyeníteni. Jól teszi. - Most, hogy ezzel a remek kérdéssel kezdtünk, valakinek esetleg valami kérdés? - senki sem kérdez. Vagyis, csak nem mernek. Ezek után főleg. - Rendben, akkor kezdjük is!

***

A Jog előkészítő elég mulatságos volt, aztán az irodalom órám együtt Sarah-val, hát, nem volt a legizgalmasabb. Nem köt le az irodalom. Sose kötött le. Csak költők életrajzát tanuljuk sorba, és nincs bennük semmi érdekes. Az azutáni órám tesi volt. Elég gyorsan eltelt. Bár Mr. Baker nem a legrendesebb tanár. Totál szívás a többi tesitanárral szemben.

Eljött az ebédszünet ideje. Egy asztalhoz ültünk Summer-rel. Pár perc múlva Sarah-nak intettem, hogy csatlakozzon hozzánk. Bemutattam Summert, és tök jól mulattunk. Beszélgettünk , kifiguráztuk a tanárokat, vagyis amennyivel eddig szerencsénk volt. Mindez rendben volt mindaddig, amíg meg nem jelent az a seggfej. Odajött, és leült az asztalunkhoz egy másik sráccal, akivel feltehetőleg nemrég ismerkedett meg. Tipikus felvágós fiú. Megmutatja a nagy izmait és bumm, egyből mindenki a barátja akar lenni. Szerencsés. Bárcsak nekem is ilyen könnyen menne a barátkozás.