Egy fiú, akiről soha nem gondoltam volna...

12. rész

Alex ínycsiklandó vacsorát készített, és rettegtem az elbúcsúzástól. De itt volt az ideje, hiszen lassan este 10 és holnap még suli. Egész jól összemelegedtünk, mármint tudjátok, mint barátok. Alex nem az a típus akivel összejönne az élet. A sajátja elég zavaros, nemhogy még más problémáját is a hátán kelljen hordozni. Elindultam az ajtó felé és mosolyogtam, hogy hátha észreveszi a hálát az arcomon, ami a kellemes társaság és az ízletes vacsora miatt éreztem. Felvettem a sportcipőmet, és láttam, hogy Alex már nyitja nekem az ajtót. Igazi úriember ez a belül törött fiú.

~ Köszönöm szépen a... - kezdtem volna sorolni de félbeszakított.

~ Ne, ne köszönd, inkább én köszönöm, kimondhatatlanul, hogy segítesz. Nagyszerű barát vagy tudod, és örülök, hogy életem ezen szakaszán, hozzád sodort a sors. Köszönök mindent. - mosolyog rám majd közelebb hajol és nyom egy puszit a homlokomra. Ilyen fiúbarátra vágytam, általános iskolás korom óta. Imádom ezt a fiút.

Rámosolyogtam, és elindultam kifelé. A taxim már a felhajtó előtt várt. Erről is gondoskodott. Elmosolyodtam. Az ilyen fiúk annyival, de annyival többet érdemelnének, minthogy ilyen lekezelően bánjanak velük.

A taxi hazavitt - már ha a kollégiumot lehet annak nevezni - én pedig felbattyogtam a másodikra. Fáradtan benyitok, és készülök a lazulásra de...

~ Mi a franc? Te meg hogy kerülsz ide? - nézek rá a seggfejre, akit nem rég friendzone-ba vágtam, plusz még a megígért korrepetálást is lemondtam. Az ő szemében nem lehetek annyira jó barát.

~ Hát tudod.. Laura lepasszolta nekem a kulcsot ma estére. Holnap nincs első két órája, úgyhogy szórakozni ment, és azt hiszem, talán én is. - ez teljesen megzakkant. Kérdő szemmel nézek rá, a karjaimat egymásba fonom magam előtt, hogy kifejezzem a nemtetszésemet. Nem hat rá. Kimegyek a folyosóra, becsukom az ajtót, és kikeresem a szobatársam számát a telefonomban, majd elkezdem csörgetni, és a fülemhez teszem a készüléket. Gyűlöllek Laura. Ám ebben a pillanatban nyílik az ajtó, Isac kiveszi a telefont a kezemből, és kinyomja a hívást. A karommal hadonászok valami olyasmi mozdulatot hogy " most ezt miért kellett? ", majd megfogja az éppen hozzá közelebb lévő karomat, és behúz a szobába. Nem voltam világos amikor azt mondtam, semmi több barátságnál?

~ Ne rontsd el a barátnőd estéjét Stell, ő sem rontaná el a tiédet. - néz rám perverz szemekkel. Fhúj.

~ Épp sikerült neki. - mosolygok, de csak felszínesen. Utálom ezt az embert.

~ Naaa ne legyél ilyen durci, még el sem kezdődött. - feláll és közelebb hajol. Egy pillanatra elgondolkozik majd hátrébb lép. - Kinél voltál?

~ Semmi közöd hozzá! - kezdem felemelni a hangom.

~ Ne kiabálj. Este tíz van. - az időérzékem elveszett amióta kiszálltam a taxiból.

~ Akkor kiabálok amikor akarok. - jelentem ki dühösen. Ne akarj játszadozni az idegeimmel.

~ Jó. Hol voltál? - kérdezi kitartóan, és figyelmen kívül hagyva az előző válaszomat.

~ Valahol.

~ Stell, férfi parfümöt érzek, ez nem vicces, kinél voltál? - végigmér a tekintetével, és újra előtör az égető érzés a testemben. Na ezt nem akartam most.

~ Alex-nél voltam. - mondom őszintén, mert látom hogy nem nyugszik amíg nem tudja meg az igazat

~ Hogy mi? Annál a... - a szemei mintha féltékenységet sugallanának, ahogy az enyémbe néz velük. De reméljük, hogy csak képzelődök. - Mit kerestél ott? Tetszik neked? - kérdezi felvont szemöldökkel.