Egy fiú, akiről soha nem gondoltam volna...

15. rész

~ Micsoda? - néz rám és nevetni kezd.

~ Mondom csak csípj meg. - bíztatom. Felvonja a szemöldökét, én pedig hevesen bólogatok. Nem lehet ennyire gyönyörű ez a hely, úgy, hogy csak két ember tud róla.

~ Ez a valóság Stella! Ne játszd nekem bolondot. - néz rám, én meg olyan komoly fejet vághatok, hogy a gondolattól elnevettem magam. Bementünk a kis kunyhó ajtaján. Nem volt sok minden, csak épp annyi, amennyi a pihenéshez kell olykor-olykor. A teraszra kilépve két függőfotelt szúrom ki elsőként. Bele is huppanok az egyikbe gyorsan, aztán látom csak meg, hogy egy konkrét vízesés van tőlem úgy kb 10 méterre, vagy egy kicsit kevesebb. A lehulló levelek beborítják a patak egy részét, amelyet képez. Álomkilátás. Imádom ezt a helyet.

~ Alex! Nem lehetnék itt. - mondom őszintén, mivel erős bűntudat jött fel mélyről, hogy én itt idegen vagyok.

~ Mégis itt vagy. Idehoztalak, mert bízom benned, és megérdemled, hogy tudj erről a helyről. Ezentúl te is bármikor idejöhetsz, amikor csak szeretnél. Ha úgy érzed szükséged van pihire, vagy gondolkodni szeretnél, ez a tökéletes hely. Nézz csak körül, a legnyugodtabb környezetet sehol máshol nem találod, csak itt. - mutat az elképesztően csodálatos tájra, ami a szemem elé tárul. A telefonom csörögni kezd.

~ Kérem a telód. - nyújtja felém a kezét várva, hogy beleteszem a mobilomat. Először inkább megnézem ki hív.

~ Had vegyem fel! - könyörgök, és felé mutatom a telefont. Megforgatja a szemeit és nem veszi el a kezét. - Csak ezt az egyet! - kérem tőle  lehető legaranyosabb hangon, amin eddig beszéltem.

~ Ha utána beszélsz nekem az érzéseidről. - néz rám nagy szemekkel. Csávába húzott. Nem Stella, ez hülyeség. Bízik benned, jobban mint eddig bárki életed során. Miért ítélne el emiatt?

~ Oké. - bólint és kiszaladok a kocsihoz, közben felveszem a hívást.

~ Szia. - köszönök a telefonba

~ Helló! - hallom meg a hangját. Imádom ezt a mély, érdes hangot. A legjobb a világon. Egy egész életen keresztül képes lenném hallgatni. Stella térj magadhoz.

~ Miért hívtál?

~ Hát izé... - mintha nagyon gondolkodna

~ Nem vicces Isac. Éppen Alex-el vagyok, úgyhogy örülnék, ha valami értelmes dolog miatt hívtál volna fel, nem pedig azért, hogy zavard a programomat. - mondom fenyegetően, de nyugodtan. Asszem hatásos volt.

~ Nem azért hívtalak. Csak gondoltam.. be kéne már pótolni a korrepetálást. - most komolyan?

~ Ezt nem lehetett volna később? Mondjuk holnap vagy valami? Épp most amikor Alex-el vagyok. - mondom feldúltan.

~ Elfelejtettem volna.

~ Remek.

~ Hétfő?

~ Dolgozok.

~ Mit? Hol?

~ Majd elmondom kedden. Tedd szabaddá, ha korrepetálást szeretnél. - bunkózok így a végére, majd kinyomom a telefont. Visszamegyek Alex-hez, és a kezébe teszem a telefonom.

~ Tedd el messze. - mondom neki közben egy adag levegőt fújok ki  számból sóhajtásnak szánva.

~ Örömmel. - mosolyog, és elmegy. Mikor visszajön, már út közbe felteszi a kérdést. - Na mizu? Miért hívott?

~ El akarta rontani a programom. Idegesítő egy alak. - nézek rá és megforgatom a szemem, hogy igaznak tűnjön amit mondtam.

~ Na akkor kezdjük, mi történt köztetek? - csap bele egyből a lecsóba. Hát akkor, foglaljuk össze.

~ Tipik gimis szerelem volt. De nem mondtam el senkinek, csak azért eléggé látszódott. Egy nap szemeztünk a folyosón, és elkezdett felém jönni, én pedig elindultam felé. Elsétált mellettem fapofával, de azért a vállával megbökött. A következő szünetben kint lógott a haverjaival, néztek engem, aztán odajött, hogy menjek oda hozzájuk. Nyilván mentem vele. Aztán elkezdett hangosabban beszélni rólam, elmondta hogy mekkora gáz vagyok, mert a legjobb barátnőm unokatestvérébe vagyok szerelmes, meg ilyenek. Az egész suli hallotta, az volt az egyetlen szerencse a dologban, hogy Sarah aznap nem volt suliba. Azóta nem nagyon beszéltünk, mivel én ő elment egyetemre, Sarah-val pedig legtöbbször nem voltunk otthon. Moziba mentünk, sétáltunk, haverkodtunk, bandáztunk, ilyenek. Amikor az első nap idejöttünk, Sarah hozott el. Beszélgettünk, és felhozta, hogy Isac iskolát fog váltani, és úgy volt, hogy csak a tavaszi szemeszterben jön ide. Mondom legalább lesz időm túltenni magam a dolgokon, erre mikor bemondták hogy csatlakozik, ráadásul ugyanarra a szakra, mint én, és tudtam, hogy lesznek közös óráink, és nem akartam elhinni hogy tényleg ez történik. Azért jöttem ide, hogy minden rossz dolgot, vagyis nyilván a legtöbbet megpróbáljam kizárni és a múltban hagyni, és új jelent teremteni, de.. de.. jött ő és minden feljött ahogy megláttam. Az a megalázás és.. és.. - mondom már feszült hangon. Megfogja a kezem, és a szemembe néz aranyosan.

~ Nyugodj meg, nem tesz jót ha ennyire feszengsz. - kifújom a levegőt, és folytatom.

~ Igaz, bocsánat. Nem akartam megzavarni a nyugalmat ami ezen  helyen rejlik. - mondom majd rá mosolygok. - Szóval, aztán megkérdezte az egyik óra elején, már első nap hogy "hova üljünk?". Mondtam neki veled én nem ülök sehova, ezért leültem Summer mellé. Vele csak néha beszélek. Olaszra kis híján késve értem be, két ülőhely volt, egyik egy srác mellett, aki undorító volt, nemcsak kinézetileg, de dolgokat csinált, mindegy is. A másik hely pedig Isac mellett volt, így kénytelen voltam odaülni. Flörtölt velem, és meg figyelmen kívül hagytam, ami nem nagyon tetszett neki. Aztán egyik reggel az ágyában keltem fel, mert hármasban elmentünk egy régi omladozó vasútállomásra, ahol a lábamba szúrtak egy kést. Onnan kiesett minden, és reggel megkérdeztem mi történt. Haragudtam rájuk, egy hétig egyikőjükhöz sem szóltam, és szobát váltottam, így ismertem meg Laura-t. Pár hete elhívott a buliba, ahova végül veletek mentem. Ott részeg voltam, és megujjazott. Nem ismertem meg a sötétben, és annyira vágytam már valami izgalomra.. - ránézek és elpirulok - Tudom most idiótának tartasz..

~ Nem tartalak. Mindenki csinál hülyeségeket Stell, de ez a te esetedben nem az volt. Jól érezted magad. Nem vagy hibás. - mondja megnyugtatóan. - Folytasd.

~ Aztán volt ez a medencés buli, Abby haverjáéknál. Egyszer csak ott volt, és megcsókolt. De nem tudod mennyire feltüzel engem ez a fiú. Egyszerűen már attól ég a bőröm, hogy rámnéz, és végigmér azokkal a perverz zöld szemeivel. Nem mehetett így tovább, ezért beszéltem vele. Elmondtam neki hogy ezt fejezze be, vagy barátok maradunk, vagy nem szólunk egymáshoz. Most barátok vagyunk elvileg. Mindig vágyni fogok rá, csak muszáj magamban tartanom az érzéseimet. Tegnap feljött, és megpróbált megint közel kerülni hozzám, de nem engedtem. Amikor beszélgettem vele, nem láttam a szemében érzelmeket, és ez annak a jele hogy fogadásban van. Egyszer láttam ahogy fogadtak a gimiben a barátaival, hogy fektessen meg egy csajt. A lány igazán szerette, de miután Isac ágyba vitte, levegőnek vette a lányt. Nem akarok olyan helyzetbe kerülni mint az a lány. Nem akarom tudni mennyit tettek rám.

~ Megértem a helyzetedet, és látom, hogy nagy szükséged van a lazulásra. Irtó feszült vagy kicsi. Többször kell majd ide kijárnod úgy látom. - bemegy majd kijön valami fényessel a kezében. Ideáll elém s átnyújtja nekem a kis fém kulcsot. - Ez a tiéd lesz. Bármikor jöhetsz.

~ Úristen Alex. Nem fogadhatom el! - fogom össze a kezem magam előtt.

~ A tiéd. - megint felém nyújtja. Most elveszem, és a nyakába ugrok, és hosszan ölelkezünk.