Egy fiú, akiről soha nem gondoltam volna...

5. rész

A következő öt tanítási napon a lehető legmesszebbről kerültem a Cooper család tagjait. A lábam egészen jól volt már, és kezdtem elfelejteni a dolgot. Aztán ráeszméltem hogy Isacnek van egy saját háza, és én a szobájában aludtam  5 órán keresztül. Miért gondolkozok ezen? El kéne hanyagolnom az ilyen gondolatokat. Mert sok van belőle sajnos.

A hetet Laura-val és a barátaival töltöttem. Elvoltunk, nem volt semmi érdekes. Beszélgettünk, együtt ebédeltünk, és elmentünk vacsorázni tegnap a gyorsétterembe, és olyan jó társaságnak éreztem az új baráti körömet, hogy legszívesebben örökre velük lettem volna. Bár ezzel ellentétben, nagyon nagyon hiányzott Sarah. Annak ellenére is, ami történt. Jóban rosszban ott voltunk egymásnak. Ez most hiányzott. Szétszakadtunk.

***

Szombat dél körül lehetett, amikor Laura egyik haverja átjött, de egyből mentünk is ki, mert rá kellett gyújtania. Kimentünk, ám nem maradt túl sok nyugtom. Sarah rohant ki a mellettem lévő épületből, és óriási csalódottság látszott az arcán. Rájött.

~ Stella kibaszott Roffman! - ordibálja nekem rekedtes hangon, ami annyit jelent hogy pillanatokon belül elsírja magát. Úgy érzem ezzel köztünk vége mindennek - Azonnal gyere velem a rohadt kollégium szobÁNKba és beszélgessünk el! - folytatta. Rémes volt. Rápillantottam Laura-ra aki együttérzően bólintott. Elmeséltem neki a sztorit, és ő is tudta, hogy ez be fog következni, tudta, ahogy én is. Mellesleg, Alex most van túl egy erős szakításon, és nem akartam a problémáimmal terhelni. Így hát visszanéztem Sarah-ra, és szóltam neki hogy menjünk.

Szótlanul battyogtunk fel, az egy hete még 'én szobámnak' nevezett helységbe. Becsapta mögöttem az ajtót, majd könnyes szemmel felém fordult - sohasem láttam még ennyire letörtnek.

~ Miért? - kérdezi halál higgadtan - Csak azt mondd el miért? Csináltam valamit? Vagy mi a fene történt hogy ennyire megutáltál? Mikor mentél el a szobánkból? - szobánk. Fájt ezt a kifejezést hallani.

~ Sarah, rémálmaim voltak 3 napon keresztül. Szükségem van egy kis távolságra, a kalandunk után. Megsérültem, és meg is halhattam volna. Ez nem kis trauma. Tudod hogy soha nem tudnálak teljesen elengedi, és szeretlek, és még mindig te vagy a legjobb barátnőm. Csak egy kis szuszra van most szükségem, és neked is jót tenne, ha új emberekkel ismerkednél. - mondjuk Sarah-nak is mindenki a barátja akar lenni - Egy kicsit szokom még az itteni egyetemi életmódot. Nem lett volna szabad elmennem az első este egy olyan helyre amit még életemben nem láttam. Mindegy. Megtörtént. Ki kell pihenjem. - magyarázom. Nem tudom honnan jönnek ezek a szavak. Sosem beszéltem ennyire érzelgősen. Bár a múltheti rendesen betett a lelki állapotomnak.

~ És mégis meddig tervezel pihenni, mert rohadtul hiányzol te kis szemétláda - szipogott, de közben mosolyt villantott rám. Bár bele tudtam volna kötni, hogy szemétládának hív, de nem akartam még nagyobb bajt. Sínen voltunk a békülés vasútján. Rendeződni fognak a dolgok.

***

A következő hét gyorsan eltelt, ám csütörtökön második óra olaszon az eset óta először látom a seggfejet aki megmentett. Nem járt be olaszra.. Valószínűleg miattam. De ma vette a bátorságot és bejött. Leült mellém egy szót sem szólva. Helyettesítés volt, mivel Miss Dilisnek ( mert így hívjuk ) temetésre kellett mennie. Már csak tíz perc volt az órából. El sem képzelitek. Hozzám szólt.

~ Hé! Stell! - direkt nem figyeltem oda - Tudom hogy hallod! Nézz rám kérlek! - mivan? Miért akarja hogy ránézzek? Nem. Ellen kellett állnom. - Stell ne csináld ezt! - még mindig semmi. Nem tettem semmit. - Kénytelen leszek...

~ Mit Isac? - kérdezem tőle de nem néztem rá. Egy porcikám sem mozdult.

~ Ezt. - megfogta az arcom és maga felé fordította. Nem néztem rá. Lefelé bámultam. Aztán közelebb hajolt. Még szerencse, hogy sötét volt, és nem látta, hogy az arcom paradicsomszínűre pirosodik. Csak egyre hajolt közelebb és közelebb. Addig amíg nem találkozott a tekintetünk. Elmondhatatlan melegség öntötte el a testemet ebben a másodpercben, és éreztem az erős vágyat a szája íze után. Éreztem a mentolos rágója illatát, és elmondhatatlanul vágytam egy kóstolóra. Egymás szemébe néztünk. Szinte tüzelt a testem az érintésétől, és a szenvedélytől, amit kiváltott belőlem. Éreztem. Ott lent. Suttogni kezdett.