Egy fiú, akiről soha nem gondoltam volna...

11. rész

×ISAC: Piros? Hm. Jó választás:)

Csak ennyi? Többet vártam. De miért vártam többet? Hagyjuk inkább.. Nem örült hogy lemondtam a korrepetálást.  Csörgött a telefonom.

~ Csáó! 10 másodperc és ott vagyok, jöhetsz le! - szól bele a telefonba Laura

Letettem a telefont, bezártam az ajtót, és elindultam lefele. Beszálltam a kocsiba, és már száguldottunk is. Odaértünk a minigolfpályához, bejelentkeztünk, és két órára kértünk jegyet. Megkaptuk a labdákat és az ütőket, de csak 6-ot.

~ Srácok Alex hol van? - kérdezem. Miért nem jött? Ekkora gáz van?

~ Nem tudjuk, egy órával ezelőtt lemondta. - akkor igen. Basszus. Nem tudom féljek-e a csütörtöktől. Mondjuk ezen nem most kéne gondolkozni, egy golfpálya közepén. Hagyjuk is.

Jól elvoltunk, az elején tök béna voltam, alig tudtam eltalálni a labdát, nemhogy a lyukba belőni, aztán egyre jobban ment. Rendes belejöttem.

~ Skacok mit szólnátok ahhoz.... ha két hét múlva eljönnénk újra? - kérdezi Noah. Miért ne? Élveztem, és jól éreztem magam. Mindenki leokézta.

~ De Alex-et is hívjuk. Meg akarom neki mutatni a tudásomat. - mondom mintha annyira profi lennék. Mindenki nevet, beleértve engem is.

***

~ Amúgy van valami gáz Alex-el? - kérdezi a szobatársam amikor visszatértem a hajmosásból.

~ Valami van, mert ma második órán átmentem a kávézóba, és csak bámult maga elé és csalódott volt az arca. Javasoltam, hogy beszéljünk, ezért azt mondta hogy csütörtökön elvisz, és beszélgethetünk. - mondom

~ De csütörtökön korrepetálsz a szépfiúval nem?

~ Lau, ez most fontosabb. Ő áll szinte a legközelebb hozzám a társaságból a fiúk közül. Ráadásul, ő megért, és annyira rendes... Szóval lemondtam Isac-et, és Alex-el lelkizek csütörtökön. - vallottam be.

~ Uhh okés. Tudod, Alex elég.... nehéz eset. Elég nagy hülyeségeket csinál néha. Ha valami nagyon durva történik, hívj, oké? - ez elég ijesztően hangzott.

~ Rendben, mindenképp. - mi baj lenne? Mire gondol? Megpróbál megölni vagy mi?  Csak nem. Neem Alex nem ilyen.

***

Eljött a csütörtök délután. Visszamentem a koliba, hogy összeszedjem a gondolataimat. Mit mondjak majd Alex-nek, hogy bátorítsam satöbbi. Átöltöztem, egy laza szettet vettem fel, melegítőnadrág és egy egyszerű fehér póló, rajta Miki egérrel. Hát nem aranyos? Felkötöttem a hajam, és felvettem a sportcipőmet, majd lementem az épület elé, és vártam Alex-et. Kb 3 perc telt el, mire jött egy nagy fekete terepjáró és kiszállt belőle a jóbarátom. Odarohantam és hosszan megöleltem. Éreztem a lelkét. Nagyon zűrös volt. Rendbe kell rakjam szegényt, nagy gáz lehet. Kinyitotta nekem a kocsiajtót, é meg beszálltam a hatalmas kocsiba. Pont az ő stílusa. Szerintem ez a beszélgetés közelebb fog hozni minket egymásoz. Nem vagyok lelkizős típus, de ha segítség kell valakinek, rám számíthat. Nem akarok olyan lenni mint az anyám. Inkább legyen rajtam 100 ember terhe, minthogy ne hallgassam meg azokat, akiket közel engedek magamhoz. Mekkora egy hülye volt az anyám.

Kiszálltunk a kocsiból, és Alex utat mutatott nekem a kis lakásába. Bementünk a nappaliba, és leültünk egymással szembe, a kanapékra.

~ Biztos szeretnéd hallani? Elég nagy baromságok, és nem akarok, hogy elijesszelek magamtól, mert olyan rendes vagy velem... - kezdi

~ Ne beszéljünk elijesztgetésről, nem akarom, hogy azt hidd, el tudsz ijeszteni valamivel, amit tettél, vagy nem tettél. Emberek vagyunk Alex, hibázunk, mindenki. Én csak azt szeretném ha elmondanád, mert látom hogy nyomaszt, bármi is az. Ezért jó barát létére, én meghallgatom, és majd közösen kitalálunk valamit. - erőltetek egy kedves mosolyt az arcomra. Tényleg így érzem, bármi is legyen a dolog, megoldás biztos van rá.

~ Oké figyelj, hosszú lesz, úgyhogy kérlek ne szakíts félbe, mert belekavarodok. - magyarázza, én pedig bólintok. -  Az apám nemrég gyilkosság áldozata lett. A saját lakásában találtam rá 5 napja a földön feküdve, egy késsel a hátában. Nem a szíve volt leszúrva, de túl sok ideje volt már enne a kés, így a belső vérzései miatt belehalt. É-én próbáltam... próbáltam segítséget hívni.. - akad el a hangja egy pillanatra, de a fájdalom mellett dühöt láttam a sötétbarna szemében. - de, már láttam hogy késő volt. Találtam egy fülbevalót, apám ingjébe akadva. Az anyámé volt. Az anyám ölte meg. - várjunk? Hogymi? Az anyja megölte az apját? Jézusom. Ez már most rosszabb mint az enyém. Csak megértő pillantásokat vetek rá, aztán átülök mellé, és simogatom a vállát, hogy megnyugodjon. A szemembe néz. - Anyám gyűlölte apámat, mióta egyszer részegen jött haza, és olyan dolgokat mondott, hogy eljönnek értünk, és elrabolnak, és hogy én és a nővérem veszélyben vagyunk. - vett egy mély levegőt, és folytatta - Nem értem, ebbe mi lehetett olyan gyűlölnivaló - ekkor könnyezni kezdett a szeme, és a hangja is megváltozott. - Anyám aznap este az utcára tette az apánkat, és másnap reggel az ajtó előtt találtuk meg a nővéremmel, tele sebekkel, és lila foltokkal. Szétverték az öreget. Próbáltam felébreszteni, de nem ment. A nővérem hívta a mentőket, akik bevitték a kórházba. Én végig ott voltam vele. Éjszaka nem tudtam aludni, 3 napig folyamatosan fent voltam. Imádtam az apámat, és tudtam, hogyha fordítva lenne, ő sem hagyna ott. Felébredt három nap után, eközben a nővérem szólt, hogy anyánk eltűnt otthonról, az összes cuccával együtt. Elköltözött. Apát kiengedték a kórházból, és minden rendben ment, amígnem egyszer anyám ránktört. Én voltam otthon, és Kate, - így hívják a nővérét - aki próbálta lenyugtatni anyát. Anyának egy pisztoly volt a kezében, és folyton csak egy mondatot hadart "Hol van az apátok?". Meg voltunk rémülve. Nemtudtuk hogy hol van apa, ezért ránk szegezte a pisztolyt, és újra és újra kérdezgette. Mikor már 30adjára sem tudtunk választ adni, megfordult, és kilőtte az ablakot, aztán újra felénk fordult. Szerencsénkre, a szomszédok hallották az ablaktörést így hívták a zsarukat, akik 5 percen belül ránkrontottak. Anyámat pszichiátriára küldték, de nemrég kijöhetett. Attól tartok, így az apám után a nővérem következik. - Itt maga elé nézett, a semmibe kb 10 másodpercig, aztán rám nézett. - Meg kell találnom az anyámat. - mondja könnyes szemmel - A nővérem az egyetlen, aki maradt nekem, és nem szeretném elveszíteni. - lefolyik egy könnycsepp az arcán. Ijesztő. Ki tesz ilyet manapság? Jézusom, el tudom képzelni mit érezhet most Alex. Ez a legdurvább dolog, amit valaha hallottam. Rettegésben élni, hogy a pszichopata  anyád mikor bukkan fel a házadban és öl meg. Haláli jó. Segítenem kell Alex-nek, feldolgozni a történteket. Tudnia kell, hogy számíthat rám.

~ Alex.. én annyira sajnálom.. - könnyezni kezdek.

~ Ha el szeretnél menni, csak nyugodtan, nem kötelezlek semmire. - mondja halk hangon.

~ Dehogy.. maradni fogok, és segítek átvészelni mindent. Rendben? - nézek a szemébe hosszan. Megfogja az arcom, közelebb húz magához, majd ad egy óvatos homlokpuszit, én pedig átölelem.

~ Te vagy a világon a legeslegjobb barát - szipog - remélem tudod! - csöndben ölelkezünk, majd mikor elhúzódunk egymástól, mélyen egymás szemébe nézünk. Én próbálok mosolyogni, ő pedig elnéz, majd a tekintetünk újra találkozik.

~ Maradsz vacsira? Istenien tudok főzni. - próbál nevetni vagy valami ilyesmi. Megértem hogy össze van zavarodva. Nehéz lehet egy ilyen életet feltárni valaki más előtt. Nem is hibáztatom érte.

~ Persze hogy maradok te lüke. Hogy mehetnék el? - mélyen elmeredek a barna szemeiben, és mosolyra húzom a szám.