Egy fiú, akiről soha nem gondoltam volna...

7.rész

Akármennyire is akartam, hogy folytassuk, nem szabadott megtörnöm. Ellöktem magamtól, és jó erősen felpofoztam. Bár ettől a két másodperctől is rendesen beindult a fantáziám, és újabb és újabb vágyak követelték, hogy ne álljak ellen. De muszáj volt. Nem dőlhetek be ennek.

~ Mit képzelsz seggfej? Ez meg mi volt? - ordítom úgy, hogy a hangom kissé elmegy. Nem tudom felfogni mi történik. Várjunk, a száj ugyanolyan vodka ízű volt, mint a buli estéjén. Ivott. Ezt nem hiszem el. Bepiál, kitudja hány csajjal csókolózik, és idejön.

Nem szól semmit csak ül az ágyamon és engem néz, de nem a szememet, hanem a testemet. Érzem magamon a tekintetét, ami szinte éget. Feláll megint, és közelebb jön, de én hátrálok.

~ Nemár kislány! Tudom hogy te is ugyan úgy akarod mint én. - Ő? Akarja? Mit tesz vele az alkohol. Szegény nagyon kiütötte magát. Szólnom kell Sarah-nak.

~ Nem, nem akarom. Most pedig hívom az unokahúgodat, hogy jöjjön le érted, és takarítson el innen. - nyúlnék a telefonomért de megfogja a kezem. Még közelebb jön, én pedig hátrálok, addig amíg el nem érek a falig. Basszus. Rohadt fal. Most legszívesebben kitörném a falat. De ez nem lehetséges, sajnos. Közelebb jön, ameddig csak lehet. A szemembe néz aztán le a számra, majd újra a szemembe. Közelebb hajol a fülemhez.

~ Tudom hogy péntek este, abba kibaszott buliban is nagyon élvezted ahogy azon az asztalon dugtalak meg az ujjaimmal. Úgyhogy ne próbálj ellenállni kislány. Fogadj szót apucinak. - suttogja. Visszatért a mély és komoly hangja, én pedig annyira felizgultam a mocskos szavaitól, hogy kénytelen lettem lenyelni az ingert, hogy azonnal nekiessek a számmal. Visszahajol, és újra találkozik a tekintetünk. Közelebb hajol, próbál megcsókolni, én meg a legerősebb ellenállásomat bevetve, kibújtam a kezei mellett, és futni kezdtem a folyosón. Bassza meg. Érezni akartam azt a jó áfonya vodka száj ízt. Annyira önző vagyok magammal. Miért vagy a legjobb barátnőm unokatestvére Isac Cooper? Rohadj meg. Ezért is.

~ Sarah - rontok be hozzá. Furcsa. 1 órája sincs hogy elváltunk, és máris itt vagyok.

~ Stell, mégis mi történik?

~ Isac - lihegek mert egy emeletet és egy igazán hosszú folyosót futottam le - részeg és.... megpróbált rám mászni.... és... most a szobámban van. Állítsd le kérlek. - hadarom el végre.

Sarah feláll, és együtt futunk vissza a 3.ról a 2.ra. Isac ül az ágyamon.

~ Mi a franc Isac? Nem el mondtam neked 80 ezerszer, hogy a legjobb barátnőm totálisan tabu? - kezd bele egy vitába Sarah. Hosszú lesz az éjszaka.  - Nem ömm, ezt ne itt. Szegény Stella már aludna, láttam hogy elfáradt ma. - együttérzően rám pillant. - Vigyél el magadhoz, ott alszok, és megbeszéljük. Gyerünk nagyfiú. - felállt, rám nézett olyan szemekkel amik azt mondták; ezzel még koránt sincs vége. Ez mondjuk így elég rémisztő volt. Akartam őt, és most is ahogy minden közös pillanatunk alatt felizgultam, de nekem ne jöjjön ide részegen, miután kitudja hanyadik lány lennék neki éppen aznap este. Sarah felé fordultam.

~ Nem lesz bajod? Elvégre alkohol van a szervezetébe.. - idegeskedem. nem akarom hogy ez a barom miatt kórházban kössön ki a legjobb barátnőm

~ Nem lesz, nyugi. Amióta apu a balesetben meghalt, azóta úgy vezet mint egy angyal. Az alkohol nem feletteti el a balesetet. - erőltet egy mosolyt az arcára, és unokatestvére után eredt. Bezártam az ajtót. Ez a mai sok volt, nagyon sok. Még tőle is.

Elmentem aludni, mert nem voltam képes normálisan gondolkodni. Folyton az járt az eszemben, hogy mi lett volna, ha nem rohanok el előle. Minden egyes variációt elképzeltem alvás előtt, aztán végre szememre jött az álom. Másnap reggel arra kelek hogy csörög a telefonom és Sarah nevét látom a képernyőn. Vasárnap reggel hét volt. Nem volt erőm semmihez, de elnyúltam a telómért és felvettem a hívást.