A bosszú ára [Taehyung ff.] Befejezett

Prológus

Sűrű köd lepi el Daegu városát, az utcákon sehol egy lélek, csupán néha tűnik fel 1-1 tompán világító sárga fény mely az autópályán elsuhanó járművek fényszórójából szűrődik ki. A fák sötétbe burkolóztak, leveleiket már hetekkel korábban elhullajtották. Csupán 1-2 fenyő illetve tujafa ad némi zöldet a szürkeségbe. Néhány kutya ugatása veri fel az egyébként nyugtatónak ható csendet és néhány telelő madár száll fel a fák ágairól.
Egy férfi halad sebesen előre, egyik kezében aktatáskája míg másikkal zakójába rejtett fegyverét szorongatja. Éppen egy elhagyatott gyárépülethez tart, hogy a megbeszélt időre odaérjen. Szíve hevesen ver ugyanakkor nyugalma már-már vészesen ijesztő. Az álványokkal szegélyezett hátsóbejárathoz érve megpillantja a számtalan ott parkoló fekete autót és a több tucatnyi fegyverest, akik csak érkezésére vártak. Orvosokat megszégyenítő nyugalommal halad végig az állig felfegyverkezett férfiakon, be egészen a belső épületig. Egy jól öltözött kb harmincas évei közepén járó férfi várja őt, oldalán két igazán megtermett testőrrel. Intve neki megállásra bírja, hogy az ajtóban álló őrök átkutathassák. A jól elrejtett pisztolyát azonban nem tudták kitapogatni, így némi biztonságérzetet nyújtva továbbra is zsebében maradt. Mikor ismét zöld utat kapott odasétált a férfihoz.

- Hát eljöttél SongHo? -köpi magabiztosan szavait a férfihoz, kinek szeme se rebben a fiatalabb gúnyos hangnemétől.

- Fejezzük be TaeJin, itt a pénz! -dobja oda a pénzzel megrakott táskát- Add vissza a lányomat!

- Csak ne olyan gyorsan! Mind a 100 millió won megvan? -emeli fel a táskát.

- Persze. Szerinted kockáztatnám a lányom életét néhány rühes wonért? Elég legyen a játékból! Add vissza a lányomat! -emelte meg hangját, mely vészjóslóan süvített végig az óriási helységen.

- Hozzátok! -intett embereinek.

Két férfi megfordult és az oszlop mögött parkoló furgonból egy kislányt rángatott ki a hátsórészről. Kinek alig ért talajt a lába máris kiabálásba kezdett.

- Segítség! Segítsen valaki, elraboltak!

Az arcán csattanó pofon hallgatásra bírta az apró lányt és könnyei megállíthatatlanul folyni kezdtek arcán, melyen bőre olyan fehér volt akár a frissen hullott hó. Amint észrevette apját kapálózva próbált odajutni hozzá de az őt lefogó férfi megakadályozta ebben.

- Apa! Apuci! Vigyél haza kérlek! -ordította, amennyire hangi adottságai engedték számára.

- Máris hazaviszlek kicsim, nem kell félned itt vagyok! -intette nyugalomra- Ereszd el a lányom TaeJin. Megkaptad a pénzt mit akarsz még!?

- Bosszút!

Előrántva fegyverét egyenesen a férfi felé tartotta és kibiztosítva azt elsütötte. A golyó hangos durranással vált el a csőtől fénysebességgel száguldva az aggódó apa felé. Ki a gyors történésekre reagálni sem tudott így a lövedék átfurakodva magát a bőrén testében állapodott meg, egyenesen szíve tájékán. A kínzó fájdalomra mely akár a méreg úgy nyilalt végig egész mellkasán, a földre rogyott. Lánya felsikítva, minden erejét összeszedve, kitépte karját a szorító markok közül és egyenesen haldokló apjához futott.

- Apa! Kérlek kelj fel, térj magadhoz! -rázta karját- Apa kérlek ne hagyj itt!

Nehezen, nagy fájdalmak között kinyitotta szemeit és ránézett zokogó lányára. Nagy erőlködések közepette felemelte kezét és megsimította a kicsi lány bájos arcát, mit könnyei áztattak.

- NaRa, kicsim. Nagyon szeretlek téged, ugye tudod? -bólintott kezét szorongatva- Soha ne félj senkitől, a félelem csak megbénít. Ne hagyd, hogy az uralkodjon feletted, legyél te az aki irányít! Megértetted!?

- Igen. -szipogta halkan.

- Te egy nagyon erős lány vagy NaRa, mégha ez most nem is látszik rajtad. Kérlek maradj életben és légy nagyon boldog! -mosolygott rá szeliden- Ha pedig magányos lennél, gondolj arra, hogy mindig veled vagyok, itt bent. -tette kezét szívére- Ahogy anyu is. Veled leszünk örökké! Épp ezért sohasem szabad feladnod NaRa, megértetted? -ragadta meg apró kezeit- SOHA NE ADD FEL!

Utoljára még karjai közé zárta lányát, majd lehunyva szemeit megszűnt számára a világ, a létezés, és elmúlt minden fájdalma. NaRa apjára borulva kezdett bele hisztérikus zokogásába amit a körülötte lévők előszeretettel, fülig érő mosollyal néztek végig.
TaeJin eközben megszámolva a pénzt eltette autója csomagtartójába és beült a vadiúj Audi hástóülésére, fia mellé. Aki az egész történést végignézte. Letekerte az ablakot és megmutatta fiának, hogy mi vár rá a jövőben, milyennek kell lennie egy jó vezetőnek, milyen áldozatokat kell hoznia a kitűzött cél érdekében. Intett az egyik emberének, hogy vigye elé a lányt, akit nemes egyszerűséggel kapott fel a földről és rángatott el a kocsiig. Természetesen a kislány próbált ellenállni, kapálózott, sikoltozott de a hozzáképest hegyomlás férfihoz ez édeskevés volt. Megállva az éjfekete autó előtt NaRa elhallgatott és mérgesen, szívében haraggal nézett a bent ülő, elégedett férfira.

- Látod kicsi lány(?) így jár az aki ujjathúz velem! -simított rá arcára, mire elfordította fejét- Az apád rossz ember volt, aki mégrosszabbakkal üzletelt.

- Megölted az apámat te gazember! -kapálózott vékonyka karjaival.

- Ez az alvilág kedvesem. Majd megtanulod ha felnősz. Jó helyed lesz nálunk. Remek rabszolga leszel a fiam számára. Mit gondolsz? -karolta át gyermekét.

A fiú elkerekedett szemekkel nézett apjára, majd a lányra kinek szemei óriásira tágultak lehetséges jövője hallatán. A szőke hajú fiú halványan elmosolyodott és hátradőlt ülésében.

- Ígyis elég szolgám van már apa. -felelte halkan- Ő még amúgyis egy kislány.

- Majd belenő ne aggódj.

- Azt már nem én nem leszek senki szolgája főleg nem egy gyilkosé!

Hisztérikus kirohanása meglepte a fogvatartóját is, kinek erős szorításából sikerült kiszabadulnia és ahogy csak lábai és megmaradt ereje engedte, rohanni kezdett. Bár nem tudta merre menjen, csak minél messzebb attól a helytől. Az ott ácsorgó őr kérdőn nézett főnökére, kitől legújabb végrehajtandó parancsát várta.

- Kapjátok el és vessétek a tengerbe! Nem kell élő szemtanú.

Bólintva feljebbvalójuk óhajának a lány után eredtek. TaeJin diadalittasan kényelmesedett el ülésében és elővéve telefonját már a következő akciót tervezte, ahová fiát is magával viszi, hogy beletanuljon az alvilág dolgaiba. Hiszen ha egyszer átveszi az irányítást, profinak, ügyesnek, ravasznak és kegyetlennek kell lennie! Ugyanis az alvilágban senki számára nincs irgalom!