A bosszú ára [Taehyung ff.] Befejezett

34. rész

Az utolsó utáni pillanatban Jimin még éppen időben hallotta meg a hangos vitát, és a folyosóról berontva nekiugrott Taehyungnak és kiszedte kezéből a fegyvert.

- Hagyd őt békén Taehyung! -állt a lány elé, aki nem győzött köhögni hogy újra levegőhöz jusson.

- Hát te is? Te is elárultál engem Jimin!? -nézett rá könnytől csillogó szemekkel.

- Te meg mi a francról beszélsz? És mit művelsz Taehyung, miért akarod megölni MinJit?

- Mert egy rohadt áruló! Mindvégig SeungCheolnak dolgozott. De gondolom te ezt pontosan tudtad, hiszen nem védenéd annyira ha nem lennél mindennel pontosan tisztában. Áruló vagy Park Jimin, egy rohadt áruló! -emelte rá fegyverét.

- Te megőrültél Tae. Hallod egyáltalán amiket beszélsz? Engem nevezel te árulónak? Engem? Azt a személyt aki mindvégig veled volt, aki minden egyes kibaszott bajból kihúzott, azt aki azokután is képes volt a bandában maradni miután JeongGukal úgy elbántál? Valóban? Tényleg kinéznéd ezt belőlem?

Csend telepedett rájuk. NaRa is időközben összeszedte magát és felállt Jimin mellé. Látta a két fiún, hogy testvére érzékeny témát érintett ugyanis mindkettejük testtartása megfeszült és Tae szemeiből könnyek törtek elő, miközben arca piroslott a dühtől. Hosszas farkasszemezés után Taehyung leeresztette pisztolyát. A vele szemben állók egy könnyed sóhajt eresztettek ki ajkukon.

- Taehyung -szólította meg a férfit, előrébb lépve- Nem árultalak el. Már az elején is megmondtam, hogy nem vagyok áruló és ez azóta sem változott. Az, hogy megsejtettem, hogy csapda az egész, pusztán következtetés volt. Csak nem akartam szólni nehogy azért is leordítsd a fejem ha netalán okoskodnék. De tudod mit? Nem kell aggódnod, hogy következőleg is "elárullak". -erre mindketten rá emelték tekintetüket- Elmegyek. Méghozzá most azonnal!

- Ne, MinJi nem kell... -kezdett volna bele Jimin de a lány leintette.

- Hagyd, ne erőlködj. Nem akarom, hogy miattam összevesszetek és azt sem, hogy folyton árulással legyek meggyanúsítva. Különben sem akartam már tovább maradni. Jobb lesz ez így mindenkinek. Sok sikert a Seventeen legyőzéséhez! Ja, és jobbulást a fiúknak.

Megfordult és otthagyva mindent és mindenkit beszállt a legelső autóba amit meglátott majd padlógázzal hajtott el a titkos bunkerből.
Szemei égtek feltörő könnyeitől, szíve millió kis apró darabra tört. Sosem gondolta volna, hogy pont Taehyung lesz az aki kishíján megöli őt. Hiába telt el annyi idő, hiába bizonyított annyit, neki az sem volt elég. Bárcsak sosem ismerte volna meg a férfit! Bárcsak másik bandába épült volna be! Bárcsak sosem....

Két nap telt el mióta eljött a búvóhelyről, és azóta szerencsére senkivel sem találkozott, senki nem akarta megkeresni. Hétvégéjét egy olcsó motelben töltötte, készült a hétfőn esedékes tárgyalásra. Tudta nem lesz egyszerű menet és bármelyik percben megjelenhet TaeJin egyik embere, hogy szépen lepuffantsa őt. De készenáll bármire! Ez az utolsó feladata amit meg kell tennie aztán végre hazamehet, vissza Kínába a bácsikájához, a barátaihoz és a régi életéhez. Örökre elhagyja Koreát és mindazt ami ideköti.

Vasárnap este. A lemenő nap narancssárga árnyalattal színezi be a fák zöld lombjait, az épület előtt kialakított virágos övezet méhek zümmögésétől hangos. A fák ágain megpihenő madarak kellemes énekükkel kápráztatják el az arra járókat. NaRa az ágyán ülve éppen az ügyvédtől kapott újabb információkat igyekszik megemészteni. Miszerint Jimin is ott lesz a másnapi tárgyaláson. Az ügyvéd szerint ő semmit sem tudott tenni a fiú akaratossága ellen, sőt még meg is fenyegette ha nem lehet ott akkor ott helyben lepuffantja. Így kénytelen volt elárulni a helyszínt és az időpontot a férfinak. A lány bosszankodva bámulta telefonját, nem tudta eldönteni, hogy most igazából ez jó vagy rossz ötlet-e. Hiszen ha ő tudja kicsoda az a TaeJin, és Jimin tudja, akkor valószínűleg a férfi fel fogja őt ismerni, persze ha egyáltalán ott lesz. De ha nem is, le meri fogadni, hogy bármelyik embere tisztában van azzal ki az a Park Jimin, és ő nem akarja, hogy neki vagy bárkinek bántódása essen miatta.