A bosszú ára [Taehyung ff.] Befejezett

8. rész

A fekete felhők melyek eszeveszett vihart sodortak magukután, úgy tűnt nem akarnak mozdulni a város felől. A feltörő villámok alig egytized másodpercre éles fénnyel világították meg a délutáni égboltot s a mennydörgés óriási robajjal száguldott végig a birtokon, néha megremegtetve az ablakok üvegeit. NaRa fáradtan ült le az ablakba s nézte a sűrűn záporozó esőcseppeket, ahogy függönyként torzítják el a gyönyörű erdőt. Végtagja rettentően fájtak, ahogy arca is. A mai napon nem Jaet kapta edző társául hanem egy Chang nevű fiút aki kicsit sem kímélve őt vagy nézve azt, hogy nem egy férfival harcol, kegyetlenül nekiesett. Szája felrepedt, szeme alatt kékes-lilás foltok éktelenkedtek és bordái is sajogtak a rájukmért tömérdek ütésektől. Próbált beszélni Rejaval, hogy legalább egy lánnyal gyakorolhasson de a nő lerázta annyival, hogy éles helyzetben sem válogathatja meg ellenfeleit, így bármikor kaphat egy férfit vetélytársául.

A már megszokott kattanás után az ajtó lassan nyílt ki. Azt hitte Jimin az a késői ebédjével, ám mikor megfordult álla a padlón koppant vendége láttán. Megdörzsölte szemeit, nem csak kápráznak-e vagy az egésznapos veréstől esetleg már halucinálna is. Taehyung lassú léptekkel közelítette meg a lányt, aki még mindig nem hitte el, hogy ő van ott. Lassan két hete lesz már annak, hogy ott van de a nagyfőnök még sosem ment be hozzá. Tekintete azonnal a férfi kezén állapodott meg, ami tenyerétől kezdve egészen csuklójáig be volt kötve. Vajon mi történhetett?
Taehyung a lány előtt megállva az álla alá nyúlt és felemelte fejét, hogy jobban rálásson arcára. Egy ciccegő hang után a fürdőszobába ment majd egy kisebb fehér dobozzal kezében tért vissza. NaRa rendesen el kezdett félni tőle, hogy vajon most mit akar vele csinálni. Esetleg ki akarja szedni az egyik belsőszervét, hogy aztán jó pénzért eladhassa a fekete piacon? Nem is pislogott úgy nézte végig ahogy a teljesen nyugodtnak tűnő férfi az ágyához sétál majd helyetfoglal rajta.

- Gyere ide!

Rideg, parancsoló és visszautasítást nem tűrő hangjára megijedt és visszaküldve szívét torkából a mellkasába odasétált Taehyunghoz. Aki megragadva karját lehúzta az ágyra és a dobozt felnyitva kivett belőle néhány orvosi segédeszközt. Újra a lány álla alá nyúlt és ott tartva kezét nem engedte neki, hogy forgassa fejét. A kötszer mi a férfi kezén volt enyhén csiklandozta a lány torkát, de nem mert még mozdulni sem. Egy nagyobb darab vattapamacsot egy sárgaszínű folyadékkal itatott át majd a lány sebeit kezdte lekezelni vele. A maró, égető anyagra NaRa felszisszent és elkapta fejét. Meglepő módon Tae nem kiabált vele nem ragadta meg torkát, hogy nyakát szorongatva egyesen tartsa fejét. Megvárta amíg NaRa megszokja a kellemetlen érzést, majd újra nekikezdett a kezelésnek. Közben a lány szíve majd kiugrott a helyéről a teljesen szokatlan viselkedésétől. Retteget attól, hogy bármelyik pillanatban előránt egy pisztolyt a hátamögül és szemrebbenés nélkül nyírja ki, ott helyben. Még pislogni sem mert. Nagyokat lélegezve próbált nem szívrohamot kapni. A kezelés után Taehyung visszarakta az elsősegély ládát a helyére majd visszament a szobába. NaRa egy pillanatra sem mozdult az ágyról, félt ha csak az ablakig is menne el azzal kivívná a főnök labilis haragját.

- Nem kell aggódnod, meghagytam Rejanak, hogy csak is lánnyal edzhetsz.

- Miért? -bökte ki óvatlanul, mire rögtön szájára csapta kezét.

- Mert nem akarom, hogy idő előtt kinyírjanak. -indult meg az ajtó felé- Ja és Jin vár a konyhában!

Sebes léptekkel hagyta el a szobát, elköszönésre se méltatva a bent ülőt. NaRa tátott szájjal nézte az ajtót amit valószínűleg nem zártak be ugyanis nem hallotta a már megszokott kattanó hangot. Hosszú percekig ült az ágyon és próbált magyarázatot keresni Taehyung teljesen bizarr viselkedésére, de akárhogy igyekezett egyetlen épeszű válasz sem fogalmazódott meg benne. Kis tétovázás után az ajtóhoz sétált és a kilincsre emelve kezét lassan lenyomta azt. Meglepve látta, hogy tényleg nyitva van. Kitárva a fémtorlaszt körülnézett a folyosón és csak azután lépett ki a szobából miután megbizonyosodott róla, hogy nem áll ott valaki csőretöltött fegyverrel. Nehogy ez csak egy amolyan csapda féle legyen és simán oldalról beléeresszenek egy golyót. Óriási kérdőjelekkel fejében sétált le a lépcsőn és minapi emlékei alapján próbált eltalálni a konyháig.
Jin a pult mellett állt kezében egy korona mintás bögrével. Amint meglátta a lányt mosolyogva hívta beljebb. Vonakodva ugyan de leült a márványpulthoz és kérdőn a kávéját kortyolgató férfira tekintett. Muszáj rákérdeznie a dologra.