A bosszú ára [Taehyung ff.] Befejezett

5. rész

Folyton ugyanaz a mondat visszhangzott a lány gondolataiban és semmi másra nem tudott koncentrálni csak a fegyver csövére, amivel éppen farkasszemet néz. Meglepődött sajátmagát, hiszen szemernyi félelem sem volt benne, de tudta mindenről ő tehet, mert túl elhamarkodott volt, kapkodott és mindent egyszerre akart. Most megfizet heves természete miatt! V lassú léptekkel közelítette meg az ágyat amin NaRa ült, várva sorsára. Alig fél méterre állt meg s tornyosult a lány fölé, ki ráemelte tekintetét és várta mondandója további részét is.

- Azt mondta nem tud semmilyen lányról. Mit szólsz ehhez? -emelte meg szemöldökét és már-már megszokott féloldalas mosolyra húzta száját.

- Mit szólnék? Nem tudom mi történt. Úgy volt ahogy Jinnek is mondtam. Hogy a kamionba tuszkolásom után mi történt, arról fogalmam sincs. -rántott vállat.

- Hát jó. -sétált vissza az ajtóhoz- Nem félsz, hogy megöllek? -lengette meg pisztolyát.

- De igen.

- Csak mert nem látni rajtad.

- Miért ha pánikba esve zokogok és térdenállva könyörgök, életben hagysz? -kérdezte enyhe cinizmussal hangjában- Nem fogok könyörögni! -fordította el fejét.

Taehyung nyelvét harapdálva bólogatott a lányra és fogait kivillantva vigyorgott rá.

- Bátor lány vagy, ezt meg kell hagyni. Még egy ilyen helyzetben is képes vagy megőrizni a méltóságod, -bólogatott elismerően- eddig ezt senki sem tudta megtenni.

- Úgy tűnik én vagyok a kivétel.

- Úgy látszik.

- Na, mi lesz? Megölsz végre? -tárta szét karjait.

- Egyenlőre meghagyom az életed. Meglátom mennyire lehetsz hasznos. -simított rá arcélére.

- Ezt hogy érted? Itt akarsz tartani? -kérdése őszinte volt, tényleg meglepte a dolog.

- Persze! Csak nem gondoltad komolyan, hogy szabadon távozhatsz olyan információk tudatában amik veszélyt jelenthetnek a szervezetre!? -nevetett fel eszelősen.

- Mit akarsz tenni velem?

- Még nem tudom. Meglátjuk mire leszel jó. -előkapva telefonját rábökött a képernyőre és füléhez emelte a készüléket- Agust? Csá! Gyere a pincébe!

Alig néhány perccel a vonal bontása után egy halványbarna hajú férfi lépett be az ajtón, tetőtől-talpig fegyverben. Még zoknijából is miniatűr pisztolyok lógtak ki.

- Minek hívtál főnök?

- Rádbízom! -biccentett a lányra- Tudd meg miben vehetnénk hasznát! Holnap kezdheted.

- Meddig mehetek el? -vigyorgott ijesztően, ami még NaRaból is egy reszketeg sóhajt váltott ki.

- Ameddig csak akarsz. Nem kell finomkodnod. Ha pedig gyanúsan viselkedne nyugodtan nyírd ki! Most pedig vidd fel az egyik zárrendszeres szobába, nem szeretnék arra ébredni, hogy megszökött a mi kis vendégünk.

- Rendben. Ez fasza lesz! -dörzsölte össze tenyerét majd megindult a lány felé- Na gyere, szedd a lábad kisanyám!

Megragadta karját és nem finomkodva rángatta fel az emeletre majd bezárta egy emeleti szobába. NaRa rémülten állt a szoba közepén semmit sem tudva arról vajon mi vár rá holnap. Mi az, hogy megnézik miben jó? Mit akarnak vele tenni? Csak nem arra akarják kényszeríteni amit a filmekben is csinálnak a lányokkal az alvilágban? Nem! Ő nem lesz prosti! Nem fog senkivel sem pénzért kefélni! Akkor inkább ezerszer meghal!
Könnyeivel küszködve sétált az ablakhoz melyre tömör vas rácsok voltak felszerelve, ami inkább egy sakktáblához hasonlított. Legalább van ablak és a hely is tiszta, nem réteges por lep el mindent. Sóhajtva dőlt el az ágyon, mely meglepő módon kellemes virág illatot árasztott magából. Érezte mérhetetlen fáradtságát de képtelen volt elaludni. Folyton az járt a fejében, mi lesz ha másnap elviszik egy lebújba és arra kényszerítik, hogy mindenféle jött-ment pénzeszsákokkal szexeljen? Mit fog akkor tenni?