A bosszú ára [Taehyung ff.] Befejezett

31. rész

Mióta Taehyung sikeresen kiderítette, hogy ellenségei hol bújkálnak azóta az összes embere éjt-nappallá téve gyakorol, edz és szervezkednek a nagy lerohanásra. A kisfőnökök is szinte az egész napot a gyakorlópályán töltötték, s YoonGi kidolgozott tervei alapján állították össze fegyverzetüket. NaRa eközben a másnapi találkozóra készült, mikor is találkozik a Kim család ügyvédjével, remélve terve sikerét. Előkészítette az apja cégének hivatalos iratait, hogy jogosan visszakövetelhesse magának azt ami az övé.

A nyári meleg nem kedvez a tűző napon gyakorlatozó embereknek, szegények csurom vizesen rohangálnak ide-oda.
A nap letelte után, mikor már sötétség fedte a várost, a vezetőség pihenésképp kinti medencéjükben áztatta elfáradt végtagjait. NaRa, hogy kicsit kedveskedjen nekik -és figyelem elterelésként- hideg üdítőt cipelt kezeiben.

- Tessék fiúk, igyatok! -osztotta szét a hűsítőket.

- Aahhh... Ez de jól esett. -kortyolt bele egy jó nagyot Hoseok- Kössz MinJi, király vagy, pont erre volt szükségem.

- Igen, köszönjük. -hálálkodott Jin is.

- Ugyanmár ez a legkevesebb. Ha már nem tudok nektek segíteni semmiben... -sóhajtott fel komoran.

- Ugyanmár MinJi, az a legfontosabb, hogy meggyógyulj teljesen. -mosolygott rá kedvesen testvére.

Taehyung megforgatva szemeit felállt és az ugródeszkáig sétált el, amin háttal állva beleszaltózott a vízbe. Csobbanása a többiek arcára is varázsolt némi vizet, mire néhányan szentségelve küldték főnöküket melegebb éghajlatra. Tae úszott néhány kört aztán a medence túlsó oldalán kimászott és bement a házba. NaRa nem értette a viselkedését de Jiminre nézve -aki ingatta fejét- sejtette, hogy csakis hozzá lehet köze. Elköszönve a többiektől a férfi keresésére indult. Szobája előtt állva azon gondolkozott vajon jó ötlet-e most őt zaklatni, vagy inkább várja meg míg lenyugszik? De mivel kíváncsiságát nem tudta csitítani bekopogott. Miután egy igent kapott válaszul, benyitott. De bár ne tette volna! Ugyanis Taehyung ott állt a szoba közepén, póló nélkül, éppen vizes haját törölgette. Háttal állva neki igyekezett nem szívrohamot kapni a látványtól.

- Miért vagy itt?

- Csak... Én csak... -dadogta- Szeretném tudni miért haragszol Jiminre?

- Nem haragszom rá. -bökte oda félfogról. Olyan hangnemben, hogy még ő maga sem hitte el, hogy igaz.

- Aha persze én meg egy űrlény vagyok egy másik bolygóról. -ingatta fejét- Tudom, hogy haragszol rá. De mi az oka?

- Jimin nem mondta?

- Nem.

- Akkor majd beavat ha akar.

- Nem fog. Már kérdeztem tőle is. Ugyanolyan makacs, mint te. Csak tudnám mire jó ez...? -kérdezte ezt magától mintsem a férfitól.

- Hm. Ez meglepő... -jegyezte meg gúnyosan.

- Miért?

- Azt hittem ti mindent elmondtok egymásnak? -bökte oda flegmán.

- Ezt meg hogy értsem? -fordult meg, látványa kisebb gond volt számára. Érezte valami súlyos dolog lapul meg a háttérben.

- Hagyjuk, lényegtelen. Menj most, hagyj békén! Aludni akarok, fáradt vagyok. -dőlt el ágyán.

- Ugye tudod, hogy most gyerekesen viselkedsz?

- Na ne mondd? Istenem már ugyanazt is mondják, elképesztő. -emelte kezeit a magasba.

- Mivan? Miről beszélsz?

- Semmi, menj már ki MinJi! Ki kell pihennem magam, holnap nehéz napom lesz. Tünés! -kiáltott rá.