A bosszú ára [Taehyung ff.] Befejezett

7. rész

A következő napi kiképzés sem telt másként, mint az előző. YoonGi végig káromkodta az egészet, lehordta NaRat minden béna szerencsétlenségnek és folyton a lövésre kényszerítette, hogy végre találja el azt a rohadt táblát.

A napok így teltek el, lassan, gyakorolva. Több, mint egy hete már annak, hogy a bűnözők vendégszeretetét élvezi, de még mindig nem jutott előrébb. Ugyanúgy be van zárva, akár egy rab. Minden reggel pontban nyolckor érte mennek, -vagy Hoseok vagy Jimin- elviszik a kiképzőpályára aztán YoonGi zsörtölődése után délután visszakísérik, hogy ismételten bezárhassák. Pedig már-már erőszakosan próbálkozik. Beszélget Jiminnel, Hobival és Jinnel is mikor találkoznak, de sehogy sem akar megtörni az a bizonyos jég. Odafigyel miket mond, sosem sértő, okoskodó vagy túl kíváncsi. De egyik fiúnak sem sikerült elnyernie a bizalmát.

A zár kattanó hangjára felpattan ágyáról és már teljes „harci díszben” várja kíséretét, hogy ismét egy szörnyű gyakorlaton lehessen túl. Ám ezúttal nem Jimin vagy Hoseok áll az ajtóban hanem a ritkán látott, kissé komor arckifejezésű NamJoon. NaRa érdeklődve nézi a férfit, fogalma sincs miért ő jött most érte.

- Gyere!

Biccentve neki kilép a szobából és szorosan mögé állva követi a férfit. A lépcsőn leérve a hátsókijárat felé venné az irányt -ahogy mindig is- de NamJoon nem arra indult meg, hanem az ellenkező irányba, a pince felé. Megtorpan mögötte.

- Ö... Most hová megyünk?

- Ma egy egészen másfajta feladat vár rád. -nyitja ki az ajtót.

- Micsoda?

- Majd meglátod. Na igyekezz már!

Bólintva siet oda hozzá és Nam előreengedve a lányt letessékeli a lépcsőkön. A pince roppant különleges módon óriási helyiség volt és olyan fényes volt, hogy a fenti világosság ehhez képest szürkület. Egy falnak kinéző ajtón mentek tovább, ami mögött egy laboratóriumhoz hasonló terem állt, benne csomó orvosi és a lány számára teljesen ismeretlen cuccokkal. NamJoon nem állt meg, így NaRa arra következtetett, hogy mégsem ide jöttek. Egy újabb ajtó kinyitása után egy sötét folyosón kötöttek ki, ahol a lámpák piros fényben világítottak. A hosszú és kissé szűk folyosó végén egy kétoldalas ajtó állt. Látszólag régi lehetett mert itt-ott rozsda váltotta fel a festék helyét. Az előtte álló férfi kopogott párat a fémlapon. De nem a megszokott kopogás volt, ennek szinte már ritmusa volt. Biztos ez a kód amivel bejuthat. Pár másodperc után hangos nyikorgással kísérve nyílt ketté az ajtó és hangos ordítozások szűrődtek ki odabentről. Belépve NaRa szeme elé tárult a bent tartózkodó emberek létszáma és ott folytatott tevékenységük.
A terem közepén egy boxring volt, ahol két igazán izmos lány küzdött meg egymással. Az egyiknek szinte már fénylően vörös haja volt míg a másik narancssárga loknikkal büszkélkedhetett. Pár srác a súlyzókkal gyakorolt, akadt aki fekvőtámaszozott, valaki a boxzsákkal harcolt. NamJoon a terem túlsó végében állt meg, egy aranybarna hajú lány mellett. Úgy tűnt ismerték egymást mert elég baráti módon üdvözölték a másikat.

- Nahát RM, de rég láttalak már. Mi szél fújt erre?

- Szevasz Reja. Friss husit hoztam neked. -biccentett a lány felé- A főnök meghagyta, hogy tanítsd meg megvédenie magát.

- Őt? -ment hozzá közelebb- Hát ennek a lánynak olyan kis puhácska kezei vannak, hogy a vaj is megolvad az ujjai között. Hogy tanítsam meg bunyózni?

- Az abszolút rád van bízva.

- Na ne! Komoly? -ironizált- Mondtad V-nek, hogy profi harcos vagyok nem egy csodatevő? Mit kezdjek ezzel a mami kedvence kislánnyal?