A bosszú ára [Taehyung ff.] Befejezett

21. rész

A birtokra érve NaRa egyenesen szobájába vonult, messze a kíváncsi és szánakozó tekintetek elől. Egész belsőjét égette a düh amiért annyira gyenge volt, hogy simán hagyta volna magát megerőszakolni. Mérgesen vágta be szekrénye ajtaját, majd a kivett pólót magára aggatta. Szemei megteltek könnyekkel, de nem hagyta, hogy arcán végigfolyva mégjobban gyengének mutassák. Az ablakhoz sétálva próbálta lenyugtatni fortyogó belsőjét és a kertet, a felhőket és a fel-alá járőröző embereket kezdte el bámulni.

Délután egy fekete autó parkolt le a ház előtt. Taehyung hazajött. Kiszállva a kocsiból vállára dobta bőrdzsekijét és egy ujjával tartva indult el a bejárat felé. Olyan volt akár egy tipikus filmbéli rosszfiú, igazán jól leutánozta ezt a stílust.
NaRa nem mozdult szobájából, az sem számított, hogy a ház ura már otthon van. Különben sem akarja látni, hiszen jócskán van miért haragudnia rá.

A délutáni gyönyörű napsütést az este hűsítőbb sötétje váltotta fel. A lány továbbra is saját kis menedékében volt, egyedül. Senki nem látogatta meg, még Jimin sem. Jin volt az egyedüli aki vitt neki ebédet, de az ugyanúgy ott állt az asztalon ahogy azt a fiú letette. Szíve fájt amiért egyik férfi sem ment be hozzá, nézte meg jól van-e vagy csak kérdezett volna rá, hogy hogy érzi magát. Mintha nem is létezne. Még saját kuzinja is hanyagolja. De miért? Bár nem is érti mit várt, hiszen azok ott lent nem is a barátai, nem tekintik őt annak sőt még csapattársnak sem. Miért is várt csodákat?
Az óra kereken tíz órát mutatott. Odakint vaksötétség uralkodott, csupán a Hold világított némi fénnyel ellátva a tájat. Szobájának ajtaja aprócska kattanással kísérve nyílt ki. Odakapva fejét elcsodálkozott a késői látogatón. A férfi tőle teljesen szokatlan, átlagos öltözéket viselt, ami egy fekete pólóból és szürke melegítőnadrágból állt. Furcsa de még ez is jól állt neki.
Kérdezés nélkül foglalt helyet a lány ágyán és megtámaszkodva karjaival hátradőlt rajta. NaRa keresztbe tett karokkal bámulta a férfit akinek egész nyugodt volt a tekintete, arcán pedig a már jól megszokott rosszfiús mosolya díszelgett.

- Miért jöttél? -szegezte neki kérdését, kicsit sem kedves hangnemben.

- Sikerült megnyugodnod?

- Fogjuk rá. -rántott vállat- Mért érdekel?

- Ne kezd ezt!

- Mit? -tárta szét karjait egy „Fogalmam sincs mire célzol.” nézéssel.

- Hagyjuk. Remélem a fiúk nem zaklattak? Meghagytam nekik, hogy hagyjanak békén. Ami egyébként rohadt nehéz volt! Valamiért mindannyian szinte erőszakosan akartak feljönni ide.

A lány szívét melegség töltötte el, hogy akiket eddig szidott magában, azok valójában meg akarták látogatni őt. Csupán Taehyung volt az aki nem hagyta ezt nekik. Örült amiért tévedett velük kapcsolatban és amiért aggódnak érte.

- Na vajon miért? -dőlt neki a falnak.

Költői kérdésén Tae csak forgatta szemét majd normál ülőállapotba hozta magát.

- Mi történt MinHoval? -kezdett bele másik témába.

- Nem lesz vele több gondod ne aggódj. Megtanítottam neki, hogy hogy kell bánni a hölgyekkel. -felhorkantott mondatára.

- Hölgyekkel? -nevetett fel- Tegnap még egy mocskos ribanc voltam aki mindenkivel kefél. Mi változott?

Tae arcán fájdalmas fintor jelent meg és az ablakhoz sétált. A keretnek támaszkodva bámult ki az üvegen, úgy, hogy még csak véletlenül se nézhessen a lányra. Csend telepedett rájuk. NaRa az ágyra ült, várta vajon akar-e még mondani valamit.