A bosszú ára [Taehyung ff.] Befejezett

37. rész

Holnap befejező rész!
Ne maradjatok le!😉

Az emberek akaratlanul is kényszeresen próbálnak megfelelni a másiknak, még akkor is mikor azt állítják, hogy őket abszolút nem érdekli mások véleménye. Ez egyfajta rosszul berögződött gén, mely arra kényszeríti az elménket, hogy mások elvárásai szerint éljünk.
Taehyung is ezzel a problémával küzd, s az ő helyzete azért más mert akinek igyekszik megfelelni, elég jónak lenni az a saját szülője. S mivel apjának egyáltalán nem számítanak mások érzései, tettei, igyekezetei így TaeJin elvárásainak szinte soha senki sem lesz képes megfelelni. Tae szíve talán hosszú idő óta először van darabokban és ő is a gödör legalján érzi magát. Tudta cselekedhetett volna másképp is, lehetett volna kedvesebb is, mégsem tudta megtenni... Önérzete és egója nem engedte szívének a megbocsátást. Ami miatt nem csak ő, de a lány is szenved. Fájt neki ahogy olyan kegyetlen módon átverte és becsapta, mintha neki nem lehetne elmondani az igazat. Talán félt tőle? Bár... Miért ne félt volna? Hiszen megannyiszor bántotta már, fenyegette meg azzal, hogy elveszi életét. Semmi okot nem adott a lánynak, hogy bízzon benne. S mind tudjuk, bizalom nélkül semmisem lehetséges. De vajon ki hibázott nagyobbat, ő vagy NaRa?

A nap sárga fénnyel világította meg a hegy keleti oldalát, s már korán melegséget árasztott a tájra. A madarak már hajnaltól játszák dalaikat, igyekezve túlénekelni a másikat. A hegy gyomrában a B.T.S. sem tétlenkedik, harcra készülnek. A végső harcra! Ugyanis Taehyung azt a döntést hozta, hogy kerül amibe kerül de akkor is visszaszerzi SeungCheoltól azt ami az övé! Így embereinek parancsba adta, hogy készüljenek ugyanis az éj leple alatt megtámadják a Seventeen búvóhelyét.

Nagy volt a készülődés a bunkerben, mindenki fel-alá rohangálva próbálta összeszedni a szükséges holmikat. YoonGi, Jin és Jimin a fegyvereket pakolták ládákba mikor Hoseok trappolt be hozzájuk feldúlt állapotban.

- Mivan Hobi mi történt? -nézett rá Jin aggódva.

- Azon kívül, hogy Tae teljesen megőrült és a halálba akar küldeni minket? Az, hogy kb az egész várost is be akarja áldozni. -csapott lábára mérgesen.

- Hát ezt meg hogy érted? -kérdezte kíváncsian Jimin.

- Úgy, hogy azaz idióta kitalálta, hogy vigyük el a bombákat is, majd ha nem adják meg magukat akkor rájuk robbantjuk az egész kócerájt. Szerintetek normális? -fogta homlokát drámaian- Azok a bombák felérnek az atommal! Szerintetek élve kijut onnan bárki? Mert én egyre inkább kezdek kételkedni benne.

- Beszélek a fejével. -indult el YoonGi.

Akinek felajánlásától minden jelenlévőnek leesett az álla. Még soha nem volt ő az a személy aki csupán beszéddel próbált volna bárkit is meggyőzni az elhatározása ellenkezőjéről. A fiúk összenéztek és mindannyiuknak ugyanaz a kérdés fogalmazódott meg az agyában. „Ebbe meg mi ütött?”
Miután a férfi elért Tae irodának használt szobájához kérés nélkül rontott be rajta s levágta magát a bőrszékbe. A fiú csodálkozva nézte barátja pofátlanságát.

- Nincs neked dolgod YoonGi? -kérdezte kicsit sem kedves hangnemben.

- Pont leszarom a dolgom. Tae beszédem van veled! -jelentette ki, visszautasítást nem tűrő hangon- Mi a faszom ez az egész bomba támadásos dolog? Ki akarsz nyiratni minket vagy mi a franc van!? -kérdezte dühösen.

- Miért akarnék bárkit is kinyiratni? Csak ideje visszaszereznem azt ami az ENYÉM! Nem ülhetek itt ölbetett kézzel bújkálva, miközben SeungCheol meg azt hiszi ő győzött. -csapott rá az asztalra.

- Mért, talán nem így van? -tette fel lábád az asztalra- Tae, be kell látnod, hogy most SeungCheol van előnyben. Az elején alábecsülted őt most meg eszement módjára szembe mennél vele csakmert éppen összetörték a pici szíved? Gondolkozz már, nyald meg a sót! -bökött homlokára- Ez kész öngyilkosság. NamJoon után minket is el akarsz veszíteni?