A bosszú ára [Taehyung ff.] Befejezett

25. rész

A Jacksonnal átbeszélgetett délután után NaRa némileg nyugodtabban kereste meg társait, hogy megtudja mikor is szándékozik őnagysága hazamenni. YoonGi volt az első akit megpillantott, gondolta megkérdi őt hátha Taehyung neki mondott valamit.

- YoonGi várj egy percet! -szólt utánna, mire a fiú bevárta őt a lépcsőnél- Bocs, csak egy percre zavarnék. Csak az érdekelne mikor megyünk haza?

- Passz, nem tudom. De egy biztos ma tutira nem fogunk.

- Hogy érted ezt?

- Hát Tae. Úgy bebaszott, hogy fel sem bír állni és egy ideje már a szobájába se enged be senkit.

Csak bólintott a fiú szavaira, bár annyira nem lepte meg a dolog. Számított rá, hogy Taehyung ne bírja ki, hogy ne igyon. Megköszönve az információt elhaladt a fiú mellett majd az emeletre érve eltűnt szobája ajtaja mögött. De mivel nem messze volt az ő szobája Taehyungétól hallott mindent, ahogy a többiek próbálják rábírni, hogy engedje be őket. Aztán a férfi kikiabált nekik valamit de túlzott agyzsibbadása miatt senki sem értette mit akarna jelenteni amiket odabentről ordított ki. NaRa csak ingatta fejét s gondolatban tapsolt egyet amiért beigazolódott jóslata, miszerint a férfi úgyis leissza magát. És lám így lett!
Kis idő után valaki kopogtatott ajtaján és miután bebocsátást nyert Jin dugta be fejét a résen.

- Szia! Na hogy megy? -utalt sikertelen ajtónyitási akciójukra.

- Sehogy. Tae bezárkózott, egyikünkkel sem hajlandó beszélni. -sóhajtott csalódottan.

- Hagyátok, majd kijózanodik. -rántott vállat.

- Lehet. Csak tudod... -túrt bele hajába, mintha azon gondolkozna megossza-e a lánnyal amit tud vagy sem- Tae nem szokott inni, szinte soha! A legutóbb akkor ivott ennyire mikor JeongGuk elhagyta a csapatot. Az nagyon nehéz időszak volt számára, sokat szenvedett miatta, totálisan a padlóra került. Guk olyan volt neki, mint egy testvér. Folyton mindent együtt csináltak, minden balhéban együtt voltak benne. JeongGuk volt a legfőbb bizalmasa, vele osztotta meg a titkait, félelmeit, az apja iránt érzett fenntartásait, ő volt aki segített neki az anyja halálakor. Aztán történt egy nagy esemény és JeongGuk örökre elhagyta a B.T.S.-t. Akkor Taehyungban valami összetört... Mintha a fiú távozásával belőle is meghalt volna valami. Azóta nem láttam őt inni, egyetlen egyszer sem. És mivel azóta senkit sem enged közel magához, félek. -nézett NaRara kétségbeesve- Tudom vagyis sejtem, hogy egy ideje nem stimmel nála valami és ez a mai megerősített abban, hogy nagy baj lehet vele.

- Ne aggódj Jin, nem lesz semmi baj. -nyugtatgatta a sírás határán álló férfit- Ha holnap kijózanodik üljetek le vele beszélni és addig ne engedjétek elmenni amíg el nem mondja mi baja van! Ne féljetek tőle ha elkezd ordítozni vagy ha netalán előránt egy pisztolyt, legyetek eréjesek és mondjátok a szemébe mit gondoltok a mostani viselkedéséről! -tanácsolta határozottan.

- Miért érzem azt, hogy te tudsz valamit? -sandított rá félszemmel.

- Én aztán semmit sem tudok. Csak már kiismertem Taehyungot, tudom milyen technika válik be nála. És a „Gyere és lelkizzük ki magunkat." dolog totál kudarc az esetében.

- Hát... Majd átbeszéljük a fiúkkal. És MinJi, ha megkérhetlek ne beszélj erről senkinek amit itt elmondtam jó? Ez aféle hadititok.

- Persze hallgatok, ez magátólérthetődő. -mosolygott kedvesen.

- Köszönöm és ne haragudj amiért ezzel zaklattalak! Tudom erre vagy a legkevésbé kíváncsi. -mosolygott rá keserűen.

- Ugyanmár Jin, ne mondj ilyeneket! Én szívesen beszélgetek veled bármikor bármiről. -simított rá vállára.