A bosszú ára [Taehyung ff.] Befejezett

28. rész

A város felett elterülő sötét fellegek özönvíz szerű áradást okoztak az egész környéken. Az ég hangos robaja megremegtette a házak ablaküvegeit s a villámok alig tized másodpercnyi fénylő világosságot adtak a sötét tereknek. Az emberek sietve, rohanva próbáltak minél előbb menedéket keresni a vihar elől, páran esernyőjükben kerestek védelmet ám a tomboló szél könnyedén csavarta ki kezükből. Csend honolt mindenhol, csupán a percenkét feltörő mennydörgés ami hanggal árasztotta el a várost.

Egy óriási halványkékre festett épületben fehér ruhás emberek rohangáltak ide-oda, sűrgős dolgaikat intézve. Igen ez egy kórház volt. Az ott dolgozó orvosok lelkiismeretesen végezték munkájukat, gondosan ápolták pácienseiket. Az ott tartózkodó betegek mind szenvedtek valamitől. Hol kínzó kórtól, műtét utáni lassú gyógyulástól, az idő lassú múlása miatt 1-1 életmentő beavatkozáshoz s akadt számtalan más, krónikus eset is ami miatt az emberek szorongást éreztek lelkükben. Ám vannak olyan kivételes esetek is, mikor nem is azok szenvednek a legjobban akik a kórtermekben fekszenek, hanem akik azon kívül vannak. A hozzátartozók, a barátok, családtagok, azok akik nem tehetnek mást, csupán tétlenül csendben ülve várnak valamiféle csodára, hogy legjobb barátjuk, szerelmük, lányuk/fiúk fel nem ébred és meg nem gyógyul. A tehetetlenség érzete talán a legpusztítóbb dolog a világon!

Az óra már a hajnali három órát is elütötte, s a tomboló vihar is kezdi magamögött hagyni a várost. A kórház folyosóján kb tíz percenként halad el 1-1 nővér, hogy ellenőrizze az osztályon fekvő pácienseket és azok állapotát. Az egyik ajtó mellett hat egyén, hulla fáradtan pislog egymásra s mindannyiuknak ugyanaz tükröződik szemeikben, bizonytalanság. Az elmúlt napokban folyamatosan váltották egymást, ki mikor s kivel látogatja meg az eszméletlen lányt. De furcsa mód Taehyung minden egyes látogatásnál ott volt, mintha bűntudatot érezne a lány miatt, mintha ő lenne felelős a bizonytalan állapotáért. Ám most jelen pillanatban mindannyian jelen vannak, egy furcsa véletlennek köszönhetően. Hoseok egyre nehezedő szemhéjait ujjaival próbálja kitámasztani nehogy elaludjon. NamJoonnak ez már nem okoz gondot, ugyanis YoonGi vállára hajtva fejét aludt el. Amit természetesen nem nézett jó szemmel a fiú, de mikor már a huszadik visszapöccintésnél sem maradt úgy a feje annyiban hagyta a dolgot. Jin Taehyung mellett ülve igyekszik elterelni figyelmét a munkát hívva segítségül. Míg Jimin a sarokban kuporogva ostorozza bűntudattal teli lelkét. Szívét égetik a bűnösség kegyetlen lángjai, amiért az ő hibája miatt fekszik az ajtó mögött egy ártatlan ember, élet s halál között. Szemeit keserű könnyei égetik, tudja mindez csakis miatta van! Ha nem lövi le azt az embert akkor testvére most nem harcolna odabent az életéért. De akkor, ott, nem volt más választása! Hiszen hallott mindent. Tudta ha akár egyetlen másodpercet is vár, az a férfi elárulja NaRanak amit tudni akar. S a válaszra, mire testvére vágyik, nem derülhet fény! SOHA! Bár nem tett ígéretet, nem fogadott meg semmit, mégis egyfajta titoktartási szabály fűzi a dologhoz. Hiszen ha NaRa megtudná amit ő tud, azzal nem csak magának de a körülötte lévő összes embernek is óriási fájdalmat okozna. Ezért nem tudhatja meg sohasem ki is valójában az a TaeJin.

Az egész ott lévő személyek közül reggelre csupán a legidősebb és Taehyung voltak ébren. Jimin még az éjszaka folyamán lelépett azzal az ürüggyel, hogy hazamegy fürödni és hoz be nekik valami kaját. Holott Tae is és Jin is tisztában voltak azzal, hogy tisztálkodásra ott is van lehetőség és alig két emelettel lejebb büfé is található. Csupán az okban tévedtek amiért valójában a szőkehajú hazament. Kb nyolc óra körül a folyosó végén feltűnt a lány kezelőorvosa is, amint épp a kórterem felé tart. Taehyung azonnal felpattant a már kényelmetlenre ült székéből.

- Jóreggelt Dr. Wong!

- Magának is. Mondja csak, maguk egész éjjel itt voltak?

- Igen. Miért?