A bosszú ára [Taehyung ff.] Befejezett

17. rész

Alig pár centire egymástól Tae ellökte magát az asztaltól és visszasétált a bejárathoz. Kezeit zsebre dugta. A lány egy félig megkönnyebbült félig csalódott sóhajt engedett ki ajkain.

- Sajnálom. -szólalt meg neki háttal.

- Mit?

- Ez most komoly? -fordult felé.

- Igen az! -felelte halál komolyan- Szeretném tudni pontosan mit is sajnálsz annyira? Hogy az elejétől kezdve egy aljas besúgóként kezelsz vagy azt, hogy nem nyírtál ki?

- Nem elég, hogy idejöttem bocsánatot kérni még részletezzem is mit bántam meg annyira? Kicsit sokat követelsz nem gondolod? -dőlt neki az egyik vasoszlopnak, egyik lábát felemelve rá.

- Egyáltalán nem! Szeretnék tisztában lenni azzal, hogy most pontosan melyik rész is az amelyikért úgy érzed bocsánatot kell kérned!

- Mindenért! -emelte meg hangját- Mindenért, rendben? Most boldog vagy?

- Repesek. Nem látod? -mutatott végig magán, enyhe iróniával hangjában.

- Elveted a súlykot.

- Hát bocs ha nem kezdek el tapsikolni örömömben. De félek, hogy holnap újra egy pisztoly csövével fogok farkasszemet nézni.

- Nem foglak bántani. -lökte el magát a fémrúdtól- Mondtam, a csapattagja vagy.

- Nem félsz, hogy beárullak a zsaruknál? -tette karba kezeit, apró mosollyal arcán.

- Tudod jól mi jár az árulóknak! Mára fejezd be a tombolást, holnap akcióra mész Hoseokékkal! -közölte egyszerűen, mintha ez olyan magátólérthetődő lenne.

- Milyen akció? És ki mondta, hogy én menni akarok?

- Nincs választásod! A fiúk reggel mindent elmondanak. Légy fél hétre a hátsókapuknál.

Elköszönés nélkül hagyta ott a lányt aki mérgesen dobbantva lábával trappolt be a házba. Már megint ezt csinálja! Fölényeskedik, parancsolgat, anélkül, hogy megkérdezné mit szeretne a másik! Tipikus góré szerep.

Reggel a nap felkelő első sugaraira NaRa már a hátsó részben várakozott a fiúkra. Hamarosan Hoseok jelent meg a kapuknál majd csatlakozott hozzájuk NamJoon és YoonGi is. Agust mindegyikük kezébe egy apró, rendőrök által is használt fegyvert nyomott, majd beszálltak az egyik fekete furgonba ami a garázsban sorakozott a többi mellett. Elhagyva Daegut meg sem álltak Gwangju-ig, ahol egy óriási reklámügynökség előtt álltak meg.

- Miért is vagyunk itt? -kérdezte NaRa az autóban ülve.

- Ez a cég a bevételeink egyik legjövedelmezőbb forrása. -tájékoztatta kedvesen Hoseok.

- És késnek a perkálással, a fizetési határidő rég lejárt. -dörzsölte össze tenyereit Agust, egy ördögi vigyor kíséretében- Azaz ma végre gyilkolunk!

- Tényleg? -pillantott ijedten a mellette ülő Hoseokra.

- Nem! YoonGi állj le, nem nyírunk ki senkit! -szólt rá a fiúra aki csak szemforgatva szállt ki a furgonból- Gyere, kövess minket és meglátod ilyenkor mi a teendő.

Bólintva követte a már ebben jócskán tapasztalt férfiakat. Alig értek be az épület recepciójához az ott álló fiatal lány szinte reszketve nyúlt a telefonért.

- Asszem' nem kell bemutatkoznom kiscsibe! -támaszkodott fel a pultra Agust- Szólj csak de azon nyomban a főnöködnek, hogy megérkeztek a behajtók!

- Igenis, máris.

Kapott azonnal a vonalas hívóért majd bejelentve a „hivatalos behajtókat” azonnal bebocsátást nyertek a legfelső emeletre. Az igazgatói irodába mindenféle kopogás nélkül rontottak be, mire az asztalnál ülő férfi halálra rémülve gurult hátrébb székével.