A bosszú ára [Taehyung ff.] Befejezett

1. rész

13 évvel később

Kína

A hegyeket körbeölelő fák illatos virágokkal pompáznak, melyet a szél erőszeretettel hordoz végig a vidéken, így kellemes érzést biztosítva az arra járóknak. A cseresznyefák melyek fehér-rózsaszín virágai már elvirágozni látszanak, lassan zöldbe burkolóznak, eltaszítva a szürke lepelt mely eddig fedte őket. Egy gyönyörű palota áll a Tiltott Város nevet viselő város közepén, mely puszta kisugárzásával tiszteletet parancsol minden élőlénynek ami csak megfordul a közelében. Megannyi híres film, sorozat, könyv sőt még rajzfilm helyszíne is ez, mely az embert megragadja bájával és izgalmas történelmi múltjával.

A belsőcsarnok közepén egy öregedő férfi áll, kezében egy igazán vastag könyvvel míg másikban egy hagyományos legyezővel. A háttérből halkan szól egy a kínai zene, mely segíti a tanítványt a koncentrálcióban. Mindennek a közepén pedig egy lány áll, és a filmekből is jól ismert kungfu lépéseket gyakorolja. Mára már szinte profi lett belőle, bár mestere mindig talál kivetnivalót mozdulataiban.

- Állj! Ez így nem jó!

A férfi, mély, szigorú és tekintélyt parancsoló hangja megállásra készteti a lányt, kizökkentve őt rutinjából.

- Már megint mi nem tetszik bácsikám? -csapja meg combjait.

- Tisztelet NaRa, tisztelet! Még mindig nem tanultad meg? C.c.c. -ingatja fejét ciccegő hangot kiadva.

- Elnézést Han bácsi. Mi a baj mester? -hajol meg illemtudóan.

- A technikád jó gyermekem, de még most is lassú vagy. Ha ezt veted be éles helyzetben is, meg fognak ölni! Ezt akarod talán?

- Nem, persze, hogy nem. De ez olyan mozdulatsor amit nem tudok gyorsan csinálni. Inkább menjünk és gyakoroljunk a késekkel. Tudod, hogy a fegyverek jobban mennek?

- Az lehet. De akadhat olyan alkalom is, ahol semmi másra nem számíthatsz csak magadra. Hagyni fogod, hogy legyőzzenek?

- Naná, hogy nem! Mit szólnál ha gyakorlnék YaXinnal?

- Most épp edzés van NaRa! -ráncolja össze szemöldökét.

- De bácsikám! Kéérlek! -nyújta el a szó végét könyörgő hangon.

- Na jó nem bánom. -fújja ki bent tartott levegőjét.

- Akkor elmehetek? -kérdezi lelkesen.

- Menj. De vacsorára érj haza!

- Igen is bácsikám!

Kirohanva a palotából legyalogolt a végtelennek tűnő lépcsőfokokon, ami egykor számára is oly nagy gondot jelentett, viszont ma már ezt az akadályt is könnyedén átlépi.
A város másik végében lévő harc stúdióba sietett, ahol barátnője YaXin már várta. Az estébe nyúló edzések után a lány fáradtan érkezett haza, hol bácsikája már meleg étellel fogadta.
Így ment ez napokon keresztül.
Mígnem elérkezett az utolsó közös edzés ideje is, ahol YaXin már tudta mi fog következni azután. A harcstúdió, mint mindig, most is tele volt tanítványokkal, a harcművész lány éppen tinikkel foglalkozott. Megpillantva barátját azonnal odasietett hozzá, hogy méltóképp üdvözölje.

- Hát te? Hol jársz erre ahol a madár se jár? -ölelték meg egymást.

- Jöttem az utolsó órámra. Ráérsz most?

- Neked? Mindig. Egy perc. -sétált el tőle- Figyelem, a terem mára bezár! Mindenki szedje össze a holmiját és menjetek haza! Holnap várok mindenkit a megszokott időben!