A bosszú ára [Taehyung ff.] Befejezett

38. rész

Daegu. A város mely tele van élettel, mindig siető emberekkel és szemcsalogató plakátokkal, hirdetőtáblákkal és árusokkal. Ám ez az éjjel más volt. Az utcák kihaltak voltak, egyetlen madár csicsergést sem lehetett hallani ahogy kutyák ugatását sem. Autók sem jártak, mintha valami elkülönített övezet lenne, ahová tilos a bejárás.

Taehyung megmaradt embereivel a régi birtokához ment, amit SeungCheol győzelme zálogául birtokba vett. A kapuknál őrök vigyáztak a ház urának biztonságára, a járőröző emberek mellett 1-1 különféle harcikutya baktatott készen állva a támadásra. A férfi szíve alkalmanként megremegett, hiszen jól tudta onnan bizony nem jön ki élve, de mégsem hátrált meg nem mutatta ki aggodalmát, büszkén ment szembe riválisával.

Magához ragadva fegyverét indulásra készen intett vele tartó embereinek, hogy kövessék őt. Ám egy kéz mely karjára fonódott megállásra kényszerítette. Tae hátrapillantva megkönnyebbüléssel fogadta, hogy barátai talán mégsem hagyják cserben.

- V, hagyd ezt abba! Nem látod, hogy nem vagyunk elegen? -rángatta meg idősebb hyungja a karját.

- Nem érdekel RJ, mondtam ha nem akartok részt venni ebben akkor ne gyertek el! Ha csak nyavajogni jöttetek akkor mehettek vissza.

- Befejezted már ezt a kibaszott mártírkodást? -vágta tarkón YoonGi- Egy csapat vagyunk V, hiába is akarsz elzavarni minket! Olyanok vagyunk akár a pattanás a seggeden. Ha el is tűnünk egy időre, mindig visszajövünk hozzád.

- Jézus Agust, muszáj volt pont ezt a hasonlatot használnod? -fintorgott rá Hoseok.

- Most mér'? Tökre idevágó. -csak szemfordítással tudták le barátjuk megszokott morbid humorát.

- Na és, hol van Chim? -nézett körbe Taehyung.

- Elment valamiért. De ő is jön nem sokára.

- Nem várhatunk! Addig kell támadnunk amíg nem szúrnak ki minket. -csapott bele tenyerébe- Agust te viszed az egyes csapatot, délnek menjetek és ha jelt adok behatoltok! RJ te Hope-al keletről támadsz és fedeztek minket ha ziccer lenne. Én a hátsóbejáraton megyek be, aztán meglátjuk mi lesz.

- Szerinted, sikerülni fog? -nézett rá aggódva Hobi.

- Remélem. Igaz mi kevesebben vagyunk, de ismerjük a helyet akár a tenyerünket. SeungCheol itt idegen pályán van, nem ismeri a birtok titkos járatait. Indulhatunk? -nézett embereire akik fegyvert ragadva készen álltak a harcra- Akkor indulás!

A megbeszéltek szerint közelítették meg a villát. Taehyung embereivel hátra osont és eltávolítva az őröket behatoltak a birtokra. A fák és bokrok segítségével egyre közelebb jutottak a házig, s csak néha kellett megállniuk a körbe járó reflektorok miatt.
Jimin is időközben megérkezett és adóvevője segítségével megtalálta YoonGit akihez csatlakozva indultak el a gyakorlópálya felé.

- Na Chim hogy ment?

- Még nem tudom. NaRanak akadt egy terve de szerintem totális csőd.

- Akkor nem is fog idejönni?

- De, eljön. Csak nem tudom egyedül-e.

- Ezt meg hogy érted?

- Vigyázz!

Éppen időben rántotta félre társát a felé száguldó golyó elől. A pályán megbújt őrök hamar észrevették őket és heves tűzharc alakult ki köztük. Taehyung hallva a lövöldözést rádión odaküldte Jint és Hoseokot is, hogy fedezzék a többieket. Mivel minden figyelem a hátul zajló lövöldözésre irányult Tae úgy gondolta kihasználja a helyzetet és megkeresi SeungCheolt. Maroknyi emberével behatolt a házba és ellensége után kezdett el kutatni. Mindent átnézett, konyhát, étkezőt, a volt irodáját sőt még a nem használt szobákat is de a férfit sehol sem találta. Végül az emelet felé vette az irányt, embereivel a nyomában. Úgy vették őt körbe akár az élőpajzs, ha rájuk is támadnak Taehyungnak legyen ideje elmenekülni. Ahogy a folyosón lépkedtek előre beszélgetés hangjait vélte felfedezni. Régi szobája felől jöttek a zajok, mintha vitatkoznának. Furcsálta, hogy sehol egy őr mivel jól hallhatóan van odabent valaki. Akkor miért nem őrzik az ajtót? Kilincsre kulcsolta ujjait és egy határozott mozdulattal kivágta az ajtót és berontottak rajta. Ám mikor meglátta ki is van odabent, arca elfehéredett, ereiből az összes vér elpárolgott, füle sípolni kezdett. Ajkait enyhén eltátotta és teste mellé leeresztve fegyverét abban a pillanatban feladta az egész harcot. Egy világ omlott össze benne, mikor SeungCheol mellett nem más ült vigyorogva, mint TaeJin, az édesapja. Szemei csillogni kezdtek könnyeitől szíve pedig dühétől dübörgött. Elárulva érezte magát, egy senkinek, egy örök vesztesnek. A saját apja az aki elárulta őt!