Etalon

EGY

- Jobbra! Még egy kicsit jobbra! Ez így nem jó - fújtatott Luca, miközben folyamatosan parancsolgatott nekem. Komolyan megfordult a fejemben egyre erőteljesebben, hogy mivel nem tudok gyorsan kimászni a medence közepéből, így egyszerűen meglendítem a porszívó csövét és fejbe vágom, hogy fogja be. Amíg ájuldozik, legalább addig is csendben van.

- Ha annyira tudsz magyarázni, gyere ide és csináld meg - vágtam rá azonnal, miközben a szabad kezemmel a fülem mögé tűrtem az elszabadult hajtincsemet.

- Amíg te a gólyatáborban voltál, én csináltam. Most te jössz - vigyorodott el, majd visszahelyezte az orrára a napszemüvegét, hogy folytassa, amit eddig is csinált. Napozás közben olvasgatni valamelyik Elle Kennedy könyvet.

- Bezzeg ilyenkor nem indul be a locsoló - dünnyögtem magamat, mert azért egész jó elégtételt kapott volna a lelkem, hogyha hirtelen működésbe lép, mint ahogy szokott és telibekapja őt.

- Tessék?

- Semmi - legyintettem egyet és inkább folytattam a medence tisztítását, ha már rám várt és mást nem tudtam volna rávenni, hogy csinálja meg helyettem, ugyanis Fédra Axellel kóborolt a városban, Fülöp elment lemosni a kocsit, Ica mama a délutáni sziesztáját tartotta még mindig, anyám meg Andor pedig elmentek biciklizni. Ha akarnám se tudnám eldönteni, hogy mégis melyik program a sokkolóbb. Axel meg a húgom vagy anyámék. Inkább az utóbbit mondanám, elvégre látni anyámat felszenvedni magát Luca biciklijére, amivel először majdnem beborult a tuják közé, majd végül kapott kék pillangós bukósisakot, hogyha esik a fejét ne törje be, azért egy sokkoló látvány volt. Legalább el lesz foglalva azzal, hogy szidja Andort, amint hazaértek és nem minket fog traktálni a nyár végi bebolondulásaival.

Utáltam az augusztus végét világ életemben.

Annyira nyomasztó volt mindig is maga a tudat, hogy közeledik a nyár vége, kezdődik újra a pokol, korán kelés, szétszívatás és ehhez hasonló finomságok. Persze ezt anyám előszeretettel fokozta is már onnantól kezdve, hogy július 31-ről augusztus elsejére váltott a naptár és megindult a "nemsokára szeptember" cunami és a szokásos tervezés a nagy iskolakezdő bevásárlásra, amit én örömmel hagytam volna ki minden évben, csak sose úsztam meg.

Úgy voltam vele, hogy "aaa, milyen jó lesz majd, ha egyetemre járok, akkor ezeket elkerülöm", gondoltam kis naivan én, viszont anya meg pont nem. Oké, nyilván mérséklődött ez az irritáló túltengése, főleg azután, hogy Luca is elballagott a gimiből, az egyetemre meg ha viszel füzetet magaddal, akkor abba jegyzetelsz, vagy gépelsz vagy oldd meg, ahogyan akarod elv megy. Szóval lecsillapodott, kereken egy évre, ugyanis realizálta, hogy a legkisebb lánya, Fédra, most fogja kezdeni az első osztályt, így újra feléledt benne az ösztön és bezsongott.

Ez pedig egészen onnantól, hogy hazaértem a "gólyatáborba indultam, de utána Pesten kötöttem ki pár napra" című történetből, erőteljesen kitölti a mindennapjaimat. Mindannyira, hogy pár napja kitalálta, hogy látogassuk meg Dorinát, így a fél családot felrángatta Budára, de ez csak egy fedő sztori volt, hogy egyszerre szekálja a bevásárló körtúrájával a nővéremet és a húgomat. Én persze zseniálisan kimentettem magamat előre érezve, hova akar a dolog kilyukadni, hogy programom lenne, ezért tegyenek ki a Keleti pályaudvarnál, láttam Andoron a visszapillantóból, hogy irigykedik rám. Ő is sejtette anyámnak a szándékát, ami nem meglepő tekintve, hogy eléggé régóta élnek már egy háztartásban. És milyen jól tettem, hogy leléptem Gergővel, akivel igaz, hogy az Árkádban kötöttünk ki, de megúsztam egy kínlódást, ugyanis Axel beszámolója alapján ő nemhogy nem megy bevásárlóközpontba, de nem ül többet egy kocsiba anyámmal se. Úgy látszik anya nem viseli valami jól, hogy kezdünk felnőni. Ezt pedig erőteljesen mutatja is a nyár végi viselkedése.