Etalon

TIZENHAT

Volt arra esély, hogy Eszter merényletet fog tervezni ellenem.

Nem elég, hogy nem aludt éjszaka csak pár órát, már hogyan egyáltalán lehet órákban mérni, még jócskán idő előtt, konkrétan rátörtem az ajtót, kényszerítve arra, hogy megébredjen. Ezt pedig tetézte az, hogy nyomomban a fiúbanda volt.

Először arra gondoltunk, hogy valamelyiknek a koliszobájukba megyünk tervezgetni, amivel az volt a problematika, hogy az a találkozási pontjuk mindig, ergo Gergő oda megy automatikusan. És mi van, hogyha az app nem tölti be jól, hogy erre jár? Nem lehetett volna kimagyarázni, anélkül, hogy levágja miben is mesterkedünk. A másik pedig még az volt, hogyha kislisszanok a koliból, igen ám, de benne van a pakliban, hogy bizony összefutok vele, ami nálam megtörténhet, mert mindig a helyzet rosszabbik oldalát húzom ki, nem lenne szerencsés megoldás.

Egy bombabiztos hely kellett.

Konyha ki volt zárva, mert ott nem lehet normálisan kommunikálni, pláne, hogy ilyen időben sokan is szoktak lenni, meg Adri veszély fenyegetett ezerrel. Így maradt Eszter szobája, akinek alapvetően megígértem, hogy bőven 11.45 előtt felkeltem, hogy össze tudja magát szedni a nap hátralévő részére, mert több szünetünk nem lesz és nincsen megállás fél négyig. Adri és a sleppje sem mászkál már oda, azóta, hogy "veszélynek" nyilvánították őt, de ha mégis azt egyszerűbb kimagyarázni, hogy ő is ott van és nemcsak én.

- Neked ki is a szobatársad? - nézegette Szabi az Eszter szekrényére felragasztott képeket, amiken jó páron ott volt Dexter, néhányan én is, meg csoportképek régebbről, valamint még a gólyatáborról is.

- Nem te, szerencsére - ásított egy hatalmasat a barátnőm, akinek az arcán még látszódtak a párna gyűrődései.

- Rettenetesen poénos vagy - meredt rá rezzenéstelen arccal Szabi.

- Tudom, köszi, hogy emlékeztettél rá - ajándékozta meg őt Eszter egy körülbelül három másodpercig tartó vigyorral, utána pedig ugyanolyan kábán meredt maga elé. Legalább még nem tért magához, így nem akart megölni engem. Még.

- Rég láttunk téged. Hogyhogy nem lógsz már Adriékkal? - kérdezte hirtelen Peti.

- Mert nem hívnak magukkal - vallotta be Eszter. Tény és való, hogy az utóbbi időben inkább ignorálják és egyre kevesebb alkalommal lehet a társaságukban látni őt, ami ezek szerint már másoknak is feltűnt.

- Csak harag van? - csillant fel Dominik szeme, hogy valamilyen pletykaalaphoz juthat hozzá. - Nekem elmondhatod, mindent meghallgatok.

- Hát hogyne - dünnyögtem, épphogy megcsóválva rosszallóan a fejemet. Az utolsó emberek között szerepelne a srác, hogyha azt nézném, hogy kik azok, akikkel meg akarok osztani bármilyen személyes információt.

- Hamarabb lennék néma - vágta rá Eszter, aki szerintem hasonló véleményen volt, mint én, ezen a téren. - Nem mintha zavarna, de amúgy igen, viszont miért vagytok itt? - kapta felém hirtelen a fejét.

- Szervezkedünk - válaszolt helyettem Peti, mielőtt még bármilyen hang is elhagyta volt a számat.

- Itt? Mégis mit? Kifestitek a szobámat? - vonta fel a fél szemöldökét kérdőn Eszter, nem teljesen értve, hogy mégis mit kerestünk nála.

- Olyan hely kellett, ahova Gergő nem fog jönni - kezdtem volna bele a magyarázatba, ha Dominik nem szakított volna félbe.

- Hacsak nem szokott ide járni - tűnődött el és ahogyan furcsállva ránéztem, színtisztán olvasni lehetett róla, hogy beindult a képzelőereje és mindenfélét fantáziál össze - vissza.