Etalon

TIZENKETTŐ

Teleportálni szeretném magamat.

Sőt egyenesen muszáj.

Teleportálni KELL magamat.

Nem volt elég Stefi visszafojtott dühöt árasztó tekintete, várva a válaszomra, a nyakamba kaptam még Eszter értetlenkedő pillantásait is, sőt Hunor elkezdett a vállam felett leskelődni, hogy képben legyen mi is történik, azonban nem látta a telefon képernyőt, így nemes egyszerűséggel elkezdett lefelé nyomni vagy rá ugrani a hátamra, csak nem tudtam eldönteni pontosan mi is volt a célja. Viszont egyiknek sem örültem.

- Na? - dobogtatott minimálisan az egyik lábával Stefi türelmetlenül.

- Mi na? - tettettem a hülyét, mintha nem érteném, mire célozna. Mondjuk eléggé egyértelmű volt az az üzenet, amit kapott a Bogdán lány Ninától, hogy "Hallod Gerda és Gergő összejöttek a héten? Mert Kristóf nagyon valami ilyesmiről magyarázott".

Feljegyzés magamnak: segíteni Fülöpnek megkeseríteni Kristóf életét.

- Én is ezt akarom tudni, hogy mi na - csillogott Hunor szemében a felismerés, hogy itt valami pletykaalapanyagkként szolgáló dologról lehet szó.

- Neked semmi na nincsen - szólta le egyből az ikertestvérét, anélkül, hogy rápillantott volna, ugyanis a szürkének ható szemeivel mintha bepróbált volna a fejemben olvasni, amitől egyszerre voltam feszült és éreztem magamat kellemetlenül. Kezdem érteni, hogy miért mondják Stefire, azokat, amiket szoktak és miért nincsen sose óriási balhé, amikor ő dolgozik.

- Nem igazán értem a helyzetet - próbált felzárkózni Villő, akit annyira lekötött Lénárd, hogy jóval később vette része a hangulatváltozást.

- Nem - vettem erőt magamon, mert a lapulásom, egyre inkább feltűnővé vált.

- Hát ezt mondom én is, hogy nem - bólogatott hevesen Villő, aki szerinte teljesen abban a hitben volt, hogy arra reagáltam, amit ő mondott.

- Te milyen nemet mondasz? - kapta Hunor Villő felé a fejét. Komolyan, hogyha megelevenedne, hogy kinek mégis mi menne a fejében, egészen biztos, hogy kérdőjelek tömkelege úszna felettünk.

- Most ki mit mond? - zavarodott össze Eszter teljesen, aki hiába próbálta nyomon követni az eseményeket, totálisan elveszett. Ha ő ennyire elvesztette a fonalat, bele se merek gondolni, hogy Hunor fejében mi játszódhatott le. Szerintem ő fel sem vette a ritmust, nemhogy elveszítette volna.

- Szóval nem? - húzta össze résnyire Stefi a szemét, ami már az extra vallatós nézései közé tartozott. Természetesen ő meg én voltam az, akik pontosan tudták, hogy mi is zajlik éppen, míg a többiek csak úgy jelen voltak. Meg Nina, de szerencse, hogy nem volt itt, mert a vérbeli Bogdán lánnyal meg egy gyengébb verziójával nem tudom, hogy mit kezdtem volna egyszerre. Mert oké, hogy Eszterrel szoktunk leművelni mi is megmagyarázhatatlan dolgokat, de közel sem olyan súlyosakat, mint ők ketten.

Oké Gerda, nincsen semmi baj. Megy neked a hazudozás pókerarccal. Ha Konrádot képes vagyok mindenféle baromsággal beetetni, aminek több, mint a fele nem igaz, akkor Stefi sem okozhat problémát. Most az, hogy egy hetedik szenzora van a lánynak, hogy kiszúrja, amikor át akarják őt vágni, teljesen mértékben részletkérdés.

- Nem - vontam meg a vállamat és a lehető leglazább, legtermészetesebb hangszínnel válaszoltam, mintha csak arra a kérdésre adtam volna a választ, hogy szeretem-e az apámat. - Nem tudom, hogy Kristóf ezt mégis honnan szedte, de jó tudni, hogy ennyire unatkozik és ráér teóriákat gyártani. Majd szólok Lucának, hogy kösse le valahogy - spékeltem meg egy unott szemforgatással is, hogy biztosra menjünk.