Etalon

HÚSZ

- Te nem vagy eszednél!! - húzott ki az álmomból egy rekedtes üvöltésszerűség, ami azonnal követett egy ellenem elkövetett gyengébb merénylet, rögvest egy másodperccel a hang után.

- Hülye vagy? - pattant ki a szemem azonnal, ahogyan magamon éreztem, hogy valami nekem ütődött. Lejjebb rúgva a takarómat, ami tökéletesen eltakarta a fél fejemet, csoda, hogy meg nem fulladtam, az egyik jogesetmegoldásokat gyakorló füzetem találtam a hasamon pihenni, majd ahogyan oldalra pillantottam szembe találtam magamat a gyilkos tekintettel engem bámuló Gergővel is.

- Én? Hát te rúgtad le a vesémet körülbelül - szórtak szikrákat a szemei, miközben feltápászkodott a szőnyegről, ahová a jelek szerint én löktem le. Ahogy talpra állt, az ég felé tartva a kezeit nyújtózkodott ki, miközben végigropogtatta az izületeit. Sehogy nem tudtam figyelmen kívül hagyni, akármennyire is szerettem volna, ahogyan a mozdulat következtében tökéletesen kirajzolódtak az izmai, el kell ismernem, hogy rendesen megvan az eredménye annak, hogy rengeteg időt tölt a konditeremben. Pluszba csak tetézte a helyzetet, hogy az igaz, nem túl sok alvás következtében tényleg szerte-szét állt, ami még jobban állt neki, mint amikor gondosan beállítja. Azt pedig meg sem említem inkább, hogy mindezt egyetlen szál boxerben tette meg. El tudnék viselni minden második nap ilyen látványt ébredés után, azért túlzásokba sem szabad esni, mert a végén szívproblémáim lennének. Azt viszont tényleg nem tudom és a mai napig nem jöttem rá, hogy egyes embereket miért szeret a jóisten annyira, hogy rosszabbik napjaikban is jobban néznek ki, mint az átlag. Egyszerűen nem fair, hogy míg én időt és energiát fektetek abba, hogy ne úgy járkáljak az esetek többségében, mint egy darab szar, ehhez képest Gergő még nyúzottan és enyhe másnapossággal is magasról leverte a mércét. - Ki ne essen a szemed azért - szakította meg a bámulásomat Rékasi, akit annyira nézhettem, hogy észre sem vettem, hogy idő közben megfordult és egy magabiztos vigyorral az arcán realizálta, hogy mit csinálok.

- Tessék? - ráztam meg a fejemet, hogy magamhoz térjek és csak nagyokat pislogva néztem rá.

- Csak gondoltam szólok, hogy visszafogottabban bámulj, mondjuk engem nem zavar. Eddig is tudtam, hogy odáig vagy értem, de örülök annak, hogy most már egyértelművé is teszed - vonta meg a vállát lazán, míg a fotelemhez lépve, kirántotta a ledobált cuccai közül a szürke melegítőnadrágját. Ha rajta múlt volna egészen biztos, hogy  szőnyegemen hevertek volna szerte-szét, ahogyan ott hagyta őket, viszont miután valamikor hajnalban sikeresen a hülye farmerjének övében megbotlottam és úgy bevágtam a kisujjamat, hogy nem elég, hogy a körmöm telibe letört, de még a vér is ömlött belőle, így inkább míg ő kényelmesen aludt, semmit sem érzékelve ezekből, odahajigáltam, mondván, hogy ott nem fog zavarni senkit se. Ahhoz képest, hogy a csávókám nem túl régóta teszi tiszteletét egy darabig, rettenetesen otthon érzi magát és abszolút úgy mozog nálunk, mintha ő már ezer éve itt lakna. Bezzeg, amikor én voltam náluk pár napig Pesten annyira kellemetlenül éreztem magamat az idegen és szokatlan közeg miatt, annak ellenére is, hogy ismertem az egész famíliát.

- Tudod miért lennék odáig?  - húztam fel magamat törökülésbe, mert a gerincem rendesen beállt már a félig fekvő pozíciótól.

- Közös zuhany? - ötletelt, de szerintem a saját örömét vetítette rám, mert nekem semmi hasonló nem járt a fejemben.

- Ha befognád vagy elmennél. Akármelyiket is választod, támogatom - lőttem felé egy rettenetesen kedves mosolyt, mire ő csak egyetlen pillantásával üzente fel, hogy ekkora kamukat ne mondjak, mert úgysem hiszi el.

- Na persze - nézett rám lesajnálóan. - Nem láttad a telefonomat? - emelte fel az íróasztalomon lévő füzetet, gondolom abból a célból, hogy megnézze, nincsen-e alatta. Oldalra fordulva megemeltem az egyik díszpárnámat, hátha betette ez a szerencsétlen alá, de a lepedőn kívül sem nem volt volt, csakúgy, mint a plédem alatt, ami félig lelógott az ágyról, miután Gergő magával rántotta. Mondanom se kell, hogy amikor meglátta, hogy milyen ágyneműt szándékozok adni neki nemcsak kiakadt, de az enyémet akarta lenyúlni egyből. Meglehet, hogy a púderrózsaszín, szőrmés párna és a matt lila takaró nem nyerte el az ízlését, de mivel nem akartam a fél házat felkelteni azzal, hogy most előkotrom a vendégszobának egyik zugából a tartalék paplant párnával, pluszba huzattal, más megoldásom nem volt. Persze, amikor ő elaludt, én meg kínlódtam egy sort, miután majdnem betörtem nemcsak a pofámat, hanem a bokámat is, nem hagyhattam ki az alkalmat, hogy megörökítsem, ahogyan színpompában alszik. Kimondottan vicces, ahogyan a vállán végighúzódó tetkókat csak félig fedi le a lila plédem.