Soha többet nem fogok a belvárosnban napszemüveg és sapka nélkül közlekedni.Soha, de soha.
Igaz, hogy a fejemen úgy áll a sapka, mintha egy krumpli lenne a fejem, de ha ez az ára, hogy ne fussak bele olyan ismerősökbe, akikről tudom, hogy nagyon, de nagyon esetleg egy köszönés erejéig állok le beszélgetni, ha nem nézzük levegőnek a másikat, akkor kénytelen leszek ilyen módszerekhez folyamodni.
- Szerinted késő lenne még elfutni? - sóhajtottam egyet, miközben ellépve Gergőtől, kiszedtem az egyet rezgő telefonomat, ami ahogy az ujjam az érintőpanelhez ért, ismételten rezzent egyet.
- Igen - biccentett egyet óvatosan, a közeledő Kinga felé, aki, mint valami idióta, kalimpált a kezeivel, amolyan integetésképpen. - Minden oké? - pillantott rá a telefonomra, amire jött a két üzenet.
- Még most igen. Azt írja Luca, hogy "beszarsz, Dorina azt kérdezi, hogy átjöhet-e hozzánk, miközben ez is az otthona" - olvastam fel a régebbi üzenetet először. - Andor meg, hogy "Ne maradj sokáig, mert az édestestvéred bejelentkezett. Kell valami a boltból?" - mondtam, miközben gyorsan visszaírtam utóbbinak, hogy vegyen nekem mozzarellát.
- Minek neked mozzarella? - méregetett furcsán Gergő, aki nyilvánvalóan azt figyelte, hogy én mégis miket és kinek írogatok.
- Mert ennék - válaszoltam a hülye kérdésére, most az egyszer normálisan. Pedig én azt az elvet vallom, hogy fogyatékos kérdésre fogyatékos válasz dukál.
- Nem hiszem el, hogy mi mindig a környéken találkozunk - mosolygott szélesen Kinga, ahogyan hallótávolságon belülre ért, majd pedig pár lépéssel később, a tekintetét kapkodva állt meg előttünk, immáron kibővítve három főre a kört. Milyen szép is ez a társaság. - Sziasztok.
- Szia - vettem fel a vidám Gerda álarcomat, amire bevallom, hogy némi gyakorlás még ráférne, de múltkor is működött a lánynál, így most is fog.
- Hello - biccentett neki egy Gergő is, majd oldalra sandítva láttam, hogy ugyanolyan kérdően nézi a volt évfolyamtársunkat, mint én, várva arra, hogy kinyögje, mégis mit akar. Vagy egyáltalán miért jött ide.
- Elképesztő, hogy milyen kicsi ez a város. Legutóbb is, a környéken futottunk össze és most is... - lelkesedett Kinga, azonban azért ennyire nem volt felüdítő a váratlan találkozás, hogy extázisba essen itt nekem a végén. - Mi újság veletek? Hallottam róla, hogy te Gergő Klaudia mentora voltál a gólyatáborban... - kezdett bele a csacsogásba, viszont nekem valami szöget vert a fejemben az elhangzottak tudatosulása alapján.
- Honnan? - szakadt ki belőlem a kérdés, amit egyébként egyből meg is bántam, ahogy kimondtam és most fordult a kocka. Nem én néztem rá bárkire is unottan, hanem Rékasi rám, nem értve azt, hogy én mit értetlenkedek.
- Na vajon szerinted? - adott is hangot egyből a véleményének.
- Klaudiától - válaszolt ellenben vele Kinga teljesen normálisan.
- Közben rájöttem - meresztgettem a szememet Gergő irányába.
- Meg mesélte, hogy milyen cuki és korrekt voltál vele, hogy tisztáztátok ezt az "ex barátnő - ex barát" viszonyotokat. Tudtam én a gimiben is, hogy nem vagy rohadék, főleg miután szakítottatok és mindenáron ezt szajkózta magának - folytatta Kinga, igazából azoknak az eseményeknek a felsorolását, amivel mi ketten is tisztában voltunk, mivel nagyon is ott voltunk a gólyatáborban.
- Van már rutinja benne - viszonoztam a korábbi kis leszólását egyből. Szerencsére töltöttem már annyi időt Gergővel, főleg amikor nálunk voltam, mert ott többet is a kelleténél, hogy tisztában legyek vele, hogy meddig mehetek el, hol van az a határ, amit nem szabad átlépnem a beszólások terén, hogy komolyan vegye. Ez pedig eléggé széles kategóriákat ölel körbe és körülbelül a húga és az anyukája szidásán kívül, bármit lehet neki mondani, mert nem veszi magára és nem sértődik be rajta. - Több - kevés sikerrel - tettem hozzá még gyorsan, hogy a kellő hatást elérjem vele.
YOU ARE READING
Etalon
Teen FictionValami közös van Gerdában és Gergőben? Minden és semmi. Rékasi Gergő célkitűzései között szerepelt, hogy szimplán csak élvezi az egyetemista élveit és kihasználja az összes lehetőséget, ami az útjába kerül. Erre pedig minden esélye meg is volt, mive...