Etalon

TÍZ

- Számos kérdésem van - kiáltottam egyből el magamat, ahogyan beviharoztam a nyomomban Rékasi Gergővel együtt a házunkba. Igaz, hogy a cipő még a lábamon volt, de már úgy ordítottam, mintha a nappali kellős közepén állnék és magamra szeretném felhívni a figyelmet. Utóbbi mondjuk igaz is volt, de a valós indok tulajdonképpen abban merült ki, hogy biztosra szerettem volna menni abban, hogy érzékelték, hogy megérkeztem.

- Neked mindig - jegyezte meg Gergő, aki hozzám hasonlóan, kilépett a cipőjéből. Ha van valami, amire az anyám egyből ugrik, akkor az az, hogy az előtértől beljebb mer valaki merészkedni kinti cipővel. Olyankor igazi boszorkánnyá változik és olyan letolás áradatot uszít rá, hogy abban nincsen köszönet.

- Mégis kinek a... - löktem be az ajtót, ami csak behajtva volt, így máris a nappalinkban találtam magamat, azonban ahogy a kanapéra tévedt a tekintetem, belém fagyott egyből az eredeti kérdésem. - Te mit csinálsz? - pislogtam nagyokat, eltűnődve erőteljesen azon, hogy nekem miért nincsenek normális rokonaim.

- Sokkhatás alatt van - válaszolt Axel helyett Fédra, míg a bátyám homlokához nyomta a fagyasztott áfonyás zacskót, aki csak mozdulatlanul feküdt végig a kanapén ugyanabban a farmer - felgyűrt ujjú fehér ing kombinációban, mint amiben reggel volt. Csodálom, hogy anyám nem akadt ki azon, hogy teljesen össze fog gyűrődni az anyag, mert ez is a csodás szokásainak az egyike.

- Hibernál - dünnyögte Axel unottan.

- Mi baja van? - vette észre a belépő és mögöttem megálló Gergő is a jelenetet, habár ahogy rápillantottam abszolút semmi meglepettséget nem tükrözött az arca. Szerintem hozzászokott már a hasonlóakhoz, tekintve, hogy a haverjai körét bővíti Dominik is. Aki meg köztudottan egy állat.

- Húú - kerekedett el Fédra szeme, majd össze - vissza kapkodva a fejét, egyszerűen elfutott a szobája felé, azonban ahogy befordult a folyosóra, szinte majdnem fellökte anyát, aki meg éppenséggel arról érkezett vissza.

- Hát ennek meg mi baja? - nézett a lánya után, aztán rám, mire csak megvontam a vállamat. Majd Axelre, mire ő forgatta a szemét, meg sem lepődve azon, hogy ennyire antiszociális gyereke van, végezetük pedig Gergőre, akinek viszont meglepődött a jelenlétén. - Gergő, ugye? - vette fel a kedves és jófej anya vagyok mosolyát, amit egyébként akkor szokott ellőni, amikor rám akar sózni valamit.

- Igen - varázsolta magára Rékasi is egyből azt a báját, amit Andor előtt produkált. - Gondolom maga pedig Gerda nővére - lőtte el a következő klisés mondatot immáron Gergő, mire csak teljes ledöbbenve meredtem rá. Mi van ma a levegőben, hogy mindenki bekattan?

- Szép próbálkozás - ismerte el anyám, aki egyből észrevette, - Főleg úgy, hogy már párszor találkoztunk - oltotta be egyből, mire

- Akkor mégis minek kérdezted, hogy ő Gergő-e, ha felismerted? - tette fel helyettem Axel a nagy kérdést, akinek még mindig ott virított a fején az áfonya, de ezek szerint nem igazán eshetett mély letargiába, miközben nagyon is hallgatta a történéseket.

- Biztosra akartam menni. Tavasszal még máshogy nézett ki, nekem meg nem a legerősebb az arcmemóriám - magyarázta anya, míg végigmérte alig feltűnően Gergőt és egészen biztos vagyok benne, hogyha elhúz, akkor ezt meg is fogja vitatni velem.

- Neked mi bajod van? - löktem meg a karját Rékasinak, hátha elősegítve ezzel is az észheztérését. Inkább szórakozzon a nyomoromon, csak többet nem mondjon ilyeneket, mielőtt kiég az agyam teljesen.

- Ez a kérdés elég sokszor elhangzott az elmúlt három percben - közölte Axel.

- Ha a mostohaapád ellőhetett ilyet, akkor most én is - vonta meg a vállát Gergő lazán.