Etalon

NYOLC

Meglepően gyors tud lenni Eszter, hogyha akar.

Természetesen nem várta meg a válaszomat, hanem ismerve engem, tudta jól, hogy úgyis követni fogom őt, így csak úgy száguldozott a B koliépületben, nekem meg azzal volt leginkább a bajom, hogy követni tudjam őt, mert persze, hogy nem a megszokott útvonalon ment, ahol minden normális ember, hanem a tűzlépcsők környékén kóválygott, ami pedig nekem volt ismeretlen terep.

- Várj - tette ki oldalra a karját, ezzel is feltartva engem, hogy ne tudjak kirohanni az ajtón.

- Ha szólsz, hogy kommandózni fogunk, akkor fekete, gurulós szettben jövök - jegyeztem meg, hogy azért eléggé hajazott a mostani szituáció a bűnrassz tinifilmekben látottakra, míg ő a fejét kidugva körbenézett.

- Oké, mehetünk - húzta be teljesen a tűzlépcső ajtaját, majd megvárta, amíg megtartottam a kezemmel, hogy ne csapódjon vissza a képembe.

- Elmondanád végre, hogy mi van? Vagy csak showműsort adunk a portásnak? - léptem ki a szemközti falon egyes számmal is jelzett, első emeleten.

- Oda befelé - mutogatott a kezével köröket, jelezve, hogy húzzak bele a szint végén lévő női mosdóblokkba.

- Miért érzem azt, hogy megint a gólyatáboros produkciót adjuk elő? - kerített magába a deja vu érzés, mert akkor is hasonló volt a reakciója, amikor berángatott a gusztustalan mosdóba és hallgattuk Toriék beszélgetését.

- Mert azt fogjuk - csukta be maga mögött az ajtót. - De most készültem is - húzott elő a farzsebéből egy kockás füzetlapot, amit óvatosan széthajtogatva egy kis bluetech segítségével rögtön az bejárati ajtóhoz eső legelső budiajtóra rányomta.

- Most komolyan csináltál egy "rossz, zárva van" feliratot? Mi bajod van neked? - döbbentett le újból és újból. Mi van ma, hogy én egyik sokkból esek át a másikba?!

- Majd elmondom, csak menj már - lökött be a fülkébe, ami mázlinkra, sokkal nagyobb volt, mint a táborban és legalább alacsonyabban volt a rés is az ajtó alatt, sőt még a falből kiemelkedő tárolószerűség is volt, amin a budikefe és vagy kettő tisztítószer díszelgett. - Mindjárt itt lesznek Adriék, úgyhogy gyorsan mondom, mi a helyzet - hajtotta fel a deszkát, majd a kagylóra rálépve, felvette a guggolópózt, az egyik karjával támaszkodva a falba, én pedig csak arrébb lökdösve a cuccokat, a falból kiálló valamire léptem fel, ami pont olyan magas volt, hogy nem látszódhatott ki a lábam kívülre semmiképp, a háttammal pedig nekidőltem a másik fülkétől elválasztó válaszfalnak.

- Honnan tudod, hogy jönnek és miért akarod kihallgatni őket? Én meg miért kellek ehhez? - zúdítottam rá a kérdésáradatomat azonnal, ahogy elhelyezkedtem.

- Megint a rossz csoportba írtak. A neve legyen áldva annak, aki lehetővé tette, hogy meg tudjam úgy nézni az üzeneteket, hogy ők nem látják, hogy láttam - nézett a plafon felé, gondolom a jóistenhez beszélve, mert ahogy én is utánoztam a mozdulatát, csak a bazinagy kaszáspókokat láttam.

- Bővebben?

- Oké, láttad Dominik close friendses sztoriját? - kezdte meg az alapoktól felépíteni a helyzetet.

- A milyét? Nem, nem láttam.

- Mindegy, én benne vagyok, de a többiek is, amit biztosra tudok, mert akit egyszer beletesz oda, nem veszi ki, mert nem tudja, hogyan kell - hadarta Eszter izgatottan. - Mellesleg felháborít, hogy ti kis családiasan eszegettek együtt, mint egy kiscsalád, engem meg kihagytok ebből is, de ezért később számolunk még.

- Ha ez vigasztal, én sem tudtam róla, hogy mire készülnek - feleltem teljesen őszintén. - Dominik meg mégis mikor... - pörgettem vissza az eseményeket a fejemben, hogy mit rakhatott ki, azonban beugrott. - Óó. Csak nem valamint olyasmit mond, hogy megérdemlitek egymást?