Etalon

HAT

Kimondottan imádom a reggeleket.

Nincs is jobb annál, amikor infarktus majdnem elvisz az első ébresztőtől, amint visszaaludna az ember, szól a következő, meg az az utáni, így tovább körülbelül a hatodikig, amikor is ráveszem magamat, hogy valamennyire ideje lenne készülni, de azért még negyed órán át bámulom a plafont az életemen gondolkozva, meg azon, hogy mégis mitől lett összekoszolva, majd kivánszorogva villámgyorsan elkészülni, merthogy nem egyedül vagyok a fürdőre. Belerúgni közben a küszöbbe, nekimenni az ajtónak természetesen és amint a redőnyt felhúzom, nemcsak a fénytől ég ki a szemem, hanem Béla bá ülőgumijától is, továbbá megijedni saját magamtól a tükörben, aztán mindezek után komolyra venni a készülést. Ez ilyen mindennapos, leszámítva azokat az alkalmakat, amikor futni megyek, mert teljesen máshogy működök olyankor és nem kell reggel nyolcra előadásra mennem az esetek legtöbbjében.

Ezek az örömteli reggelek viszont a tanév elején mindig, de tényleg mindig a duplájára, ha nem a triplájára fokozódnak, pláne, hogy mindannyiuknak reggelre kell mennie, ami jelen esetben is így volt. Ugyanis a megszokott évközbeni rutin, hogy milyen időközben váltjuk egymást a fürdőben teljesen elfelejtődik, mivel nem bír egyikünk se úgy felkelni, mint akkor, amikor beáll mér a szerveztünk az órarendünkhöz, így hatalmas perpatvar van ilyenkor. Nyilván tetézi, hogy Andor javában nincsen itthon, mert már elment dolgozni, anya Fédrát viszi az első napján a suliba, így nem kellene a buszt lekésni, mert ki tudja, hogy melyik tanár milyen és kizár-e óráról a késés miatt, vagy pedig sem.

- UTÁLOK MINDENKIT! - ordította Luca torkaszakadtából az emelet felől. Még mázli, hogy volt annyi eszem, hogy amikor a harmadik ébresztőt is kinyomtam, kipattantam az ágyból, felismerve előre a helyzetet, hogy ebből baj lesz, így elkerültem a Czenger testvérek tumultusát, ami a zuhanyzó körül alakult ki.

- Fogd már be, mert leszakad a fejem a helyéről - válaszolt hasonló stílusban Fülöp. - Tessék most már mehetsz, a bajszodat el ne felejtsd leszedni - szólt be a húgának egyből.

- Rántottát mama? - kérdezem kedvesen Icától, aki csak ledöbbenve ücsörgött az étkezőasztalnál, hallgatva és figyelve a teljes, nem is káoszt, mert ez finom kifejezés rá, hanem az őrültek házát.

- Hogy mit mondtál?! - visította Luca rendesen fülsértően, ezzel egyidőben pedig a ház földszintjén is hasonló vita zajlott párhuzamosan a fentivel.

- Nem, nem, nem és nem - toporzékolt Fédra, rángatva magán az ünneplős, évnyitós bűnronda és valószínű rohadt kényelmetlen szoknyáját.

- Nem kérek - húzta össze magán jobban a zöld plédet, amit magára terített gyorsan, amikor kijött hozzám. Nemcsak őt lepte meg a hideg, hanem engem is. Tegnap is hűvös volt, na de ahhoz képest ma hajnalra rendesen a lábam lefagyott, ahogy végigcsoszogtam a hideg metlakin. Így kell megkezdeni a sulit, depressziós időben, hogy a hangulatom is olyan legyen.

- Fejezd be legyél olyan kedves - vette elő anya a szigorú énjét, amit nagyon ritka esetekben szokott csak, de van, amikor kénytelen, mint például most is.

- Hát jó - hagytam rá és mint aki semmit nem érzékelt volna a pusztulatból, hozzáborítottam egy adag spenótot is, ha már csak magamnak készítettem. Amint kész is lett felvágtam még egy kis paprikát, paradicsomot, hogy fullos legyen a reggelim, majd a megpakolt tányérommal, a már előre "lefoglalt" helyemre kivánszorogtam a mamuszomban.

- Mi történik egyébként? - kérdezte Ica mama teljes sokkban, amit meg tudtam érteni. Ő még nem élte át, hogy ebben a házban mi is zajlik nemcsak az első tanítási napon, hanem konkrétan az első héten, amíg újra visszaáll a rend.