Etalon

TIZENKILENC

Adri kiéget teljesen.

Vele kapcsolatban sok mindenről hallottam már, meg láttam, de a mostani húzása, hogy úgy szervez Gergőnek szülinapi bulit, hogy még Dominikéknak se mondja el, egyszerűen hihetetlen. Persze mindezt úgy bonyolította le, hogy ne tűnjön fel senkinek se, amiért hirtelen majdnem a fél egyetem a belvárosi klubba tömörült be, zseniális és pofátlan húzás egyszerre. Még úgy oké is lenne, hogyha mondjuk abban a kategóriában lennének, hogy még nem jöttek össze, de jó úton haladnak, egy pozitív gesztusnak is számíthatott volna, de úgy, hogy szakítottak, Gergő pedig nem egyszer tisztázta vele, hogy nem is szándékozik vele ismételten összejönni, gyanítja, hogy egyébként is velem van együtt, azért még próbálkozik. Elismerem, hogy a kitartása példaértékű, csak nem ilyen téren kellene kamatoztatnia.

Alig értettem ráadásul, hogy mit hadart Gergő a telefonhívásba, olyan gyorsan beszélt meg közben a háttérben is üvöltött a zene, meg mintha Fülöp hangját is hallottam volna, de biztos, hogy valami olyasmit mondott, mielőtt megszakította volna a hívást, hogy rendet tesz most már végre, mert ez kurvára nem állapot. Jelentsen ez akármit is nála, mert belőle mindent kinézek.

Akármennyire is szerettem volna magamat kényszeríteni arra, hogy ne foglalkozzak vele, mert nincsen semmi okom arra, hogy egyáltalán idegeskedjek Adri magánakciói miatt, mégsem hagyott nyugodni a tudat, hogy ez mekkora rohadékság. Addig forgolódtam a folyamatosan kavargó gondolataim miatt, hogy végül lerúgva a takarómat, kinyúltam az éjjeli asztalra kirakott telefonomért és egyből Adri Insta oldalára navigáltam magamat, mert olyan nincsen, hogy ő ne tenne ki semmit se egy nap sztoriba. Kinéztem belőle azt is, hogy TikTok liveot indít, mintha bárkit is érdekelt volna az, hogy mi történik vele. A korábbi történeteit, amin az újonnan megcsinált körmét mutogatta figyelembe se vettem, csakis azokat, amelyek közzétételi ideje egy órával ezelőtti. A boomerángon folyamatosan ismétlődött, ahogyan Torival egyszerre csücsörítenek, miközben kék fények villództak a háttérben. Ha nem lett volna a helyszín megjelölve is, akkor is felismertem volna a belvárosi klubot, mivel ez volt az egyetlen hely az egyetem arénáján kívül, ahol bármilyen fénytechnika működőképes volt. Ahogy újraindítottam a háttérben egy ismerős alakot fedeztem fel, ahogy továbblépett a következő sztorira, pedig nyilvánvalóvá vált, hogy bizony nem más is jelenlétét tette, mint Stefi. Azt a szúrós nézést, ami a védjegye, bárhonnan megismerném, így most nem volt nehéz. Amire váltott a történet sokkal közelebbi fotó volt, méghozzá Gergővel premier plánba, aki nemhogy a teli fogsort mutató, oldalához simuló Adrira nem figyelt oda, de még a kamerára sem, mert a tőle jobbra álló Bogdán lánnyal néztek össze, finoman fogalmazva is, nem túl szépen. Ha abból indulok ki, hogy a telefonba nekem azt mondta, hogy "rendet tesz", el tudom képzelni, hogy miféle rendre gondolt, főleg így, hogy van hozzá segítsége is. Mivel minden más értesítést letiltottam, jobbnak láttam, hogyha nem nézek meg semmit se, nem reagálok semmire se, hiába éreztem, hogy Stefi egészen biztosan üzenetekkel bombázott, sőt az is lehet, hogy Eszter is, de a saját nyugalmamat központba helyezve, inkább visszatettem a telefonomat a töltőre. Jobb a békesség, majd ráérek ezzel holnap foglalkozni. 

Az egyik túlméretezett, halványlila pulóveremet magamra erőltettem, mivel odalent jóval hűvösebb volt, mint idefent, befűteni meg nem fogunk szeptember vége környékén, halkan kinyitottam az ajtómat. A lépcsőn óvatosan lépdeltem, hogy ne reccsenjen akkorákat, lopakodtam a konyha felé, újratölteni a kulacsomat. Ahogy leértem, megtorpantam a folyosón egy pillanatra, de Fédra szobájából kiáramló erős szuszogáson kívül, valamint az utcáról behallatszódó kocsicsapódáson kívül sok mindent nem hallottam, így magamban palástoltam, hogy a küldetésem sikeres volt.

- Ez hülye - csóváltam meg a fejemet, ahogyan észrevettem a hűtőre felragasztott post itet, rajta Fülöp macskakaparásával, hogy "taktikai pihenő alatt vagyok, ne zavarj". Gondolom, hogy azelőtt tette ezt ki, mielőtt elment volna az ő magyarázatával élve kapcsolati hálót építeni, amúgy meg inni, mint a nem normálisok, előre tudva, hogy megint kanapés állapotok lesznek.