- "Everybody knows that I want yaIf you want me, baby show me" - dúdolásztam a véleményem szerinti legjobb Big Time Rush számot, miközben igyekeztem egyensúlyban maradni és nem pofával előre dőlni, mivel eléggé begörnyedt pózban igyekeztem befotózni a szőnyegemen beállított ruhadarabot, hogy tökéletes képet tudjak lőni róla, ezzel is elősegítve a mihamarabbi eladását. Nyilván rettenet a világítás meg a fényviszonyok a szobámban, csak ez volt az egyetlen opció, amivel viszonylag esztétikus fotót tudtam lőni.
- Figyelj csak Gerda... - trappolt be Luca a szobámba mamuszban, mire csak mintha mindennapi szituáció lenne, hogy húz előre a gravitáció, teljes nyugodalommal fordultam felé. Bezzeg ő, teljesen lefagyott, ahogyan felmérte a körülményeket. -...mit csinálsz?
- Fotózom be ezeket - böktem a már kisebbik kupac mellé, amit sikeresen tudtam rendezni, ahogyan Stefi lelépett. Igazából miután lerendezte Konrádot és "ne zavarjanak" üzemmódba tette át helyettem a telefonomat, biztos, ami biztos alapon, hogy még véletlenül se tudjon elérni Ráday, közölte, hogy ő elindul vissza, mielőtt még "Levi babája" hiányolni fogja őt. Gergőnek pedig mikor szóltam, hogy elhúzott Stefánia, konkrétan engem hajtott el, hogy ő most elvan, majd jön. Több se kellett, folytattam azt, amibe belezavartak. Átválogattam, ami visszament a szekrényembe, kikotortam egy dobozt, amibe az már befotózott és eladásra szánt cuccok mentek és annak is túrtam ki egy helyet a fal és a szekrényem között. - Mi az?
- Gergő? - kapkodta a fejét, amikor beljebb jött és látta, hogy teljesen egyedül vagyok, pedig az inas nem is olyan régen, még kényelembe helyezte magát.
- Kint van Fülöppel meg Fédrával - vontam meg a vállamat, miközben pikk-pakk összehajtottam és dobtam is bele a lefotózott kardigánt a dobozba.
- Ezt nem mondod komolyan - képedt el Luca.
- Pedig de. Ha nem hiszed el nézz ki a nappali ablakán! Pixinek dobálják a labdát - legyintettem egyet lemondóan. - Miért jöttél?
- Nem tudod, hogy Szabina hol van? Hívtam őt és nem veszi fel - huppant le az ágyamra Luca, egy óriási sóhajtással megspékelve a kérdését.
- Mi van velem? - érkezett egy kérdés az ajtóm felől, ráadásul az emlegetett anyámtól.
- Mondj ki gyorsan egy másik nevet - sürgettem Lucát, akivel azonnal összenéztünk és egyre gondoltunk. - Nem lehet Kristóf - kötöttem ki gyorsan, mielőtt elszólta volna magát és bevonzza azt a személyt, akit jelen pillanatban látni sem szeretnék.
- Harry hol vagy? - tette fel a nagy kérdést ugyanolyan hangsúllyal, mint ahogyan anya holléte felől érdeklődött.
- Idióta, millió Harry van - szóltam rá, hiszen nem elég konkrétat mondott. Lehet ez Harry herceg is akár.
- Igaz - csettintett egyet, amolyan "jó, hogy figyelmeztettél" stílusban. - Hol vagy Harry Styles? - módosította a kérdést, majd szorosan behunyt szemmel, összeszorított ujjakkal várta a nagy megjelenést, ami nyilvánvalóan elmaradt.
- Ááá, hamarabb kellett volna a teljes neve. Elrontottad - csóváltam meg a fejemet csalódottan, elvégre egyáltalán nem bántam volna, hogyha megjelent volt és lenyom egy privát koncertet, hogyha már nem sikerült jegyet szerezni rá.
- Eddig azt hittem, hogy Axel a furcsa - pillantott először Lucára, majd rám anya, aki szerintem elgondolkozott azon, hogy vele, vagy velünk van-e a probléma. - Visszavonom.
- Azért ez Axelhez képest labdába nem rúghat - védtem be rögvest magunkat, legfőképpen magamat, elvégre a bátyám milliószor furcsább.
- Nem is reccsent a lépcsőfok - tűnődött el hangosan Luca, hiszen amikor valaki érkezik fel az emeletre, legtöbbször azt észre lehet venni csukott ajtók mögül is. Főleg, hogyha Fédra rohan felfelé, mert csoda, hogy a holtakat nem képes felébreszteni azzal a hanggal.
YOU ARE READING
Etalon
Teen FictionValami közös van Gerdában és Gergőben? Minden és semmi. Rékasi Gergő célkitűzései között szerepelt, hogy szimplán csak élvezi az egyetemista élveit és kihasználja az összes lehetőséget, ami az útjába kerül. Erre pedig minden esélye meg is volt, mive...