Etalon

HUSZONEGY

- Segíthetek valamiben? - vettem formálisra a figurát, mivel semmit nem tudtam azzal kezdeni, hogy a nagyszüleim, akiket egyébként több, mint öt éve nem láttam, előttünk ácsorognak. Hallani hallottam felőlük azokon a kellemetlen háromperces beszélgetéseken, amikkel megajándékoztak a születésnapomon és karácsonykor, meg nyilván Dorinától, aki szerintem mentálisan nem épp, mivel nemcsak kibírja, de szereti is tartani a kapcsolatot a családunk elviselhetetlen részével. Ide tartoztak többek között az apai nagyszüleim is és hát mondani, hogy az alma nem esett messze a fájától, mert Balla Nándornak egy az egyben ugyanolyan a mentalitása és stílusa, mint a szüleinek. - Mert ha a fiatokat keresitek, nagyon rossz helyen teszitek - tettem hozzá gyorsan, elvégre mi másért jöttek volna hozzánk.

- Tudjuk - felelte ridegen a nagyanyám, akinek csak sütött a szeméből a rosszallás, egyfelől, ahogyan beszéltem velük és nem ugráltam őket körbe, mint a nővérem, másfelől gondolom a kukásszettem miatt, tekintve, hogy ők szerintem az Operába készültek a formális viseletük miatt. Pedig ha látták volna, hogy negyed órával ezelőtt még Gergő pólójában és egy picsanadrágban mászkáltam, lehet infarktust is kaptak volna.

- Ééés...? - húztam el a szót, hátha veszik a lapot és megosztják velem is, hogy mégis mi a francért akarják megkeseríteni az életemet, de az arcukből ítélve nem nagyon akarták ezt a szándékukat megosztani velem.

- Esetleg bemehetnénk? - biccentett nagyapám az ajtó felé.

- Ide? - mutattam a hátam felé.

- Hova máshova? - ajándékozott meg nagyanyám egy lesajnáló pillantással.

- Felőlem - álltam félre, hogy el tudjanak tőlem férni. - De én nemsokára megyek el itthonról... - ugrott be azonnal, hogy ki kell mentenem magamat a helyzetből. Inkább bemegyek az egyetemre és csak ténfergek, pluszba elviselem Rádayt, mert ha a két rossz közül kellene választanom, akkor inkább a kevésbé rosszat válaszatom. Főleg, hogy azt kezelni is tudom valamennyire.

- Remélem azért megfésülködsz legalább előtte - tett nagyanyám egy célzást azonnal, ahogyan becsuktam magunk mögött a kapunkat.

- Így terveztem menni pedig - válaszoltam hasonló stílusban, mint ő, miközben az orromat megcsapta a Chanel parfümje, amitől azonnal görcs keletkezett a gyomromba az emlékek miatt. Hiába voltam viszonylag kedvesebbek velem, mint az apám, mégis annyi megjegyzéssel és kritikával illettek, hogy a sok rossz elnyomta a jókat, amik nemcsak elhalványultak, hanem törlődtek is a fedélzeti komputerben.

- Anyád már úton van, úgyhogy nem fogsz elkésni sehonnan, emiatt nem kell aggódnod - igyekezett megnyugtatni nagyapám, ami valóban hatott, mert akkor legalább valakinek volt tudomása a látogatásukról, ha már nekem nem.

- Nem értem, hogy miért költöztetek ilyen messzire, hogyha anyádnak már van egy háza - fintorgott nagyanyám, ahogyan a tuják állapotát mérte fel. Gondolom annyiban nem nyerte el a tetszését, hogy nem voltak különleges formára vágva, mint náluk. Mindig is ijesztő volt a szerintük "ugrató ló" alakú kreálmány, ami inkább egy gilisztára hajazott. - Egyszerűen el tudnátok férni még úgy is, hogy Nándi is veletek lenne egy darabig.

- Inkább aludnék az utcán egy padon - mormogtam az orrom alatt, ügyelve arra, nehogy megértsék. Már csak az hiányozna nekem, hogy az apámmal legyen egy fedél alatt.

- Tessék?! - kapta fel a vizet azonnal, ahogyan észlelte, hogy jött tőlem válasz, csak éppenséggel nem tudta értelmezni. - Nem hadarsz, nem maszatolsz.

- Miért is nem? - szaladt össze a szemöldököm, mert nem igazán vált számomra világossá, hogy honnan jött nekik ez a hirtelen nevelési szándék.