One more night [Aizawa X Oc]

2

- Azta' kur... szétrobban a fejem- nyöszörögtem, miközben megpróbáltam felkelni az ágyból. Miután viszont sikeresen kidörzsöltem a csipát a szememből, észre kellett vennem pár dolgot, ami nagyon nem stimmelt. Először is, nem otthon voltam. Egy idegen ágyban ébredtem, totál másnaposan. Ezzel még nem is lenne olyan nagy probléma, ha nem anyaszült meztelenül tartózkodtam volna a szerkezeten. Ráadásul halál biztosra tudtam, hogy egy kiadós szex után ébredtem, amiről a testemen fellelhető nyomok is biztosítottak. A harmadik, és egyben legnagyobb probléma az volt, hogy mellettem ott szuszogott teljes valójában; és nyáladzva; előző nap megismert tanárkollégám, Aizawa. Természetesen ő is meztelenül.

- Ejha- nyitottam nagyra a szemem- ennyire sem kúrtam még félre- ásítottam egy nagyot mondandóm befejztével.

Lehet, ésszerűbb lett volna, ha síri csendben elhagyom a helyszínt, és úgy teszek, mintha semmi sem történt volna, de sajna én pont az a típusú ember vagyok, aki előbb cselekszik, aztán rájön, hogy elbaszta.

A férfi nyitogatni kezdte szemeit, majd mikor meglátott, olyan gyorsan ült fel, hogy azt hittem, mindjárt elájul a hirtelen mozdulattól. Esetleg elkezd hányni.

- Mi a fasz- közölte.

- Igen- bólintottam ráhagyva, majd kicsit körülnéztem- mondd, hogy itt laksz, és nem törtünk be valakihez.

- Itt lakom- pislogott- de szerinted komolyan ez a legnagyobb probléma jelenleg?

- Ja, miért?- értetlenkedtem, mire a kezébe temette az arcát.

- Tudtam hogy nem kellett volna berúgnom. Főleg veled nem- motyogta a tenyerébe.

- Héé, ne sérts meg. Nem hiszem, hogy én másztam rád- háborodtam fel, majd egy kicsit átgondoltam- na jó, lehet. De attól még..

- Ma szombat van, ugye?- szakított félbe.

- Igen. Ezer százalék, hogy szombat van, és az is, hogy lekéstem a randim- pillantottam az éjjeliszekrényen magányosan árválkodó digitális órára.

- Nem tűnsz túl csalódottnak- vizslatott- de ez mindegy. A lényeg, hogy megúsztuk a nagyobb megaláztatást.

- Az iskolára gondolsz?- kérdeztem, mire bólintott.

- Ha most hétköznap lenne, valószínűleg mindketten repülnénk, hacsak nem találnák valami indokot, ami szilárdabb lábakon áll, mint maga a UA- túrt a hajába, és valószínűleg átgondolta az életét.

- Durvának hangzik- értettem egyet, majd zavartalanul kimásztam az ágyból, és nekiálltam keresgélni a ruháim.

- Benned nincs szégyenérzet?- meredt rám döbbenten, elnézve, ahogy a legnagyobb lelki békével flangálok a hálószobájában, mindezt teljesen pucéran.

- Az éjjel rojtosra basztál, le sem tagadhatnád, mert érzem. Nem hiszem, hogy ezek után lenne még mit szégyelnem- tártam szét a karom, majd megörülve felkaptam a földről a melltartóm. Egy megvan.

- Az lehet, de nem emlékszem sokra- jegyezte meg egy perc hallgatás után.

Időközben megtaláltam a gatyám és a pólóm is, ami valamilyen érthetetlen okból a lámpán lógott. Egy valami hiányzott csupán.

- Hol a rákban lehet a bugyim?- tettem gondterhelten csípőre a kezem, miközben szemeimmel végigpásztáztam a szobát.

- Lehet hogy máshol- vonta meg a vállát.

- Kizárt, azt a nadrágom után vettem le. Szerintem az ágyban van- néztem rá, majd megindultam.

- Biztos hogy nem- meredt rám, mint aki pánikol.

- Szégyenlős vagy?- húztam fel a szemöldököm, miközben megragadtam a takaró szélét, ami eddig jótékonyan takarta.

- Nem erről van szó- fogta a fejét.

- Akkor jó. Mert az hétszentség, hogy az ágyat is átkutatom, mivel bugyi nélkül nem megyek haza- jelentettem ki, majd heves tiltakozása ellenére is lerántottam róla az anyagot.

- Ööö...- meresztettem a szemem elképedve. Ugyanis nem csak a fehérneműm találtam meg az ágynemű között, hanem kollégám meredező férfiasságával is szemezhettem.

- Mondtam hogy ne- vetett rám egy ideges pillantást.

- Bocsi- biggyesztettem le a szám, majd a ruháim félredobva másztam én is az ágyra.

- Mit művelsz?- kerekedett el a szeme.

- Segítek- vontam vállat, de megállított.

- Tény, hogy beindított az előző attrakciód, de ez nem kötelez arra, hogy ki is elégíts- emelte fel a kezét mintegy védekezésképp.

- Köszönöm a bókot. Egyébként pedig nem csak a jó szándék vezérel- pillantottam le álló farkára.

Kérdő tekintetet lövellt felém, én pedig elgondolkoztam azon, hogy ez az ember agyilag sérült.

- Felizgatsz, na. Örülj hogy hallottad, és most engedj- toltam félre a kezét, majd csókba invitálva fontam ujjaim a farkára. Ezúttal viszont nem ellenkezett.

Egy cirka félórával később felöltözve, és némileg emberi formát öltve léptem ki a ház kapuján. Miután végre abbahagytuk a szexelést, Aizawa egy szó nélkül kísért ki, így kezdtem azt hinni, hogy megnémult.

- Hétfőn találkozunk- köszöntem el tőle egy halvány mosollyal az arcomom- és- fordultam vissza, mintha csak elfelejtettem volna mondani valamit- ha bármikor kellenék hasonló okból, mint a mai, ott a számom az asztalon. Hívj fel- tartottam egyik kezem a fülemhez abban a bizonyos pozícióban, ami a telefont jelöli. Majd a válaszát meg sem várva fordultam meg, hazafelé véve ez irányt.