One more night [Aizawa X Oc]

11

Az ujjaimmal doboltam az asztalomon, miközben vártam, hogy véget érjen az utolsó óra. Nem csak azért voltam ilyen izgatott, mert Aizawa megígérte, hogy vesz nekem fagyit, hanem mert ismételten Mic-cel tartózkodtunk együtt a szobában. Mert bár egy ideig mások is lézengtek ott, azok egy idő után nagy beszélgetések elmentek, kettesben hagyva minket.

- Mirai- szólalt meg hirtelen, mire kérdőn ráemeltem a tekintetem- sajnálom az előbbit. Nem tudom, mi ütött belém- vakarta meg a tarkóját zavartan.

- Semmi gond- mosolyodtam el egy kissé- fáradt vagy, ennyi- vontam vállat.

- De- folytatta volna, ha nem vágok közbe.

- Nincs de. Én megbocsájtok, és így elfelejthetjük ezt az egészet- rendeztem le egy mondatban.

- Köszönöm- húzta egy halvány mosolyra a száját- Aizawa-ra vársz?

- Aha- bólintottam némiképp felvidulva.

- És hogy fogadta a vallomásodat?- érdeklődött tovább.

- Igazából fogalmam sincs- röhögtem el magam- de most elmegyünk randizni. Vagy valami olyasmi- gondolkodtam el.

- Szurkolok nektek! Tudom, hogy Aizawa sokszor mogorva, de szerintem kedvel téged, szóval ne hagyd kicsúszni a kezeid közül- villantott egy mosolyt. Úgy tűnt, kezd visszatérni a jókedve, aminek őszintén örültem.

- Nem fogom- nevettem el magam.

- Egyébként..- vált komolyabbá a hangja- vele is beszélni fogok. Remélem, nem haragszik annyira.

- Biztosan nem- ráztam a fejem- és különben is, ha makacskodik, addig fogom terrorizálni, míg ki nem békül veled- vigyorogtam.

- Köszönöm-nevetett ő is- nagy gond lenne, ha megölelnélek?- kérdezte bátortalanul.

- Gyere csak!- álltam fel a székről, majd jól megölelgettem.

Miután elengedett, felhangzott az általam úgy várt csengő hangja, így besöpörtem mindent a táskámba, tettre készen várva Aizawa-t.

- Látom, izgatott vagy- jegyezte meg Mic mindentudóan.

- Még szép- bólogattam- megyünk fagyizni!- válaszom hallatán a fejét csóválva elröhögte magát.

- Jó szórakozást- mondta, közben mellém is nézve, de mielőtt ez föltűnt volna, már meg is szólalt a partnerem.

- Köszönjük- morogta a szokásos hanhordozásán.

- Hallod, te tudsz teleportálni, ugye?- kérdezgettem Aizawa-t, miközben kiértünk az iskolából.

- Nem, nem tudok teleportálni- sóhajtott- egyszerűen csak nem veszel észre.

- De mi az, hogy nem veszlek észre?? Eh, tuti úgy fogok meghalni, hogy valaki hátbaszúr- húztam el a szám.

- Nem fogsz úgy meghalni- jelentette ki.

- Nem tudhatod- válaszoltam.

- Inkább azt találd ki, hogy hova menjünk- váltott témát.

- Uuuu- dobódtam fel- van itt egy jó fagyizó, és nem is kell olyan sokat sétálni addig- magyaráztam vidáman.

Válaszul beleegyezően bólintott, majd a vezetésemmel el is indultunk a célunk felé.

- Muszály így rohanni?- szegődött mellém, kritizálva a sebességem.

- Ne mondd, hogy ennyitől kifulladsz- vigyorogtam rá kihívóan- egyébként, te kitaláltad már hogy milyen fagyit eszel?

- Én kihagyom. Magamtól soha az életben nem mentem volna fagyizni, szóval legyél elégedett, hogy kapsz tőlem, de engem hagyj békén vele- rázkódott meg.

- Te nem szereted a fagyit?!- döbbentem le.

- Nem.

- De az hogy lehet?- hüledeztem tovább- volt neked gyerekkorod?- piszkáltam kérdéseimre, de válaszul csak fáradtan sóhajtott egyet, majd fejét rázva haladt tovább.

- De aaaahhjj, olyan rossz, hogy te nem eszel velem- nyűgösködtem- legalább az enyémet kóstold meg egy piciit- néztem rá olyan elárvult arckifejezéssel, hogy döbbenetében beleegyezett- EZAAAAAAAZZ- vetettem magam a nyakába boldogan, oda sem figyelve arra, hogy mit morog válaszképp.

- Megérkeztünk!- álltam meg az apró cukrászda előtt, majd magabiztosan beléptem, Aizawa pedig gyanakodva követett. Komolyan elhittem, hogy rossz emlékei vannak a fagyizókról.

Az eladó mosolyogva, ám kissé meglepetten üdvözölte személyünket, ugyanis nem mindennapi látvány, hogy két profi hős egy ilyen gagyi helyen megfordul, ráadásul az egyik egy óvodás szintjén ecseteli, hogy van áfonyás ízű fagylalt, ami pedig a kedvence.

- Akkor kapsz egy olyat- bólintott nyúzott arccal partnerem, én pedig vigyorogva vártam ki, míg a kezeim közé kerülhetett az édesség.

- Köszönööm, imádlak- fojtottam meg szegényt hirtelen jött szeretetrohamommal.

- Jó tudni. Legalább ízlik?- pillantott rám, ahogy a képemet beletemetve a fagyiba, próbáltam meg két perc alatt eltüntetni az egészet.

- Ühüm- bólogattam- kóstold meg!- dugtam az orra alá, ám meglepetésemre eltolta a kezemet, majd felém hajolt, hogy inkább engem megcsókolva ,,ízlelhesse meg" a desszertet.

Kikerekedett szemekkel hagytam, hogy a nyelve segítségével felfedezze a szám, végül mikor elvált tőlem, tette megkoronázásaként még az arcomon maradt apró fagylaltcseppet is eltüntette hüvelykujjával, majd azt lenyalva tekintette elvégzettnek a dolgát, és továbbhaladt az utcán.

- E-eeh?- álldigáltam lefagyva- héé, nem erről volt szó!- futottam utána.

- Azt mondtad, kóstoljam meg- villantott egy halvány, győzedelmes mosolyt- és biztos voltam benne, hogy így ezerszer finomabb- pillantott rám.

Legyőzötten pislogtam, elképedve véve tudomásul a tényt, hogy szinte lángol a fülem vége. Minthacsak zavarban lennék.

- Baka- motyogtam, gyorsan eltüntetve a szinte már cseppfolyóssá vált fagylaltot.

- Legalább elértem, hogy elakadjon a szavad- nevetett fel halkan.

- Ezt még visszakapod, azt garantálom- fenyegetőztem.

- Persze, persze- hagyta rám.

Ezek után hazakísért, bár nem jött föl hozzám, így szépen egyedül maradtam a gondolataimmal.

Már a sokadik vodka-narancsomat iszogattam, és kezdtem jól érezni magam, hála a házilag tökéletesre fejlesztett koktélomnak, amikor is elgondolkodtam azon, hogy igazából mit is érzek. Mert akármennyire is azt hittem, hogy nem vagyok képes normális, emberi érzések kimutatására, az a ma délutáni csók megmozgatott bennem valamit, aminek a létezéséről nem is tudtam. Az a tőlem teljesen idegen érzelem pedig megijesztett, így magamhoz hűen leittam magam a sárga földig, majd megállapítottam, hogy találtam egy szexpartnert, akivel akkor is jól kijövünk, ha nem baszunk.

- Hát hallod.. kraghh- hörögtem magamnak enyhén berúgva- tök jó barátok vagyunk- vihogtam fel örülve magamnak, meg persze a rendkívül magas IQ szintemnek, amivel ezt megállapítottam.