One more night [Aizawa X Oc]

9

- Mit csinálsz?- érdeklődtem, mikor kattant a zár. Válasz nélkül hagyott, de amukor megfordulva egyből a ruhámnak esett, egyértelművé vált a dolog.

Segítettem neki lehámozni a bőrömre tapadó öltözékem, közben ajkait támadva.

- Ennyire felhúzott?- nem mondtam ki a nevét, de így is tudta, kiről van szó.

Ismételten hallgatott, csakis azzal foglalkozva, hogy minél hamarabb meztelenül tudhasson.

- Aizawa- néztem rá, mire kelletlenül, de abbahagyta vetkőztetésem.

- Csak nem szeretném, hogy rád másszon. Mindketten elég fontosak vagytok nekem ahhoz, hogy ez zavarjon- sóhajtott, kerülve a tekintetem.

- Á, szóval fontos vagyok neked- húztam féloldalas mosolyra a szám.

Bólintott.

- Nem csak egy egyszerű szexpartnerként gondolok rád. Inkább.. mintha barátok lennénk, de- próbálta megfogalmazni.

- Valahogy mégsem vagyunk azok- bólintottam- megértettem. És megígérem neked, hogy amint egyértelművé válnak a szándékai, közlöm vele, hogy nincs esélye, mert nem akarok kapcsolatot- fogadkoztam.

- Miért csak akkor mondod meg neki?- ahogy rám nézett, elkínzottságot láttam a szemeiben.

- Mert addig nem lehetünk biztosak benne- csóváltam a fejem- szemétség lenne letámadni, hogy hagyjon békén, amikor nem is csinált semmit- magyaráztam- ráadásul ő egy jószívű ember, nem akarnám megbántani.

- Értem- nézett félre.

- Most akkor mégsem akarsz szexelni?- meresztettem rá bociszemeket.

-Túl durva lennék, szóval inkább nem- vonta meg a vállát.

- Nem baj. Szeretem, ha durva a partnerem- adtam meg az engedélyt, mire olyan gyorsan tért vissza eredeti tevékenységéhez, hogy pislogni sem volt időm.

Miközben minden ruhámtól megszabadított, kibújtattam a pólójából, és már rutinosan dobtam félre a sálját is.

- Valyon itt mennyire jó a hangszigetelés?- morfondíroztam, de mielőtt dűlőre juthattan volna, Aizawa megfordított, hogy neki háttal álljak, majd meglepetésemre ebben a pózban kezdett megdugni.

- Az ajkamba harapva igyekeztem minél kevesebb hangot kiadni, de ez talán életem legnehezebb feladata volt, mert szívem szerint akkorákat nyögtem volna, mint a ház, olyan jól mozgott. Az eközben a törzsemen felfedezőútra indult kezei, és a nyakamra adott csókjai pedig csak rátettek egy lapáttal.

A hátamat ívbe feszítve sóhajtoztam folyamatosan, ő pedig egyre nagyobbakat lökött rajtam. Végül, mikor már nem bírtam tovább, szorosan a számra tapasztott kézzel élveztem el, szinte teljes szinkronban partneremmel. Így is olyan hangos voltam, hogy valószínűleg mindenki hallott a folyosón.

Az orgazmustól még enyhén remegve próbáltam levegőhöz jutni, Aizawa pedig továbbra is a derekamra markolva, kelletlenül húzódott ki belőlem.

- Nah.. ha most nem buktunk le, akkor soha- lihegtem.

- Nem lesz baj- bizonygatta, miközben mindketten öltözni kezdtünk- várj, segítek- vette észre, milyen nehezen tudom magam beleerőszalolni a ruhámba, mivel az enyhén verejtékező bőrömre már sokkal nehezebben ment rá az anyag.

- Köszönöm- bólintottam mosolyogva, mikor végre nagy szenvedések árán felkerült rám hősöltözékem.

A folyosóra úgy lopakodtunk ki, mimtha legalábbis bankrablók lennénk, de mivel már csak néhány perc volt csöngetésig, könnyen ki tudtuk kerülni a lézengő diákokat.

- Menj be te előbb, én még mászkálok itt egy ideig- intett a fejével a tanári ajtaja irámyában, majd kijelentéséhez hűen zsebredugott kézzel, ráérősen el is indult útjára.

- Helló.. van itt valaki?- léptem be, felmérve a terepet, hátha akad beszélgetőpartnerem.

- Yo, Mirai- intett felém Present Mic. Más nem volt a teremben.

- Na, csak ez hiányzott- gondoltam, de mivel nem volt indokom arra, hogy elmenjek, inkább maradtam.

- Hol voltál eddig? És Aizawa?- érdeklődött.

- Volt egy kis dolgom. Aizawa-ról fogalmam sincs- vontam meg a vállam.

- Értem- bólintott, kinézve az ablakon. Csodálkoztam, hogy nem kezdett el rögtön hadarni valamit, így rögtön arra asszociáltam, hogy baja lehet.

- Van valami gond?- kérdeztem, mire rámnézett.

- Nem, csak valahogy mostanában feszültebb vagyok, mint átlagosan- bökte ki- nem nagyon van oka, de idegesítő. Veled nem szokott ilyen lenni?- kérdezte.

- De- bólintottam.

- És hogy oldod meg?- na ezt a kérdést nagyon nem akartam. Ugyanis fogalmam sincs, hogy mások hogy csinálják, de nekem csak egy biztos módszerem van.

- Őszinte legyek?- mosolyogtam kínosan. Beleegyező válasza után viszont sóhajtva elmondtam neki a ,,nagy titkot", gondolván hogy lesz, ami lesz, engem nem érdekel- szexelek- közöltem rezzenéstelen arccal.

Ám a reakciója valami olyasmi volt, amire egyáltalán nem számítottam. Nem vörösödött el, nem nevetgélt zavartan.

- Értem. Talán nekem is jól jönne- tápászkodott fel lassan a székéről, ahol eddig ücsörgött- ha belegondolok, ezer éve feküdtem le valakivel utoljára- jött közelebb, mire ösztönösen hátráltam egy lépést.

Nem mintha beijedtem volna, vagy ilyesmi, de Micet úgy kezeltem, mint egy barátot, így nem akartam leütni. Rá akartam kiáltani, de fogalmam sem volt, hogy mit kellene.

- Mirai..- ért elém- te nem szeretnéd velem csinálni?- nézett a döbbenettől kikerekedett szemeimbe.

- Nem- találtam meg a hangom.

- Miért?- lépett felém még egyet, ezzel nekiszorítva egy asztalnak, a kezeivel pedig a két combom mellé támaszkodott- mindenki tudja, hogy mennyi emberrel lefeküdtél már.

- Á, szóval most le is kurvázol?- vontam fel a szemöldököm.

- Nem, csak nem értem, hogy engem miért utasítasz el.

- Mert nem vagy az esetem- kezdett elegem lenni ebből. Azt nem mondhattam, hogy mert a barátom, mert mindenki tudja, hogy engem nem zavar, ha a barátságakmhoz társul egy kis extra is.

- Komolyan?- nézett rám úgy, mint aki nem hisz nekem.

- Jó, tudod mit? Nem érdekel, ha megbántalak, mostmár elmondom, mert felidegesítesz- dühödtem be. Ekkor a szemem sarkából megláttam, hogy nyílik az ajtó, és Aizawa lép be rajta, aki miután meglátta, hogy milyen pózban vagyunk, már nyitotta is a száját, hogy mondjon valamit.

- Neki is most kellett visszajönnie?? Komolyan?!- idegbetegeskedtem gondolatban, de már nem volt visszaút.

- Azért utasítalak vissza, mert szerelmes vagyok Aizawa-ba- mondtam ki határozottan, mire megfagyott a levegő a szobában.