One more night [Aizawa X Oc]

10

- MI?- meredt rám a két ledöbbent férfi.

- Ez az igazság, szóval engedj- löktem el magamtól Mic-et, de nem erősen. Nem reagált rá, továbbra is elképedve nézett rám.

- Te pedig gyere velem- ragadtam meg Aizawa karját, majd magam után húzva szinte kirontottam a folyosóra.

- Ez komoly?!- esett nekem rögtön, mikor behúztam egy üres terembe. Eléggé de ja vu-m volt a helyzet miatt, ám jelen esetben sürgősen meg kellett magyaráznom valamit.

- Nem- ráztam meg a fejemet tagadólag- nem vagyok beléd szerelmes, viszont muszály volt leráznom. Egyébként szerintem ez a jobbik eset, amit mondhattam, mert képzelt arra hogy reagált volna, ha azt mondom, hogy veled kefélek- hadováltam erősen gesztikulálva.

- Egyáltalán miért mászott rád?- kérdezgetett tovább.

- Nem tudom- sóhajtottam- nagyon zaklatottnak tűnt, én meg hülye voltam és a képébe mondtam, hogy akkor szexeljen. Biztos félreértette- túrtam a hajamba.

- Ennél azért értelmesebbnek hittem- morogta Aizawa.

- Ne haragudj rá emiatt. Látszott rajta, hogy nincs jól, szóval.. szerintem beszélj vele. Mégiscsak a barátja vagy- vetettem fel.

- Te komolyan őrült vagy- nézett rám elképedve- tényleg ennyire fel sem veszed, ha valaki zaklat?

- Ez nem.. zaklatás volt, legalábbis én nem tekintem annak. És egyrészt elég tapasztalatom van ilyen téren, tehát meg sem kottyan, másrészt meg tudom magam védeni, harmadrészt pedig.. biztos vagyok benne, hogy csak a pillanat hevében tette, és később meg fogja bánni- fejeztem be.

- Lehet, de... hogy kéne beszélnem vele, amikor épp most ,,nyúllak le" előle?- rajzolt idézőjeleket a levegőbe.

- Neki csak egy alkalomra kellettem volna. Legalábbis jelenleg. Mondjuk erre nem voltam felkészülve, azért mondtam, hogy szeretlek. Így viszont az érzéseit nem tudod megbántani, mivel nem akarta, hogy a barátnője legyek. Szóval szerintem nem lesz probléma- gondoltam át.

- Jó, de.. feltéve hogy nem szól senkinek a vallomásodról, most konkrétan mit fogunk csinálni? Eljátsszuk, hogy visszautasítottalak, vagy..- hagyta nyitva a kérdést, hogy nekem kelljen kimondanom. A kis ravasz.

- Nem akarom, hogy megint próbálkozzon- ráztam meg a fejem- szóval amikor délutánonként néha eltűnünk, mondhatjuk, hogy randizunk. Ha neked sem gond- pillantottam fel rá.

- Nem gond. A lényeg, hogy ez ne ismétlődjön meg- bólintott, mivel viszont csak csendben néztem rá válasz helyett, megkérdezte- mi az?

- Csak azon gondolkodtam.. hogy most szívesen megcsókolnálak- pislogtam, mire a szája sarkában feltűnt egy apró mosoly.

- Mi tart vissza?- kérdezte kihívóan.

- Nem akarom, hogy véletlenül azt gondold, hogy beléd estem- húztam össze a szemem, mire elnevette magát.

- Nem hiszem azt- rázta a fejét.

- Akkor jó- hajoltam oda hozzá, majd ajkainkat összepréselve toltam át a nyelvem a szájába. Belement a játékomba, és a derekamat megfogva csókolt vissza engem.

Annyira.. tökéletes volt az a pillanat. Csak álltunk, elmerülve a másikban, és kivételesen nem vetkőzve közben. Az a csók sokáig jóleső, melengető érzést hagyott a mellkasomban.

- Na, boldog vagy?- kérdezte halványan mosolyogva, mikor elváltunk.

- Nagyon- nevettem fel, majd kiléptünk a folyosóra, újfent a tanári felé véve az irányt.

- Szerinted azóta sikerült feldolgoznia?- gondolkodtam hangosan.

- Őt ismerve? Nem. Ugyanott áll, és néz maga elé- közölte teljes meggyőződéssel.

- Akkor fogadjunk. Szerintem azóta felébredt, és most egész normális. Ha nekem lesz igazam, akkor kapok tőled egy fagyit- szerveztem le rögtön.

- Miért pont fagyit?- vonta fel a szemöldökét.

- Mert én azt szeretném- pislogtam ártatlanul.

- Gyerekes vagy- rázta meg a fejét hitetlenkedve- és mit kapok, ha én nyerek?

- Fagyit- bólintottam komolyan- jóó, viccelek- röhögtem el magam- amit akarsz.

- Én is így gondoltam- elégedett meg, majd benyitott a tanári ajtaján.

- Majdnem elordítottam magam valami ilyesmi szöveggel, hogy ,,NYERTEM GECIIIII", de végül kussban maradtam. Inkább csendesen örültem a sikeremnek, ugyanis Mic újfent az asztalánál ült, nagyon belemerülve valamibe, amit a monitoron nézett.

Lehet, nem volt szép dolog tőlünk, hogy fogadást csináltunk belőle, de így legalább egy kicsit úgy érezhettük, hogy elégtételt vettünk. Mert bár látszólag mindhárman megfeledkeztünk a történtekről, ez nem egy olyan dolog volt, amit ennxivel el lehet intézni. Mic-ben ott volt a feszültség, mert nem tudhatta, hogy mennyire cseszte el a dolgokat, így a gépéből fel sem pillantva hagyott minket figyelmen kívül, de az arcán látszott, hogy nincs jól. Aizawa-t eddig is idegesítette, hogy Mic közeledett felém, ám ezek után már féltett is, bár ezt nem mondta ki hangosan. Én pedig aggódtam, hogy miattam fog tönkremenni kettejük barátsága.

Mielőtt még a kínos csend rátelepedhetett voona a helyiségbe, kicsöngettek, és lassan a tanárok is elkezdtek beszállingózni az ajtón.

- Délután várj meg, és elviszlek fagyizni- szólt oda nekem Aizawa, mikor elment mellettem, hogy indulhasson megtartani az óráját.

- Okés- vigyorodtam el. Naná, hogy már alig vártam a délutánt.