One more night [Aizawa X Oc]

7

Az idő gyorsan eltelt, én pedig arra lettem figyelmes, hogy máris Mic-el sétálok egy félreeső kávézó felé, amit beszélgetésünk helyszínéül választottunk.

Amióta viszont Aizawa elültette a bogarat a fülemben, hogy meglehet, épp randizni készülünk, már nem vártam annyira ezt a délutánt. Legutóbbi szakításom után elhatároztam, hogy egy darabig nem akarok kapcsolatot, ráadásul a szexpartnerem legjobb barátjáról volt szó, így rendesen bennem volt az ideg Mic szándékainak okából.

- Te mit gondolsz?- fejezte be, amiről eddig beszélt, ráadásul a véleményemet kérdezve, viszont lila fingom sem volt az esetleges témáról, így elnézést kérve mondattam el vele megint az egészet.

- Mostantól kezdve nem kalandozom el- gondoltam határozottan, és a továbbiakban tényleg buzgón részt vettem a társalgásban.

Sikerült egy egész jó délutánt eltöltenünk együtt a kávézóban, rengeteget nevettünk, és szinte be nem állt a szánk. Ő alig evett emiatt, mert az akadályozta volna a sztorizgatásban, de én zabáltam helyette is, két falat között intenzíven bólogatva a történeteire.

Csodálkoztam, hogy egyáltalán engedett hazamenni, olyan durva szófosása volt. Mindenesetre, mikor végre nyugiban ledobtam magam a kanapéra, azzal a hatátozott tervvel, hogy estig sorozatozok, akkor éreztem meg igazán, milyen fárasztó dolog tud lenni, ha két extrovertált vadbarmot összeengednek. Az részletkérdés, hogy az egyik én voltam.

Már épp indítottam volna a részt a laptopomon, amikor a telefonom rezegni kezdett. Kelletlenül kaptam fel a készüléket, gondolván, hogy egyszerűen lekoptatom a barmot, aki ilyenkor zaklat, de amikor megláttam az üzenetküldő nevét, megkegyelmeztem.

Aizawa:
Hazaértél már?

Én:
Csak nemrég

Aizawa:
Csodálom hogy túlélted

Én:
Mindketten idióták vagyunk, így nem volt olyan nehéz :D

Aizawa:
Biztosan

Gondolkodtam egy picit, majd úgy döntöttem, rákérdezek.

Én:
Komolyan azért írtál, hogy megkérdezd, hazaértem- e már? Csak nem féltékeny vagy? :D

Aizawa:
... Lehet

Én:
Pedig megmondtam hogy semmi okod rá. Vagy úgy érzed, hogy elhanyagollak.

Aizawa:
Amióta elhívott, nem jártál nálam.

Én:
Mert nem akarok a nyakadon lógni. És ma már nincs energiám elindulni

Aizawa:
Akkor megyek én.

Én:
Tőlem jöhetsz, de most fáradt vagyok a szexhez :/

Aizawa:
Hogy te csak erre tudsz gondolni...

Én:
:DDD

Elküldtem neki a címem, viszont hamarabb ideért, mint gondoltam. Valószínűleg átugrált pár házat idefelé.

- Szia- vigyorogtam rá, miközben beengedtem a lakásba- amint láthatod, nem élek olyan menő helyen, mint te, de remélem nem zavar- tájékoztattam.

- Hülye vagy- csóválta a fejét, mire továbbra is vidulva vontam vállat.

- Ha te mondod- hagytam rá- kérsz valamit?- sétáltam be a konyhába.

- Miért, mit tervezel mára?- követett.

- Ööö.. eszünk és filmet nézünk- avattam be.

- Eddig nem találkoztam túl sok olyan emberrel, aki az evést előbb mondja a programnál- nézett rám furán.

- Ez van. Én már csak ilyen különleges vagyok- húztam ki magam büszkén.

- Az biztos- válaszolt, és legnagyobb meglepetésemre halványan elmosolyodott.

- Megőrjít ez az ember- kaptam mentálisan szívrohamot- de most nem mászunk rá. Van helyette chips.

Előszedtem pár zacskó ízesített szirszart a szekrényből, plusz egy nagy adag paprikás chipset, így elégedett arcot vágva, india fél évi ételellátását magammal hurcolva költöztem be a nappaliba, nyomomban egy értetlen fejet vágó Aizawa-val.

- Meg sem kérdezem, hogy ezt mind tényleg meg akarod-e enni, mert tudom a választ- sóhajtott- mit nézünk?

- Azért te is kapsz kaját- nyugtattam meg- de amúgy nem tudom. Válassz te.

- Mit?- pislogott.

- Filmet, te.. mindegy- legyintettem, mire gondolkodni kezdett.

- Nem vagyok az a filmezős típus, és kb fogalmam sincs, hogy te miket szeretsz, szóval szerintem csak tegyél be valamit, nekem jó lesz- hárította rám a döntést.

- Hát jó- örültem meg, beindítva egy horrort, ami csak nemrég jött ki, de eddig nem volt időm megnézni.

Van az a rossz szokásom, hogy ha horrort nézek, minden emberke halálát valami artikulálatlan ,,muahahaha" röhögéssel kísérem, ráadásul végig kommentálom a filmet. Ehhez viszont Aizawa láthatóan nem volt hozzászokva, így szegény folyamatosan kapkodta a fejét a képernyő és köztem, majd mikor megunta a beszólásaimat, egyszerűen közölte velem, hogy kussoljak és egyek inkább. Engedelmesen el is kezdtem zabálni, így a film végére legalább koncentrálni tudott.

- Haza akarsz menni?- kérdeztem, miután az utolsónak maradt csaj halálsikolya is elhalt.

- Szeretnéd, hogy hazamenjek?- kérdezett vissza.

- Nem- öleltem át a hozzám közel eső karját, a vállába nyomva a fejem.

- Akkor maradok- jelentette ki egyszerűen, egy kis hallgatás után.

- Wii- örömködtem.

- Pedig azt hittem, Mic után úgy ki leszel fáradva, hogy egy darabig embereket sem akarsz látni- viccelődött.

- Én most csak csöndes embereket akarok látni- sóhajtottam- jóó, elég egy csöndes ember- motyogtam továbbra is a vállára hajtva a fejem.

- Valahogy mindig meglepődöm, amikor kimondod, amit gondolsz- közölte.

- Nem vagy hozzászokva, mi? Az egyébként meglepőbb szerintem, hogy rendelkezem érzelmekkel- nevettem fel halkan.

- Miért lenne meglepőbb? Észrevételem szerint jóval inbenzívebbek az érzelmeid, mint másoké. Vagy legalábbis kívülről így látszik- osztotta meg velem gondolatait, komolyan meglepve azzal, hogy ennyit beszél.

- Köszönöm, hogy foglalkozol velem- mondtam hirtelen, de erre nem válaszolt. Úgyis tudta, hogy nem azért mondom ezt, mert választ várok. Egyszerűen úgy éreztem, ki kell mondanom.

Csendben ültünk egy darabig, míg egyre laposabbakat kezdtem pislogni, majd elnyomott az álom.