One more night [Aizawa X Oc]

5

- Ennyire kiakasztottak?- röhögött ki Aizawa a tanáriban, miután ledobtam magam az egyik székbe és perceken keresztül pislogás nélkül meredtem magam elé.

- Mondhattad volna hogy az elnegyogyóból szöktek- dörzsöltem meg fáradtan a halántékom.

- És neked ma csak egy órád volt velük- emlékeztetett, mire kissé felvidulva kezdtem bólogatni.

- Mit is mondott az egér, melyik az én asztalom?- pattantam fel hirtelen, ezzel együtt témát is váltva.

- Az enyémmel szemben van- bökött az egyik bútorra, mire vigyorogva szeltem át a termet, hogy az új helyemről a továbbiakban Aizawa-t bámulhassam, ezzel idegesítve halálra.

- Mit csinálsz délután?- érdeklődtem, de mivel nem tudta pontosan, egyből be is akartam avatni terveimbe- mit szólnál haaa..

- Szexelni akarsz?- szakított félbe.

- Lehet- pillantottam rá sokatmondóan.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz szabadulni tőled- sóhajtott fel.

- Neked nehéz- álltam fel, majd értetlen tekintetével kísérve lépdeltem mellé- az előző partnereimet csak néha látogattam, de veled más a helyzet- közöltem vele, ezzel elérve, hogy egy nagyot nyeljen- téged olyan sokat látlak.. és valahogy mindig arra gondolok hogy milyen jó volt veled legutóbb- pislogtam ártatlanul, majd a lábamat átvetve az övéin, az ölébe ültem, karjaimat a nyakába fonva.

- Ne csináld ezt- sziszegett kellemetlenül.

- Mit?- adtam továbbra is a mit sem sejtőt- erre gondolsz?- toltam előre a csípőm, még jobban összepasszírozva ágyékunkat. Válaszképp a szemei elkerekedtek, és tudván, hogy úgysem tudja sokáig türtőztetni magát, ördögi vigyorra húztam a szám.

Ekkor azonban hangokat hallottam a folyosórol, amik határozottan közeledtek.

- Kár- sóhajtottam, miközben lemásztam az öléből, Aizawa legnagyobb megkönnyebbülésére.

- Köszönöm istenem- nézett teátrálisan a plafon felé.

- Csak azért örülsz hogy leszálltam, mert túlságosan is felizgattalak- néztem rá összehúzott szemmel.

- Igen, de ezt te is tudod- közölte egyszerűen, miközben rendezte vonásait. Meglepett, hogy ilyen könnyen bevallotta, de gondolom nem akarta, hogy a többiek előtt megsértődjek.

Pont mikor ezen elmélkedtem, lépett be néhány tanár, így esélyem nyílt mindenkivel beszélgetni egy kicsit. A jó munkakapcsolatok azért fontosak, na.

Épp Mic boldogított, amikor észrevettem, hogy Aizawa távozni készül.

- Az A-sokhoz mész?- kiáltottam utána, mire bólintott- jó szenvedést- tartottam fel a hüvelykujjam, amire valószínűleg válaszolt volna valami frappánsat ha ketten vagyunk, de így csak rám hagyta, és eltűnt az ajtó mögött.

- Ismeritek egymást?- nézett rám gyanakodva Mic, akiről időközben teljesen megfeledkeztem.

- Pénteken találkoztunk- vágtam rá, amit kicsit kételkedve, de elfogadott.

A nap további részében csak a munkaterületemet meg a számítógépemen lévő dolgokat rendezgettem, majd kitöltöttem pár nyomtatványt, és készen is voltam.

Nem akartam megvárni Aizawa-t, mert az feltűnő lett volna, így csak dobtam neki egy üzenetet, hogy abban a bárban várom, ahol legutóbb olyan jól berúgtunk.

- Remélem most nem akarsz inni- pillantott rám gyanakvóan, mikor megérkezett, de amint látta, hogy rögtön fizetek, és úgy hagyom el a helyet, mint akit kergetnek, megnyugodott.

Igazság szerint egész nap az járt a fejemben, hogy mennyire jól néz ki, mennyire szexi, és mennyire beindít, amikor látom meztelenül, szóval már azelőtt felizgultam, hogy bármit is tett volna.

- Hová sietsz? Azt sem tudod, merre kell menni- kapta el a karom, a homlokát ráncolva közben.

- Nekem az is jó, ha itt csináljuk a sarkon, de most rögtön érezni akarlak magamban- néztem rá kínlódva, és a szeme villanásából láttam, hogy nagyon is tetszik neki az ötlet.

- Gyere utánam- mondta halkan, de a hangjából kihallottam az elfolytott vágyat, ami még jobban felkorbácsolta az enyémeket.

Néhány tetőn átugrálva már ott is álltunk a háza előtt, és valószínűleg mindketten hálásak voltunk képességeink szolgálatainak.

Alig kattant az ajtó zárja, én máris megszabadítottam a felsőjétől, és amíg lefejtette magáról azt a fura sálját, a pólómat félredobva haladtam beljebb a nappaliba.

Egyáltalán nem terveztünk az ágyig eljutni, így amint utólért, a kanapéra tett le, majd a farmeromat kigombolva igyekezett lefejteni rólam. Az ő nadrágja is hamar követte az enyémet, de ekkor már a melltartóm kapcsaival foglalkozott, amiket végül a törzsemet kissé megemelve sikerült kiakasztania, ezzel teljesen fedetlenné téve mellkasomat.

Mohón kezdett játszani a melleimmel, amit én a hajába túrva, nyögésekkel kísérve élveztem. Ezután áttért a nyakamra, apró szívásnyomokat hagyva a kulccsontom környékén, én pedig tincseit megmarkolva húztam feljebb a fejét, hogy egy csókot mégis lophassak tőle.

Miután az előjátéktól mindketten kellően beindultunk, meg is szabadított a bugyimtól, közben én is buzgón igyekeztem eltávolítani róla az utolsó szövetet, ami takarta.

Végre minden a földre került, és szinte pattanásig feszült idegekkel vártam a beteljesülés pillanatát, amikor hirtelen leállt.

Méltatlankodva mordultam föl, egy gyilkos pillantást vetve a fölöttem támaszkodó férfira, és elképzelni sem tudtam, hogy mi okozta a hirtelen szünetet, amikor láthatóan olyan kemény volt, mint a kő.

- Nem.. leszel.. terhes?- lihegte, én pedig türelmetlenül kezdtem hadarni.

- Nem, spirált rakattam fel. Csak rakd már be végr-AH- nyögtem egy hatalmasat a befejezetlen mondatom végén, mivel mikor megtudta, amit akart, azonnal belém döfte meredező farkát.

Egyikünk sem volt olyan kedvében, hogy szép lassan gyorsítsunk a tempón, így rögtön eszméletlen sebességre kapcsolva kezdett lökni, legnagyobb megelégedésemre.

Nem telt sok időbe, hogy mindketten elélvezzünk, amit szinte egyszerre is tettünk meg. Ám eszünkbe sem jutott leállni, annyi menetet nyomtunk le, és annyi pózban, hogy mikor végre elfáradtunk, azt hittem ott helyben megdöglök.

- Jesszus- sóhajtottam fel, miután normalizálódott a légzésem- nem vagyok hozzászokva, hogy ilyen jó legyen- pillantottam a férfire, aki félig rám nehezedve feküdt rajtam, feját a mellkasomon pihentetve.

- Azt hittem hamarabb végzünk- motyogta szintén hitetlenkedve, mire halkan felnevettem.

- Én arra lennék kíváncsi, hogy most hogy fogok hazajutni?- gondolkodtam. Végül kiderült, hogy sehogy, mert aznap már csak a fürdőig másztam el, és vissza, szóval már másodjára aludtam Aizawa-nál. Mondjuk nem úgy tűnt, hogy zavarta a társaságom, főleg hogy a továbbiakban már csak aludtam, így nekem sem volt lelkiismeret-furdalásom.

A hátránya ennek a délutánnak az volt, hogy másnap reggel megint rohannom kellett, hogy haza tudjak menni átöltözni, és a suliba is beérjek, de így is azt mondom, hogy maximálisan megérte.