One more night [Aizawa X Oc]

15

Hétfő reggel. Hát, nem mondanám, hogy a kedvenc napom, de miután kinyitottam a szemem, valahogy egyáltalán nem akartam káromkodva futkosni a házban, hogy legalább nagyjából elkészüljek. Ugyanis nem otthonomban ébredtem, hanem egy, számomra nem is annyira ismeretlen ágyban, szorosan Aizawa mellkasának préselődve.

- Felkeltél?- érdeklődött a hajamat birizgálva.

- Mhmm- adtam értelmes választ- mennyi az idő?

- Elvileg öt perc múlva kelnünk kell, de addig nem akartalak felzavarni- mormogta.

- Akkor azt az öt percet még kihasználom- fészkeltem be magam még jobban a karjai közé, mire csak halkan felnevetett.

Legnagyobb bánatomra azonban ez a kevés idő egy pillanat alatt elrepült, én pedig a gyors rutinműveletek után- értsd: a mosdó befoglalása, hogy legalább látszólag embert faragjak magamból- az előzőnapi ruhámat felkapva indulhattam vissza saját portámra, mert természetesen semmi nem volt nálam, ami szükséges lett volna az iskolába való betéréshez.

- Sebaj- gondoltam- gyorsan megjárom.

- Elmentem!- adtam egy gyors puszit Shouta arcára, aki viszont összevont szemöldökkel mért végig.

- Ebben? Fényes nappal?- vont kérdőre, öltözékemet mustrálva.

- Persze. Nem első alakalom, ráadásul meg tudom magam védeni- néztem rá furcsállóan.

- Nem arról van szó- morogta- ez a ruha egyszerűen túl feltűnő, és valószínűleg a város összes erre kószáló férfijának erekciója lesz, ha meglát ebben.

- Féltékeny vagy?- nevettem fel- ne aggódj, nem szedek fel senkit. Egy párszor már elmondtam, hogy bőven elég vagy nekem te, úgyhogy no para, és hagyj menni, mert elkések- mosolyogtam az ajtó felé pillantgatva.

- Jó- sértődött meg látványosan.

Egyszerűen nem bírtam így otthagyni, mintha mi sem történt volna. Mégha általában ezt is teszem. Tehát- bár hangsúlyozom, nem szokásom- beadtam a derekamat.

- Ha ennyire nem örülsz neki, akkor legalább tudnál kölcsönadni egy kabátot vagy ilyesmit, hogy rávehessem?- sóhajtottam.

Erre rögtön felcsillant a szeme, és sebesen el is kezdett keresni egy konszolidáltabb ruhadarabot számomra.

Így történt, hogy néhány perc múlva már egy a térdemig érő, fekete férfikabáttal magamon szeltem az utcákat, és csodák csodájára a munkahelyemre is időben beértem. Legalábbis majdnem, de egy ötperces késés ide vagy oda, az nem számít.

Szerencsésen letudtam az A osztály pokolfajzatait, viszont egy másik tanár lebetegedése miatt kaptam még néhány óra helyettesítést. Mindegy, ezt még kibírtam, lévén fingom sem volt róla, hogy pontosan milyen tantárgyakkal kellene foglalkoznunk, szabadfoglalkozást rendeltem el.

- Tanárnő, ide tudna jönni egy pillanatra?- üvöltötte túl a háborús zajokat az egyik harmadéves fiú, mire egy darabig csak bambán meredtem rá, majd leesett, hogy hozzám beszél.

- Mi van?- néztem rá egy csöppet unott arckifejezéssel, miután sikeresen felemeltem a seggem kényelmes pozíciómból. Meg kell hagyni, tökös volt a gyerek, mivel nem ijesztette meg a kisugárzásom, továbbra is ugyanazzal a tenyérbemászó vigyorral bámult rám.

- A tanárnő szereti a fiatalabbakat?- döntötte oldalra a fejét, mire megrándult egy ideg a szemem tájékán.

- Hogy mondod?- érdeklődtem, hátha rosszul hallottam az előbbit.

- Ha szépen megkérem, csinálná velem is?

- Ez kész, bazdmeg- képedtem el gondolatban.

- Nem. Egyrészt te túl éretlen vagy hozzám, másrészt pedig páros lábbal rúgnának ki, ha basznék egy diákkal. Akkor is, ha nem tanítom- meredtem rá, hátha felfogja.

- De ha iskolán kívül vagyunk, és senki nem tudja meg...?- akadékoskodott.

- Figyelj- néztem mélyen a szemébe- nem szerettem volna ezzel kezdeni, de rohadt nagy bunkóság így ajánlatot tenni egy nőnek. Ha egyáltalán ezt annak lehet nevezni- ráztam meg a fejem hitetlenül- ráadásul finoman már említettem, hogy belőled három sem lenne elég ahhoz, hogy elélvezzek. A te játékszered pedig legyen a halál, vagy legalábbis egy veled egy szinten lévő. Ezenkívül- tettem fel a mutatóujjam, jelezve, hogy még bem végeztem- nem tudom, honnan veszed, hogy te vagy itt a nagymenő, aki simán félrehívhat engem, miközben a tojáshéj még mindig ott van a picsádon. Szóval szerintem nagyon gyorsan vegyél vissza az arcodból, mielőtt akkorát koppansz, hogy életed végéig beleszédülsz, ha rá gondolsz- veregettem meg a vállát, elégedetten konstatálva, hogy kellően ledöbbentettem, majd a csengő megszólalása előtt két perccel el is hagytam az osztálytermet. Szó szerint okádhatnékom volt a sráctól.

- Bármibe lefogadom, hogy kettétörném a farkát, ha ráülnék- morogram az orrom alatt idegbetegen- ha egyáltalán van farka, és nem egy beteges giliszta lóg a lábai között- borzongtam meg, berontva a tanári ajtaján.

Aizawa összerezzent érkezésemre, úgy tűnt, nagyon elgondolkodott valamin.

- Egyedül vagy?- néztem körbe óvatosan.

- Igen- bólintott- te meg megtanulhatnál normális módon kezelni az ajtókat, mert szinte mindig csak áttörsz rajtuk- forgatta a szemét.

- Bocs, csak ki kell engednem a felgyülemlett aggresszivitást magamból- sóhajtottam, átszelve a kettőnk közötti távolságot.

- Mi történt már megint?- kérdezte, de egy rövid időre válasz nélkül hagyva, lecsaptam az ajkára.

- Á, semmi különös, csak egy harmadéves felajánlotta, hogy szívesen megbasz, és úgy tűnt, nem igazán ismeri a nem fogalmát- vettem egy mély levegőt, érezve, hogy kezdek megnyugodni.

- Melyik volt az?- Aizawa hangja ezúttal különösen idegesnek hatott, és amikor meglepetten felpillantottam rá, vettem észre, hogy szikrákat szór a szeme.

- Nem fontos. Ne haragudj, nem akartalak traktálni vele- fontam tarkója köré karjaimat, mintegy nyugtató jelleggel.

- De igenis fontos. Egy kis szaros nem kezelhet így le téged- közölte továbbra is feszülten, nekem pedig nagyot dobbant a szívem.

- Tényleg nem az. Már megoldottam, jó?- mosolyodtam el, az arcára helyezve tenyeremet- köszönöm, hogy aggódsz értem- mondtam halkan, mire csak sóhajtva lehunyta szemeit, belesimulva érintésembe.

Végül mégsem tudott ilyen egyszerűen túllépni ,,zaklatómon", így egész nap villámokat szórt tekintetével a hímnemű harmadévesekre, szóval az ártatlanok csak féltek, a bűnös viszont behúzott nyakkal menekült, amit elégedetten konstatáltam. Talán tényleg örültem neki, hogy Aizawa, mégha csak egy kicsit is, de megpróbált megvédeni valakivel szemben.