One more night [Aizawa X Oc]

6

Épp az órámat tartottam az általam úgy imádott A osztálynak, vagyis inkább erősítés név alatt kínoztam őket, amikor a sünfejű szőke megint ordítozni kezdett.

- Oi, banya!- címezte nekem szavait.

- Kuss legyen, kölyök! Életed legszebb történése lenne, ha dolgod lehetne egy ilyen banyával, mint amilyen én vagyok- oltottam be, kihívóan csípőre téve a kezem közben. Bár talán egy kissé túlzásba estem, ugyanis erre csak néhány ledöbbent pislogással válaszolt, majd visszatért a feladathoz.

- Nem az én hibám, hogy túlteng bennem a szexuális feszültség. Mondjuk lehet nem kéne ilyeneket mondanom a diákoknak, de túlélik- elmélkedtem. Aztán visszatértem az új kedvenc elfoglaltságomhoz. Ami konkrétan annyiban kimerült, hogy Aizawa seggére gondolva nyáladzottam. Lehet, hogy kicsit felcserélődtek nálunk a szerepek, ugyanis nő létemre én vagyok az, aki rá van függve a partnere testére. Főleg miután reggel volt olyan rendes, hogy az orrom előtt hajolt le valami elejtett cuccáért, ezzel teljes rálátást engedve formás alfelére.

- Miért van az, hogy egyáltalán nem feszül rajta a ruha, mégis beindít az, amit látok? Miért??- idegbetegeskedtem.

- Tanárnő! Tanárnőőő! Riima-senseiiiii- kiabált valaki a pofámba, aminek hatására kissé magamhoz tértem.

- He?- érdeklődtem kultúráltan.

- Végeztünk a gyakorlattal. És 7 perc múlva csöngetnek. Szóval nem lehetne, hogy esetleg korábban elenged minket?- próbálkozott egy szőke gyerek, akit, ha nem csal az emlékezetem, Kaminari-nak hívnak.

- Tőlem mehettek. Délután úgyis találkozunk még- legyintettem, mivel sajnálatos módon tényleg volt még egy órán velük aznap.

- Király! Köszönjük tanárnőő- csillant fel a szeme, majd a többiekkel egyetemben kezdett fénysebességgel az épület felé rohanni.

- Úgyis futtattam volna őket- meredtem unottan a távolodó porfelhőre, majd lusta léptekkel indultam utánuk.

Első munkanapomon feltűnt, hogy az összes tanár- All Might kivételével persze- a hősruháját viseli, csak én nyomtam sima utcai cuccban, így a hibámból tanulva ma már teljes harci díszben pompáztam. Emiatt viszont boldog-boldogtalan rajtafelejtette szemeit a passzos ruhám által kiemelt idomaimon. Hozzá voltam szokva, de elég furán vette ki magát, hogy diákok bámulnak. Ha lett volna időm rá, talán idegesítettek is volna, de akkor csak azzal foglalkoztam, hogy egy bizonyos valakinek megakadjon rajtam a szeme.

A tanáriba lépve csak az üresség fogadott, gondolom, mindenkinek dolga akadt valahol.

Levágtam magam az asztalomhoz, majd a telefonomat elővéve készültem átnézni az értesítéseim. Ám csak arra volt időm, hogy átfussak pár üzenetet, mert nemsokára nyílt az ajtó, és Mic lépett a szobába.

- Mirai!- örült meg nekem, majd közelebb is jött, hogy jó szokásához híven beszédébe kezdhessen- Meg akartam már kérdezni, hogy hogy tetszik neked a UA? Mert gondolom már eléggé kiismerted ahhoz, hogy véleményt mondhass- érdeklődött.

- Eddig nincs bajom vele. Az A osztály mondjuk tele van retardáltakkal, de amikor nem lázad egyik sem, akkor bírom őket. És a többi tanár is rendes. Szóval szerintem elég fasza, akarom mondani jó itt minden- válaszoltam, de mivel nem akartam, hogy elkezdjen basztatni, gyorsan korrigáltam a káromkodást.

- Örömmel hallom, hogy jól érzed magad. Véleményem szerint kellett már valaki, aki kicsit feldobja a csapatot. Szóval én speciel örültem, hogy jössz, mert a fiatalabbak mindig jobb fejek- dícsért meg. Vagy valami olyasmi.

- Jobb fejek? Mármint kiknél jobbak?- nevettem.

- Inkább nem mondanám ki- válaszolt, mire már mindketten vihogtunk, tulajdonképpen a semmin.

- Egyébként nem tudod véletlenül, hogy volt-e valaki, aki nem örült nekem?- kíváncsiskodtam.

- Volt. Aizawa eléggé ellenezte- emlékezett vissza.

- Aizawa?- döbbentem le- és miért?

- Mert a szavaival élve, te ,,nem vagy tanárnak való" és csak ,,rontanád az uskola színvonalát"- közölte minden további nélkül.

- De kedves- sziszegtem, és mintegy végszóra, be is lépett beszélgetésünk tárgya. Eléggé meglepődött, mert nagyjából olyam mérgesen pillantottam rá, mintha legalábbis kinyírta volna a hörcsögömet.

- Na, azért ne öld meg a tekinteteddel- röhögött Mic- jaj, mielőtt elfelejtem- kapott a fejéhez- valamelyik délután nem ülhetnénk be valahová? Beszélgetni- hívott el, amit egy kicsit meglepve fogadtam. Ráadásul szinte kényszerítenem kellett magamat, hogy ne nézzek el a férfi arcáról, ugyanis valaki szinte lyukat égetett a hátamba a szemével.

- Mehetünk, persze. Úgyis szeretném megismerni az új munkatársaim- mosolyodtam el, mire vidáman csillant fel a szeme.

- Nagyszerű! Holnap vagy holnapután ráérsz?

- Rá. A holnapután tökéletes- igazából az egy nappal korábbani időponttal sem lett volna problémám, de.. valahogy nem akartam ilyen hamar menni.

- Nagyszerű. Akkor ezt megbeszéltük. Mennem kell, sziasztok!- robogott el, szokásához híven.

Sóhajtva fordultam meg, de Aizawa tekintete így is megdöbbentett. Olyanok voltak a szemei, mintha tényleg mérges lenne.

- Mi az?- vontam fel a szemöldököm.

- Muszály volt igent mondanod? Vele fogsz randizni?- fakadt ki.

- Neked meg mi bajod van?- képedtem el- nen randizni hívott, hanem beszélgetni. Ellenkező esetben leállítom. Vagy komolyan akkora szemétnek nézel, aki elkezd kavarni a legjobb barátoddal?- emeltem fel a hangom kissé.

Ideges sóhajtással válaszolt, majd a hajába túrva próbált lenyugodni. Az én vérem is kellőképp felforrt, így legszívesebben a fejéhez vágtam volna, hogy egy rohadék, amiért ennyire nem bízik bennem, de helyette csak dühösen, ökölbe szorított kézzel bámultam az ajtót, mérlegelve, hogy menjek vagy maradjak. Ám még mielőtt bármit is tehettem volna, két kar fonódott a derekam köré, békítőleg ölelve magához.

- Ne haragudj- pihentette állát a jobb vállamon, miközben csendesen bocsánatot kért.

- Nem haragszom. Már- mosolyodtam el halványan, hátradöntve a fejem, hogy nekitámaszthassam a vállának.

- Akkor jó- csókolt bele a nyakamba, mire idétlenül felvihogtam.

Abban a pillanatban rájöttem, hogy több vagyok neki egy testnél, amit megdughat, ha akar. Éreztem, hogy tényleg törődik velem, és valami olyasmivé váltam számára, mintha barátok lennénk, kis extrákkal. Ez pedig boldoggá tett engem.