One more night [Aizawa X Oc]

3

Kulcsaimmal csörögve igyekeztem bejutni a lakásomba, miközben egy fáradt sóhajt is megengedtem magamnak. A szervezetem kezdte megérezni az elmúlt órák hatását, a fejfájás pedig elemi erővel tört rám. Minden, amire vágytam abban a pillanatban, megtestesült egy pohár víz és egy aszpirin formájában, nem pedig a párom dühös képével az előszobában.

- Hol voltál? Megbeszéltük, hogy bepótoljuk a tegnapit, és elmegyünk ebédelni! El tudod képzelni, milyen kínos volt órákig várni rád az étteremben?!- támadt nekem, amint beléptem.

- Engedj- löktem félre, majd a hűtőhöz nyomulva ajándékoztam meg magam a gyógyszerrel.

- Te berúgtál?- döbbent le totálisan.

- Igen képzeld. Rohadt másnapos vagyok, ráadásul végigbasztam az éjszakát valakivel, szóval nincs most kedvem ehhez- közöltem vele a száraz tényeket.

- Hogy mi?!- akart szélütést kapni, de leállítottam.

- Vége, ennyi volt. Eddig bírtam veled, bocs. Szia- rendeztem le, mire válasz nélkül kapta fel a táskáját, és robogott ki az ajtón, amit aztán úgy becsapott, hogy beleremegett a ház.

Unottan pislogva ittam ki a maradék vizem. Hayashiban mindössze annyit szerettem, hogy piszok jól nézett ki, és eszméletlen volt az ágyban. Ezenkívül olyan volt, mint egy hisztis kislány. Egyáltalán nem illettünk össze, de miután addig győzködött arról hogy így leszünk jók együtt meg úgy leszünk jók együtt, hogy belementem ebbe a kapcsolatba.

- Mindig tudtam hogy nekem csak szexpartnerek kellenek- álltam neki kávét csinálni- és most találtam is valakit, aki tökéletes számomra- húzódott kaján vigyor az ajkamra.

Miután józanul is megbizonyosodtam arról, hogy Aizawa jó, sőt, jobb mint eddig bárki az ágyban, úgy döntöttem, mindent megteszek azért, hogy megtartsam ezt a kapcsolatot.

- Remélem hogy neki sem lesz ellenére- kortyoltam bele forró italomba- nagy kár lenne, mivel annyira jó volt... és annnnnyira be tud indítani- nyűgösködtem- szinte máris hiányzik- méláztam el.

Azonban nem vehettem fel vele a kapcsolatot. Ez pedig önnön hibám miatt volt, miszerint csupán megadtam neki a telefonszámom, de az övét nem kértem el.

- Mindegy, úgysem akartam volna zaklatni- legyintettem a dologra, majd vettem egy zuganyt, ami után kellően embernek éreztem magam.

Épp a kanapéra huppantam le egy szelet müzli társaságában, hogy a tevét kapcsolgatva bambulhassak nyálcsorgatva, amikor megrezzent a telefonom.

Már azt hittem, valami önjelölt antihős leveréséhez kellek, de csak üzenetem jött. Valakitől, akitől egy darabig nem vártam volna.

Ismeretlen szám:
Berágott? Akivel randiztál volna.

Én:
Amint hazaértem, szakítottam vele :D

Ismeretlen szám:
Te?? Tudtommal te feküdtél le velem, és nem ő csalt meg..

Én:
Idegesített. Egyből elkezdett kiabálni, amikor pedig megmondtam neki, hogy mit műveltem tegnap este, szívrohamot akart kapni. Aztán közöltem vele, hogy vége, mire elrohant

Ismeretlen szám:
Ha ilyen egyszerűen szakítottál vele, egyáltalán miért voltatok együtt?

Én:
Voltak előnyei ;))

Ismeretlen szám:
Meg sem lepődöm...

Én:
Csak ezért kerestél?

Erre időbe telt, mire válaszolt, de addig legalább beírtam a nevét a telefonomba, mert idegesített, hogy elvileg egy ismeretlennel beszélgetek.

Aizawa:
Meg akartam kérdezni, hogy pontosan mit szeretnél tőlem.

Én:
Mondtam már. Vagy legalábbis utaltam rá. Legyél a partnerem!

Aizawa:
Miért lennék?

Én:
Mert te is élvezted. Ne aggódj, nem kell túlgondolni. Az iskolában egyszerű kollégák vagyunk, különben meg összejárunk, ha le kell vezetni a stresszt. Hidd el, nekem eddig is bevált

Aizawa:
Rendben.

Én:
:))

Ezek után nem írt már. Lehet, dolga volt. Vagy vele is túl rideg voltam, mint az eddigi partnereimmel.

- Mindegy, nekik úgyis csak a szexre kellettem- legyintettem gondolatban- de Aizawa más. Vele sokkal jobb, ráadásul nem csak az ágyban. Egyszerűen.. nagyon bírom. Rendesebbnek kell lennem vele, mert még a végén megbántom- okoskodtam, és már önmagában azon is meglepve szerény személyem, hogy érdekel a partnerem lelkivilága.

Valóban szokatlan volt, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, inkább benyomtam a tévét, és a legközelebbi riasztásomig azt bámultam.

Csodálkoztam volna, ha nem kellek valahova, így rutinosan kaptam fel mélyvörös, itt-ott fekete szegélyekkel díszített hősruhám, ami kiemelte izmaim és domborulataim, ezért külön imádtam. Sok férfit csíptem már fel hősködés közben, tehát határozottan hálával tartozom a sokat sejtető ruhának.

Soha nem értettem a sztereotípiát, miszerint a hősöknek maszkot jell viselniük, mert attől lesznek igazán ,,hősösek". Én nem rendelkeztem ilyen kiegészítővel, viszont a képességemnek hála, ami egyébként abnormálisan nagy testi erővel ruházott fel, nem kellett túl sok mindent magammal cipelnem, ami az erőm kiteljesedéséhez kellett volna. Ugyanis a harchoz mindössze a véremre volt szükség, amit egy nyílt seben keresztül kiengedhetek a nagyvilágba. Ezt azonban csak vészhelyzetekben tettem meg, mivel a túlzott vérveszteség durván legyengítene. Ezért vannak a véremmel teli tasakok erősítve a végtagjaimhoz. Ha pedig a vöröslő folyadék kijutott a levegőbe, szabadon tudom irányítani. Ilyen módon támadhatom az ellenséget, vagy védekezhetek is.

Tulajdonképpen, ahogy sok más képességre, az enyémre sem létezik logikus magyarázat. Nem tudom, mivé alakul a vérem, amint kikerül a testemből, és irányítani kezdem, de akkor már nem egy folyós szövetdarab, hanem valami, ami képes pajzzsá keményedni, vagy lándzsaként keresztülszúrni valakit. Egy fura, külön életet élő anyag lesz, ami csak hosszú idő elteltével képes visszajutni az ereimbe, feltéve, ha marad belőle valami.

Régen utáltak a képességem miatt, mert féltek tőle. Egyedül voltam. Aztán hős lett belőlem, és most azoknak az életét mentem, akik egykor az enyémet keserítették.