One more night [Aizawa X Oc]

4

Egészen hétfő reggelig nem hallottam Aizawa-ról. Tulajdonképpen nem is kerestem túlzottan a lehetőséget, hogy beszélgessünk, mivel ki sem láttam a munkából.

Nem volt saját hősügynökségem, mivel az utolsó dolog, amire vágytam volna, azt az a kötöttség jelentette, ami egy ilyen létesítménnyel járt. Szóval úgymond ,,otthonról dolgoztam". Minden hívás közvetlenül hozzám futott be, nem akadályozott senki munka közben, és ha valahol kellettem, mindig ott voltam. Ráadásul még lazsálni is jutott időm két meló között.

De nem ezen a hétvégén. Szinte folyamatosan kint voltam az utcákon, vagy épp megbeszélésen hőstársaimmal. Így nem meglepő, hogy hétfőn hajnalban nagyjából úgy néztem ki mint a mosott szar, ráadásul úgy is éreztem magam, mint egy darab fekália.

- Az égiek meg tuti összeesküdtek ellenem- nyűgösködtem, miután felfedeztem, hogy elromlott a kávéfőző, a legnormálisabb gatyám seggén egy rohadt nagy kék rágó élvezkedik, a telefonom pedig beesett az ágy mögé. Tehát mire megoldottam ezeket a problémákat; a kávé kivételével sajna; kellőképpen elegem lett a napból. És ez volt reggel fél nyolckor.

Szerencsére nem kellett az első órára beérnem, így viszonylag ráérősen bandukoltam az iskola felé, amikor valaki megszólalt mellettem. És mit ad isten, megint nem vettem észre, hogy ott van.

- Jó reggelt- köszöntött Aizawa, de látszott az arcán, hogy ezt még ő sem gondolta komolyan.

- Neked is- morogtam vissza valamit, palástolni próbálva, hogy mennyire befostam, mikor hirtelen meghallottam- neked is sok dolgod volt hétvégén?- tudakozódtam, remélve, hogy nem csak én szívtam meg.

- Ahhoz képest, ami szokott lenni, nem- vonta meg a vállát, mire elhúztam a szám.

- Bezzeg engem élni sem hagytak. És kávém sincs- nyavalyogtam.

- Sajnálatos- a válaszából ítélve nem érezte át helyzetemet.

- Egyébként neked nem az órán kéne lenned?- vontam fel a szemöldököm, mikor rájöttem, hogy ki is van az A osztállyal aznap reggel. Elméletben természetesen.

- De.

- Akkor miért vagy itt?- próbáltam összerakni.

- Mert nem volt kedvem időre bemenni- közölte, mintha ez olyan természetes lenne. Felőlem oké.

- Értem- mosolyodtam el halványan, és kissé hitetlenül.

- Egyébként is kérdezni akartam valamit- folytatta, mire meglepetten pillantottam rá, ugyanis általában én vagyok az, aki kérdez. Meg úgy általában, aki beszél- pontosan hogy kéne veled viselkednem? Úgy értem, ha szexpartnerek vagyunk, az mit jelent a munkahelyi kapcsolatunkra nézve?- bökte ki, talán kissé bizonytalankodva.

- Nagyon semmit- vontam vállat- olyan, mintha egyszerűen barátok lennénk, csak néha, amikor kedvünk tartja, összejárunk baszni- vigyorodtam el- és ha már itt tartunk, alig várom a következő alkalmat.

- Kettőnk közül melyikünknek is van farka?- meredt rám döbbenten, mire elnevettem magam.

Ekkor értük el az épületet. Én bőven időben voltam, viszont Aizawa fél órát késett.

- Egészségére- gondoltam- nekem biztos nem engednék meg, hogy egy ilyet megcsináljak- szontyolodtam el.

Ezután a férfivel elváltak útjaink, mivel ő úgy döntött, rárúgja az ajtót diákjaira, ellenőrizve, hogy mennyire ültek jólnevelten a helyükön, ameddig nem mutatkozott a teremben. Valószínűleg semennyire, és örülhetünk, ha mindenki él, de ez részletkérdés.

Jómagam a tanári felé vettem az irányt, azzal a tervvel, hogy összeismerkedek pár sorstársammal. Amikor viszont beléptem, csak egy ordítozó szőke férfit és egy kissé kihívó öltözetet viselő nőt fedeztem fel a helyiségben.

- Öhh.. hello- köszöntem belépve.

- Szervusz, te lennél az új tesitanár? Örvendek a szerencsének, Present Mic vagyok. Benned kit tisztelhetek?- támadott le rögtön az elmebeteg frizurájú szőke, és én rögtön tudtam, hogy vele jól ki fogok jönni.

- Riima Mirai vagyok. És igen, testnevelés név alatt fogom kihajtani a szart is a diákokból- vigyorodtam el, beszólásomra pedig egy dobhártyaszaggató röhögéssel válaszolt. Nem viccnek szántam, de mindegy.

- Kedvellek, Mirai. Ugye hívhatlak így? - kérdezte, szóval biztosítottam róla, hogy hívhat, én pedig Mic-ezni fogom őt.

- Egy élmény volt megismerni, de most mennem kell. Majd beszélünk, páá- süvített ki az ajtón, de a hanfja még percekig visszhangzott a folyosón.

Mielőtt engem is elszólítottak volna kötelességeim, még megismerkedtem Midnight-tal, akivel először kölcsönösen konkurenciát láttunk a másikban, de egy rövid beszélgetés után kiderült, hogy ő a fiatalabbakra bukik, míg én a nálam idősebbeket preferálom, így nem láttuk akadályát annak, hogy jóban legyünk.

Eddigi sikereimen felbuzdulva indultam az A osztályért, akiket elvileg tanítani fogok, de talán visdzavehettem volna a lelkesedésemből, mert így egy pillanatra komolyan elhittem, hogy egy csapat normális gyerekkel lesz dolgom. Aha. Majdnem. Nemhogy normálisak nem voltak, de csak a hangom maximálisan kieresztve tudtam leterelni őket a kültéri gyakorlópályára, miközben majdnem megvertem az egyiket.

- Te! Igen, te idegbajos képű, szőke sün! Tedd le a bokorhajút, mert esküszöm, hogy beleverem a fejed a földbe!- üvöltöttem rá az egyik fiúra, mire síri csend támadt. A srác egy fél pillanatog csak pislogott, de aztán összekapta magát.

- Mit mondtál, banya?!- dobta le a nyomorék zöldet, és felém indult.

- Kuss legyen!- ordítottam tovább- ha nem tudtok két percen belül az udvaron sorakozni, estig futtatlak titeket a pályán!- erre csönd lett, és végre megindult a csürhe. Láss csodát, tényleg leértünk két perc alatt.

- Na- bólintottam elégedetten- Ezt már szeretem. Most melegítsetek be, aztán óra végéig futjátok a köröket a pályán- jelentettem be, amire egyöntetű méltatlankodás volt a válasz- aki pedig problémázik, az addig fut, ameddig össze nem esik- zártam le a beszélgetést.

Már most érzem, hogy imádni fogjuk egymást a kölykökkel.