Not Me - Magyar fordítás

Bevezetés (0,5 fejezet)

Bevezetés

- White, merre van Tod?

Egy hang zökkent ki az álmodozásból. Bosszankodva fordulok meg.

Már békén sem lehet hagyni az embert?

Szerencsére csak Ta az, egy barátom az egyetemről. Akiről kérdezett, az Tod, a csapatunk másik tagja.

- Még nincs itt. Tegnap hívtam vagy tízszer, de nem vette fel! - mondom frusztráltan.

Aggódom, mert szeretnék beszélni a legjobb barátommal.

Hol a francban van?

A nevem White. Egy építészmérnöki hallgató, aki nem tűnik ki túlságosan a tömegből. Az arcom szokványos, csak épp báj nélkül. 175cm magas vagyok, így alacsonyabb, mint Ta és Tod.

Nem vagyok egyke. Van egy ikertestvérem, Black.

Tizenöt évvel ezelőtt, mikor még csak 5 évesek voltunk, a szüleink elváltak. Én apához költöztem, míg Black anyához került. Két különböző életet élünk. Az apám gazdag ember, így jó iskolába jártam, jó életem volt egész idő alatt. Nem úgy, mint Black-nek. Anyám eldöntötte, hogy abba a nyomornegyedbe költözik, ahol a házassága előtt lakott, és vonakodik minden segítséget elfogadni.

Black most a nagyon kaotikus állami egyetemen, a University B-n tanul.

Nem foglalkozik olyan alantas dolgokkal, mint a tanulás. Helyette az állandó harc és a káosz köti le.

Black-et egy héttel ezelőtt megtámadta az egyik riválisa az egyetemen és kórházba került. De az még nem tiszta számomra, miért ugrottak így neki.

Ezért úgy döntöttem, megpróbálom kideríteni.

Valószínűleg egy barátja volt az elkövető. Hogy honnan tudom?

Onnan, hogy a barátai ugyanolyan rosszak, mint maga Black. Az is lehet, hogy mind bűnözők. Bármennyire szeretem a testvéremet, simán kinézem belőle...

Beszélni akarok erről Toddal, de mégis, hol a fenében van?

- Nos, tegnap is ugyanezt csinálta. Ne is törődj vele! Menjünk el inkább inni! - szól hozzá Nada, egy csoporttársam.

- Srácok, ne hülyéskedjetek már, az ivás most senkit sem érdekel! - közlöm idegesen.

Nyugtalanít ez az egész szituáció.

- Hahaha, megint igazam lett! – kiált hirtelen Ta.

Megfordulok és Tod alakjával találom magam szembe.

- Vonszold már ide magad! Azt hittem, meghaltál! – mordulok rá.

Először meg akarom szidni, de miután észreveszem a sebeket a fején, összerezzenek.

- Hé, Tod, mi történt az arcoddal?

Őszintén meglepődök, hogy így látom. Feszült, és mintha megütötték volna. Fogalmam sincs, mibe keveredhetett bele.

- Eléggé fáj - átkozódik, majd leül mellém. - Volt egy kis balesetem.

- Egy kis baleset valaki lábával? - kérdezi Nada, majd megfordul és kárörvendően rámosolyog.

- Nem, nem arról van szó...Ahh!

- Tod, régóta barátok vagyunk, ismerlek. Tudom, hogy szeretsz a kelleténél többet mondani. Annyira óvatlan vagy! - mondja Ta vidáman.

- Meg kellene tanulnod, mikor kell befogni - teszem hozzá. - Nagyon fáj?

- Eléggé - mondja. - White, hívtál tegnap és egy csomó üzenetet küldtél, mi a probléma? Tegnap túl elfoglalt voltam ahhoz, hogy felvegyem a telefont...

Várom, hogy elmondjam a tervem, de látom, hogy nem figyel. Még mindig engem néz, de a gondolatai messze járnak.

- Figyelj már rám! – csattanok fel.

- Oh, hallgatlak. Mit akarsz mondani?

- Röviden annyi, hogy Black miatt nem megyek nyáron vissza egyetemre, mert ki akarom deríteni, ki tette ezt vele. Szóval te és Ta nélkülem mentek órára.

- Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet. - Tod válaszol először. - Szerinted, Ta?

- Szerintem sem, de az biztos, hogy én nem megyek veled! – közli mosolyogva.

- Nem is akarom, hogy gyertek! – vágok vissza. – Csak közöltem, hogy ne várjatok rám. Ennyi.

- Mindegy is, addig beszélek inkább magamról – mondja türelmetlenül Tod.

Az arcára teszi a kezét és feljajdul, miközben elkezdi mesélni a történetét.

A nővérének segített, aki ki akarta deríteni, hogy megcsalja-e a párja. A dolog elfajult, így a drága 'barát' levezette a feszültségét a hozzá legközelebb álló személyen. Tod volt az.

Hallottam már a történetet, így nem lep meg.

Unalmamban előveszem a telefonom, hogy inkább fotókat keressek Black legjobb barátairól.

Elvégre meg kell ismernem őket egy kicsit, ha már önként megyek az oroszlán barlangjába...

Az első ember neve Sean. Csendesnek és kiszámíthatatlannak tűnik. Úgy látszik, elég közel áll Black-hez. Nagyon helyes srác, a csúcsos szemöldökével, igéző szemeivel, különös alakú szájával, és kiemelkedő orrával. Szerintem vele lóg a legtöbbet, mert róla van a legtöbb fotó.

A második fiú Gram. Barátságosnak tűnik. Valami vicces mozdulatot csinált, amikor a kép készült. De az éj leple alatt ő sem lehet jobb a többieknél, különben nem lennének barátok. Könnyed a mosolya, a szeme is szinte ragyog. Biztos vagyok benne, hogy a lányok rajonganak érte.

Lapozok a következő képre. Mikor meglátom, elakad a lélegzetem.

Az utolsó srác Yok. Ijesztően néz ki, gonosznak és temperamentumosnak. Látszik, hogy nem egy jó fiú, viszont a mosoly a szemében megtévesztő. Magas, vékony, és élénk. Azt hiszem, nem állnak közel egymáshoz Black-kel, de gyakran isznak együtt.

Hármuk közül ki lehet az áruló?

Beletúrok a hajamba, hogy levezessem a frusztrációmat. Ezalatt Tod felém fordult és rákérdez.

- Biztos vagy benne, hogy ezt teszed?

Visszanézek rájuk és látom, hogy választ várnak.

- Igen! Azt hiszem, igen!

Nem tudtam, mit válaszoljak.

Sóhajtok.

Nincs más mód, hogy megtaláljam a válaszokat.

Meg kell ismernem Seant, Gramet és Yokot. De legfőképpen Black-et.

- 

-

-

-

-