Kilencedik fejezet

270 20 13
                                    

- Most Sean konkrétan megfenyegetett?! – gondolkodom hangosan.

Nemsokára megérkezünk Gram házához, ahol egy nagy kutya már izgatottan vár minket.

- Ha már itt tartunk... – kezdek bele

- Igen? – simogatja meg a kutyus fejét Gram.

A kutyus láthatóan nagyon élvezi a simogatást, mivel eléggé fura hangokat hallat.

- Ugye nem harap? – kérdezem.

- Nem fog megharapni, hidd el!

- Biztos vagy benne? – húzom fel a szemöldököm.

- Engem biztos nem fog. De hogy téged megharap-e... – mosolyodik el.

Meglátva Gram ábrázatát, elnevetem magam.

- Őrült vagy! – rázom meg a fejem.

- Csak viccelek – neveti el magát. – Nem fog megenni, csak akkor, ha te harapsz először!

- Megőrültél? Miért harapnék meg egy kutyát? – nézek rá értetlenül. – Mi is a neve? Teljesen elfelejtettem...

- Miért felejtesz el mostanában mindent? – sóhajt. – A neve Lucky.

- Lucky... – suttogom, mire a kutya farkcsóválva jön oda hozzám is.

Óvatosan megsimogatom a fejét. Szerencsére nem harap meg.

Igazából nagyon aranyos kutya.

- Gyere Lucky – mondja Gram, miközben kinyitja a bejárati ajtót és besétál.

Lucky befut a házba, majd elfoglalja a kanapét, kellő távolságot tartva Gramtől.

- Miért csinálja ezt? – érdeklődök.

- Így jelzi, hogy későn jöttem haza – mosolyodik el Gram.

- Ez egy egyedi csoda. Megérted a kutyák nyelvét, de az angolt meg nem?! – bosszantom.

- Hé! Hogy mondhatsz ilyet a házigazdának? Az ajtó előtt akarsz aludni? – húzza fel a szemöldökét.

- Csak vicceltem! – nevetem el magam.

- Nos, jó tudni ki itt a nagyfiú – néz rám huncutul Gram.

- Tényleg olyan nagy? – feszegetem a határokat.

- Akarod látni? – néz rám csillogó szemekkel.

- Jesszus.... Én a szívedről beszéltem... – kiáltom neki.

- Tényleg? Azt nem tudom, milyen. De minden más nagy!

- Menj a francba! – fordulok el.

- Hehehe.

Én szintén nevetek.

Mikor Grammel vagyok, úgy érzem, a barátommal vagyok. Teljesen máshogy érzem magam Sean közelében. Mikor Seannal vagyok, furcsa érzés fog el, amit nem igazán tudok megmagyarázni. Számomra viszont, ő sosem adta meg azt a bizalmat, amit Gram.

- A szüleid otthon vannak? – kérdezem, mikor belépek az ajtón.

Az egész ház csendes.

- Nem, még 2-3 napig távol lesznek, munka miatt. – Gram kinyit egy kis szekrényt, és előhalászik két tábla csokoládét, amelyikből az egyiket nekem nyújtja. – Vedd el!

Not Me - Magyar fordításWhere stories live. Discover now