Not Me - Magyar fordítás

Tizennyolcadik fejezet Part1

- Szóval, akkor mi a terved? – kérdezi Sean. – Örökre meg akarod téveszteni őket? Csak mert nem hiszem, hogy az működne.

- Nem örökre... – bámulok magam elé – Ami azt illeti, meg szeretném várni Black visszatérését, most, hogy tud mindent, hála P'Dannek. De valójában fogalmam sincs mire vár. Nem tudom, miért nem lépett még mindig. Lehet, hogy még mindig bajban van. De mégiscsak egyetemista kölykökről beszélünk, akik túl hülyék ahhoz, hogy kövessék Blacket bárhova.

Sean nem szól semmit, de bólint, hogy folytassam.

- Ami azt illeti, már szóltam apámnak az adósságot illetően. Az a rész hamar el lesz intézve. De akkor hol van Black? Miért tűnt el ilyen hosszú időre minden szó nélkül?

- Ő mindig ilyen volt – sóhajt Sean. – Amikor verekedtünk, ő hetekre eltűnt ki tudja hová. Nem jött suliba, nem lépett kapcsolatba senkivel. Majd, mikor megunta az egyedüllétet, visszajött és úgy csinált, mintha semmi nem történt volna.

- Köztünk szólva, bármelyikőtök is bántotta valaha Blacket? Nem testileg, hanem szóban értem elsősorban.

Nem vagyok hülye. Tudom, hogy nem ő az oka Black eltűnésének. De nem tudom elfelejteni a tényt, hogy Seanhoz volt a legközelebbi viszonya, ami túl hamar fordult át gyűlöletbe.

- Nem. Ha akartuk volna, se tudtuk volna bántani. Sosem mertek vele úgy ujjat húzni. Az elég lett volna egy halálos ítélethez.

Shia! Olyan mérges vagyok.

- Ő folyamatosan vonzotta a bajt – folytatja Sean. – Ha bárhova mentünk, tudtam, hogy ott vér fog folyni. Mit tehettem volna? Hiszen a barátom volt... Nem állíthattam meg. Arra ott volt Gram vagy Yok.

- Sean, tudod, hogy hol volt ez idő alatt Black? – nézek komolyan a szemébe.

Egy ideig gondolkozott, mielőtt válaszolt volna.

- Igen – bólint végül. – Kórházban volt.

- De akkor miért nem látogattad meg? – kérdezek rá.

- Nem akartam, hogy a többiek is megtudják. Meg kell értened, hogy a kapcsolatunk átfordult. Gram és Yok nem tudta, hogy Black kórházba került. Nem akartam, hogy miattam derüljön ki. Így hát tartottam a számat, és úgy tettem, mintha én se tudnék róla semmit. Miattad.

- Idegesít, hogy ilyen keveset tudok erről az esetről – vallom be neki idegesen. – Azt hogy nem tudom mit tervez.

- Ne aggódj. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan visszatér. Ahogy abban is, hogy abban ugyan nem lesz köszönet...

- - - - - - - -

Black szemszöge

Valami idióta buszmegállóban ücsörgök, arra gondolva, merre is vagyok pontosan. Leintek egy random taxit az utcán, csupán egyetlen céllal.

Csak el innen!

Rendes pénz hiányában minden este egy másik olcsó hotelben szállok meg, hogy legalább tető legyen a fejem felett. Hátamon a nemrégi mosástól még kissé nedves ruhákkal teli táskám.

Egyetlen dologra tudok csak fókuszálni. Arra, hogy mi a fenét műveltem Gram társaságában. Amióta csak kijöttem a kórházból, a testvéremet keresem. A koleszszobában bár kihagytam egy szobát, de Gram ébredezni látszott, ezért minél előbb leléptem. Képtelen lettem volna azok után a szemébe nézni.