Hetedik fejezet

289 20 32
                                    

- Sean, fejezd már be a játszadozást!

Megfordulok, hogy tisztában láthassam Sean arcát. Elképedek.

Pont olyan, mintha komolyan gondolná. De... az... az nem lehet...

- Nem viccelek! – mosolyodik el. – Addig nem engedlek el, ameddig nem kapok választ!

Szóval így csináljuk? Legyen!

Közelebb hajolok Seanhoz, majd beleharapok a fülébe.

- Ooiiii! Ezt most miért kellett? – húzódik el rögtön tőlem.

Fájdalmasan tapogatja a fogaim nyomát.

- Te kezdted! – vágok vissza.

- Ezt senki mással ne csináld! Főleg ne Yokkal vagy Grammel – adja ki az utasítást.

Csak egy dolgot felejt el.

Nekem nem lehet csak így parancsolgatni!

- Mégis miért? Nem hiszem, hogy túl nagy feneket kerítenének neki! – mondom neki édes hangon.

Pontosan tudom, mire megy ki a játék.

- Ha azt mondom ne, akkor ne! Légy szófogadó. Máskülönben a feleségemmé teszlek.

Elnevetem magam a gyerekes reakciója láttán.

Mikor észreveszi, Sean duzzogva visszaül a padlóra.

- Most meg mit nevetsz? Mi olyan vicces? – kérdezi grimaszolva.

- Azért nevetek, mert olyan aranyos vagy! – mondom neki mosolyogva.

Óvatosan Sean állára csúsztatom a kezem, majd lassan elkezdem mozgatni a fejét jobbra-balra.

Nem tudom miért teszem mindezt, de úgy tűnik, Seannak nincs ellenére a cselekedetem.

Mélyen a szemembe néz, miközben folyamatosan vigyorog.

- Miért mosolyogsz? – kérdezem halkan.

- Be kellett volna... – kezdi.

- Mit kellett volna? – Nem értem, mit akar.

- Be kellett volna előbb lépned az életembe! – suttogja.

Elnémulok.

Mit akar ezzel mondani?

- Ezt hogy érted?

Sean nem válaszol, csak elkezdi cirógatni a karomat. Ujjaival egy szív formát rajzol le, miközben végig összekapcsolja a tekintetünket.

Egyszerűen nem értem, Black miért mondott rosszakat Seanról.

Nem hiszem, hogy Sean rossz barát lenne, de valami oka csak van Black gyűlöletének!


Másnap reggel

Órák után találkozni akarok a testvéremmel a kórházban. Azzal az okkal menekültem meg a srácok elől, miszerint személyes ügyet kell elintéznem. Nem akarok a fiúknak hazudni, főleg most nem, mikor már elkezdtek bízni bennem. Mikor közöltem velük, hogy el kell mennem, Gram rögtön akadékoskodni kezdett.

- Személyes ügy? Miért nem tudod elmondani, mi az? – kérdezte Gram.

- Már mondtam, hogy privát!

- Oh, most már titkolózol? Mióta van neked szükséged privát térre? – Gram nem hagyta annyiban.

Muszáj volt belém kötnie...

Not Me - Magyar fordításDonde viven las historias. Descúbrelo ahora