Not Me - Magyar fordítás

Tizenharmadik fejezet

Az egész szoba némaságba borul Sean kijelentése után.

Nem akarom elhinni, hogy tényleg kimondta. Egyszerűen túl szürreális az egész ahhoz, hogy igaz legyen.

Most itt fekszem mellette (a szüzességemmel együtt, természetesen), és ezen gondolkozom. Már éjszaka van.

Sean nyugodtan alszik mellettem. A kérdésére természetesen nem volt a válaszom. Egész könnyen beletörődött. Csak leszállt rólam és átölelt. Azután visszavettük a ruháinkat, és aludni tértünk.

Valószínűleg én voltam az első és egyetlen, aki valaha visszautasította. Az egójának ez látszólag nem tett jót. De nem igazán érdekel. A biztonság és a kényelem az első.

Ha megtörténik, azt akarom, hogy akkor történjen meg, mikor készen állok. Akkor, amikor én is igazán akarom.

Hirtelen mozgást érzek magam mellől. Rettegek a gondolattól, hogy Sean felébred és „ki akar próbálni valami újat". De csak átölel. Melegen és természetesen. Semmi erőszak nincs benne.

Elöntenek a negatív gondolatok.

Mi van, ha Black megtudja?

Már pedig egészen biztosan meg fogja tudni.... Lehetetlen, hogy legyen valami, amiről ő nem tud.

Meg fog ölni...

Ez már egészen biztos.

Ha nem is öl meg, ezt az egészet nem fogja annyiban hagyni. Bosszút fog állni. Ha nem is rajtam, akkor Seanon.

Sean még szorosabban karol át, mintha tudná, mi zajlik a fejemben. A légzése megváltozásából tudom, hogy felébredt.

Csak kis idő után szólal meg.

- Nem tudsz aludni?

- Hmm – válaszolom.

- Miért félsz ennyire? – kérdezi Sean mosolyogva, miközben nyom egy puszit az arcomra.

- Sean, elég – kuncogok, de nem hagyja abba. – Sean, esküszöm, ha nem hagyod abba, megöllek álmodban!

- Oké, megértettem – nevet fel halkan. – De tényleg, mitől félsz? Hiszen megmondtam, ha nem akarod, nem csinálok semmit. (még van pofája ezt mondani... toxikus paraszt...)

- Ezt te sem mondhatod komolyan! – dühödök fel. – Tegnap is ezt mondtad, erre megtetted!

- Nos, mert aranyos vagy – érvel.

- Ez nem ok! – ütöm meg. – Ne játszadozz velem!

- De hát nem is tettem semmit! Csak öleltelek és csókoltalak, ennyi.

- Ez most komoly? – ülök fel. – Sean, majdnem megtetted. Legalább ne hazudj!

Csak ölelt és csókolt? Az egész testemet beszennyezte! Mégis hogy mer ilyet mondani?! Egész este mást sem éreztem, csak rettegést, hogy mikor fog ennél is továbbmenni.

Mellesleg nagyon agresszív volt. Én túl fehér vagyok ehhez a bánásmódhoz.

Mihez kezdek, ha az anyja vagy a testvére gyanút fog?

- Ne gondolkozz, csak aludj – dönt le az ágyra, majd ismét megölel.

Nehezen tudok egyáltalán az alvásra gondolni ebben a pozícióban, de fáradtság végül úrrá lesz a testemen, és a mai napon először, végre megnyugodhatok.

Másnap reggel együtt reggelizünk Sean anyjával és P'Sornnal. Természetesen Sean egyik pulóvere van rajtam, amit P'Sorn nem hagyhat szó nélkül.