Pornó (18+) (BEFEJEZETT)

17. UTAZÁS

Lassan két hete nem beszéltem Daviddel. Nem keresett és én sem mertem a szeme elé kerülni. Alkalmanként összefutottunk az üzletben és az utcán, de ilyenkor David mindig csak kifejezéstelen arccal intett és elfordult.

Megszakadt a szívem érte. Borzasztóan hiányzott és egy részemnek bűntudata volt a történtek miatt. Utáltam magam azért, hogy nem küzdöttem a kapcsolatunkért. Hogy nem tudtam Őt annyira szeretni, hogy elfeledjem a valódi kilétét.

Belecsavarodott a szívem a gondolatba, hogy David valószínűleg ugyanúgy szenvedett a kapcsolatunk alatt, mint én. Mindketten próbáltunk megfelelni a másiknak és lehet közben szép lassan elfelejtettük, kik is vagyunk valójában. Reménykedtem benne, hogy megnyugvásra talált nélkülem. Mert én egy picit megnyugodtam nélküle.

A szekrényem mélyére süllyesztettem a csinos ruhákat és cipőket. Ismét a régi Lily Wattson voltam az egyszerű tornacipőmben, de mégis valahol megváltoztam. Most a kín és az üresség sokkal erősebb volt, mint David előtt. Újra egyedül voltam és reménytelenül vártam arra, hogy egyszer minden jóra forduljon.

Épp a tisztítószeres polcokat töltöttem fel az élelmiszerüzletben, amikor hallottam a csengőt jelző csilingelést, miszerint egy vásárló belépett az üzletbe.

- Tudok segíteni, uram? - hallottam Nicole, az üzletvezető hangját.

Nem érkezett válasz.

- Uram, itt nem lehet dohányozni! - csattant fel Nicole dühösen.

- Lily! - ordította egy férfi.

Döbbenten sétáltam ki a polc mögül és elkerekedett a szemem, amikor szembe találtam magam Tom ideges arcával.

- Most azonnal vonszold ki a segged vagy a hajadnál fogva rángatlak ki én! - fenyegetett.

Nicole döbbenten eltátotta a száját, én pedig nagyot nyeltem és engedelmesen követtem Tom-ot az utcára. Elhessegettem az arcomba tóduló szivarfüstöt és bocsánatkérően rámosolyogtam Nicole-ra, miközben kiléptem a hűvös levegőre.

Fázósan összefontam magam előtt a karomat és félve álltam meg Tom mellett, mikor megállt az autójánál.

- Te normális vagy? - förmedt rám idegesen. - Megbeszéltük, hogy nem akadsz ki, bassza meg!

Megvontam a vállam és inkább elfordítottam az arcom, hogy ne kelljen szembe néznem Tom gyűlölködő tekintetével.

- Most büszke vagy magadra? - kérdezte gúnyosan. - Elérted, amit akartál. Tönkre tetted a legjobb barátomat.

Döbbenten felkaptam a fejem és visszanéztem Tom-ra. Idegesen bólogatni kezdett, miszerint jól hallottam az előbbieket.

- Hogy van? - kérdeztem Davidre utalva.

- Szarul - morogta.

Tehát szenved. Legalább annyira, mint én. Belefacsarodott a szívem ebbe a ténybe. Fájdalmat okoztam Davidnek, és ettől borzasztó bűntudatom támadt.

- Időre van most szüksége - folytatta Tom szomorúan. - Ma el fog utazni.

- Nem dolgozik? - kérdeztem.

- Szünetet akar - vonta meg a vállát Tom. - Totál kiborult.

- Sajnálom.

- Sajnálhatod is, bassza meg - sziszegte dühösen.

Nagyot nyeltem, hogy elnyomjam a fojtogató gombócot a torkomban. Tom csak megcsóválta a fejét a könnyes szemeimet látva és egy szó nélkül szállt be az autójába, majd köszönés nélkül elhúzott.